Amikor felébredtem akkor hiába reménykedtem, ugyan ott ahol össze estem a padlón feküdtem. Ez szívás. Amikor végre felkeltem a földről, egy kéz ragadott meg és magával húzott. Hamarosan rájöttem hogy tévedtem, nem ott vagyok ahol voltam. Hanem egy másik teremben. Amikor megláttam a helyet ahova kerültem, meg rémültem. Ugyanis középre vérből fel volt festve egy kör benne pedig egy hatágú csillag, az ágak végén viszont kígyó fejek voltak. Alig fogtam fel hogy mi van ott mikor is bedobtak középre. Mire földet értem már hat lándzsa repült felém. Azt hittem hogy eltalálnak de nem így lett. Az össze tőlem pár miliméterre volt. Megkönnyebbülve néztem fel, de nem kellett volna. Ugyanis fent a vezető kígyó lebegett, és pontosan a szívem felé repült, egy másik baromi díszes lándzsa. A szemeim kikerekedtek az izmaim pedig össze rándultak. Az utolsó kép az volt hogy a lebgő nő vigyorog majd elkacag hátborzongató hangján. A szívembe fúródó fegyver miatt pillanatok alatt megszűntek létezni a fájdalmaim.......
Eközben a való világban:
- Sajnáljuk, de a lánya nem élte túl a szív átültetés műtétjét - mondták az orvosok. Az anya kikerekedett szemekkel sírni kezdett. Nem tudta elhinni hogy vége. Azt meg nem is tudta hogy milyen kínokat élt át a lány a tudat alattiában.
Az utolsó emlékem az hogy kinyitom még egyszer, utoljára a szemem és mosolygok. Anyám sír, az orvosok sajnálkoznak. Legalább nem szenvedek tovább a kígyó szörnyekkel. Hihetetlen hogy miket képzel az ember. Ezen tűnődtem amikor is lejárt az időm, és a szemem lecsuklott, örökké.
ESTÁS LEYENDO
Szép Álmokat!
TerrorReggel amikor felébredünk párszor gondolkozunk azon hogy milyen lehet megélni egy álmot, tegyük fel hogy szépet álmodunk. Mosolyogva kelünk fel, aztán pedig rájövünk hogy vége van. És mi történik ha egy este valóra válik. Nah de mi a helyzet a rémá...
