Egy peches katona története (yandere)

Senki sem az, akinek látszik

A gondolataimat kopogtatás zavarta meg.

Güntern volt az.

-Bejöhetek?
-Gyere!
-A társaimmal fogadásokat kötöttünk, hogy te abból a teremből élve nem jössz ki.
-Te mire fogadtál?
-Szerinted?!

Vigyorgott, és két üveg bort vett elő.
Miközben iszogattunk elmeséltem neki, a teremben törtéteket.

- Édes Istenem! Az bajtársaimmal eddig is tudtuk, hogy őrült, de hogy ennyire azt a legborzasztóbb rémálmomban sem gondoltam volna!
- Nekem mondod! Azok után amit láttam az alagsorban...
- Figyelj rám nagyon! Egy SAS ügynök vagyok!
- Sejtettem!
- Te, honnan?
- Jól beszéled az angolt ez az egyik. A másik, hogy az eligazításon a parancsnok azt mondta, hogy három ügynököt küldtek ki, de egyikről sem érkezett hír. Te a teherautóban két embert említettél, akit halálra kínzott. Gondolom az volt az a két ügynök.
- Csoda, hogy még nem buktam le, ha egy ilyen egyszerű katona is rájön a kilétemre. Bocs, ne vedd sértésnek! Az a helyzet, hogy a parancsoksággal nem tudok kapcsolatba lépni. Ha kapcsolatba is lépnék, akkor az ottani kémek lefülelnek és nekem végem! A feladatunk az volt, hogy ezt a beteg kurvát eltegyük láb alól! A terv kudarcba fulladt és két társamat halálra kínozta. De nem bírt belőlük kiszedni semmit. Ők a barátaim voltak. A harmadik társukat nekem kellett megtalálnom, vagyis magamat. Gondolhatod, hogy nem jártam sikerrel! (Kuncogott) Azután lezárták egészet annyival, hogy megszökött! Kell a segítséged!
- Azt akarod mondani, hogy öljük meg?! Neked elment az eszed!
- Igen. Teljes mértékben! Amiket az egy év altatt csinált, míg itt voltam, ki nem őrülne meg mellette? Még most is visszhangzanak a szerencsétlenek sikolyai a vasajtó mögül, ahová ő meg a kibaszott maskenek mehetnek csak be. Meg kell ölni! Egyedül nem tudom megcsinálni, mert a saját emberein kívül ritkán enged más katonákat a közelébe. Ha meg igen, akkor is a maskenek sas szemekkel figyelnek.
- Mégis mit vársz?l Mit csináljak?! Életemben nem öltem még embert! Ez volt az első és szerintem egyben utolsó küldetésem! Ha mégis megölöm, a maskenek akkor apró darabokra tépnek!
- Ennek a nőnek vagyis inkább emberbőrbe bújt szörnyetegnek meg kell halnia! Téged közelengedett magához. Egy helyiségben voltál vele, ami még a maskeneken kívül mással nem fordult elő. Fogod, ágyba csábítod és leszúrod csendben...
- Azok után, amiket tett én biztos nem fogok hozzányúlni még bottal se!
- Pedig muszáj lesz! Na, amikor mész el a maskenek meg a többi katonának azt mondod, hogy alszik és kéri, hogy ne zavarják!
- De nem tudok németül!
-Elmutogatod. Meg szerintem tudni fogják, hogy miért vitt be a szobájába. Tehát nem lesz gond.
Reggelre meg már a francia határ közelében leszünk. Vannak kapcsolataim az ellenállásnál.
- És mi lesz a társaimmal?!
- Sajnos magukra kell hagynunk őket. Nincs rá lehetőség, hogy velünk jöjjenek.
- De...
- Hát még mindig nem érted? Muszáj megölni azt a ribancot! Kerül, amibe kerül! És ezt te is nagyon jól tudod!

Remek! Az egyik ptsd-s (poszt traumás stresszes) bosszúszomjas őrült, a másik meg egy szociopata őrült, aki mindenáron ki akar sajátítani magának. Güntert megértem, Erikát nem.
Güntern az igazi nevét és azt, hogy valójában honnan származik nem árulta el.