Szép Álmokat!

9. Fejezet

- A következő próba anyaga egy rendhagyó dolog lesz. A kérés az hogy kövess el öngyilkossági kísérletet úgy hogy meg lehessen menteni - sziszegte vérfagyasztó hangján.
- Micsoda?! - értetlenkedtem ijedten. Ez rosszabb mint gondoltam.
- Kezd el - sziszegte.
- Nem én ezt nem csinálom- ellenkeztem.
- Rossz válasz - azzal egy valamiféle vas rudat dobott felém ami elől már nem tudtam elmenekülni. Ahogyan bele mélyedt a karomba, elvesztettem az egyensúlyomat és neki estem a falnak. Nem tudtam mozdulni sem. Egyszerűen megbénultam. Az izmaim össze ugrottak. Hamarosan elém lépett a kígyó emberi formájában. Egy 30 év körüli ijesztő nő állt előttem. Elő vett egy kést és a szívemnél felvágta a bőröm. Fájdalmamban fel visítottam. A szíve hevesen kezdett el verni majd egyszer csak mintha megbénult volna az is. A nő vigyorogva bólintott amikor észre vette. Majd a késsel ki vágta, és berakott a helyére egy másikat. Hiába próbáltam mozogni, nem tudtam. A rúd még mindig kiállt a jobb vállamból. Teljesen sokkos állapotban kínoktól szenvedő arcal néztem a kígyóra. - Térj vissza a feladatra - szisszent rám. - Re rendben - remegtem. Majd elkezdtem. Mit csináljak? Soha sem alkartam öngyilkos lenni. Így hát az első utamba kerülő kést meg ragadva, először magam elé tartottam és vettem egy mély levegőt. Behunytam a szemem és a szívem alá szúrtam a kést. A fájdalomtól felpattant a szemem és vért köhögtem fel. - Végre érzed a fájdalmat - emelte ki az utolsó szót. Aztán össze estem. Láttam hogy még mond valamit de nem hallottam....