Jobb Lesz Így

HARMADIK

Emma

- Dakota, Dakota! - kiáltozott anya a gyerek seregben, Dakyt keresve.

- Mi aaaz? - kérdezte, egy copfos kislány mellett játszva.

- Ugye már mindenki itt van?

- Neeeem még hiányzik Kiara, Linda és Elijah meg az ikertestója Easton. - sorolta.

- Jézusom mennyi gyereket hívtál te át? Nem az volt, hogy hat ember összesen? - fogtam a fejem. Majd Henryre nézve kitört belőlem a nevetés. Szegény nagy sikert aratott a kicsik közt, így most a hátán egy kissrác két oldalán pedig egy-egy kislány. A végeredményt pedig Mason tette tökéletessé, akit mindegyik cserkőc nyaggatott szépen sorban.

- Azt hittem tizenkettő az összes és... -nézett rám ártatlanul.

- Hova lett Josh? - kutatott a piciért anyu, az idegbaj szélén állva.

- Austinnal kocsikázik. Vagyis én úgy láttam. - tettem hozzá.

- Em hallod segíts már! - kiáltott fel Henry. - Vagy M. Nekem tök mindegy de nem száll le rólam! - próbálta lerázni a kisgyereket a hátáról, aki továbbra is hűségesen tartotta magát.

- Megyek! - ugrott fel egyből Mason - Jézusom he, ez rád ragadt! - röhögött fel.

- Támadás!! - kiáltoztak a kicsik és rám és a fiúkra közös erővel támadtak, hiába én az ajtóban álltam ők pedig a szoba közepén, a végére már mind a kanapé előtti szőnyegen próbáltunk pihenni több kevesebb sikerrel.

❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥

A kis copfos itt aludt, amit nagy nehezen kikönyörögtek.  A többi gyerek már négy órakkor elhúzott, így végre csend volt és nyugalom. Nem volt senkin egy csimpánz-kölyök és semmi hősködő hat éves sem. A fiúkkal pihenésként elmentünk pizzázni, ahova persze már a társaság másik fele is csatlakozott.

- Em ugye minden oké? - kérdezte rögtön Willow, aki az idő alatt teljesen szőke lett, és sajnos ez nem csak külsőleg igaz. De persze, még mindig az a csupa szív lány, akinek én évekkel ezelőtt megismertem.

- Persze, igen! - válaszoltam vissza túl hamar.

- Naaa mi történt? Mondd el Willow néninek! - bökdösött, mire akaratlanul is felnevettem.

- Semmi tényleg! - mondtam röhögve, a folytonos csikizés és bökdösés miatt.

- Csak találkoztál Mr. Barommal. - szólt közbe Henry  teli szájjal, mire a barátnője csak a szemét forgatta amit elszokott tőlünk, a mellettem ülő pedig lefagyott. Olyan szinten, hogy lehet nem ártott volna neki egy Windows frissítés... - De ha ez neked semmi...

-  MI. VAN.?! - döbbent le egyszerre Jules és Willow.

- És, hogy tetézzem még meg is ölelte a Barom, amit te meg engedtél! - fordult a végére felém M. Most pedig az én rendszerem kapott kék halált...

- Te ezt.. Te ezt honnan? - akadtam el.

- Én hamarabb akartam bemenni, mert bent hagytam a telefonom és inni meg már ittam, de ahogy közeledtem láttam, hogy milyen helyzetben vagytok, ezért inkább visszafordultam. Vártam, hogy elmondj magad, de mivel nem így történt, hogy ezt most én mondjam el. - hadarta Mason majd hozzátette. - Azért voltam olyan, amilyen a végén, mert tudtam, hogy teper még mindig és ezt Oli sem tagadta amikor rákérdeztem. Plusz tudva, hogy az exed és nem éppen szépen váltatok el bőven elég volt. - magyarázta.

Az ajtón belépő Madison és Hunter szerencsére mindenkinek elterelték a figyelmét, így én is rájuk nézve csak halványan elmosolyodtam. Egy ideje már kavarnak vagy valami hasonló. Szerintem még ők sem tudják pontosan. Egy éve kezdődött mikor Mady ugyanabba az egyetembe jelentkezett, mint H. És persze ugyanarra a karra. Azóta folyamatosan szivatják egymást, és versenyeznek körülbelül mindenen és mindenben. Nem volt még randi, sem semmi ilyesmi, de úgy viselkednek, mint az ezer éves házasok.

- Miről maradtunk le? - érdeklődött Madison.

Így nekik is elmesélték, utána pedig engem kérdezgetett mindenki. Például: Mit csinált? Éreztél-e valamit? Milyen volt? És hasonlók.

Hazaérve pedig újra el kellett mondanom mindent, hogy mit keresett itt, meghogy ugye minden rendben van-e. Meg persze megkaptam Dakytól, hogy mennyi barátom van. Igen, ő mondta, egy egész gyerek sereget meghívott...

Egy otthon töltött óra után, a gondolataimat továbbra sem értettem. Hiába vágtam egy videót, hiába játszottam Josh-sal és Dakotával, hiába ültem le tanulni nagy elkeseredésemre az agyam egyfolytában újra játszotta a jelenetet ami ma történt Aidennel. Így végső esetben vettem egy hideg zuhanyt, - ami bár március vége felé még nem nagyon esett jól - majd leültem a gépem elé, és a fülest feltéve elkezdtem egy 'Just Chatting' stream-et. Ami a nevéből adódóan, arról szól, hogy beszélgessünk a nézőimmel.

- Sziasztok! - köszöntem be - Igen, ezt is megéltük, Emma Stone végre live-ol! - nevettem egy kommenten. - "Szia, hogy vagy? Milyen napod volt? "Szia, Sadme001, kicsit a mai nap sok volt, de egyébként minden oké. Köszönöm a kérdést! Meséljetek! Milyen a suli? - kérdeztem mosolyogva. Ez legalább segít egy kissé remélem.

10 óra után az emberek kezdtek szállingózni, hiszen holnap a többségnek iskola lesz. Két óra hosszú élőzés, elég sok volt nekem is így elsőre.  Az utolsó kommentelt, amit még elolvastam egy bizonyos ember írta, ezért az egész chat felrobbant. Nem kicsit. Azt sem tudtam hol áll a fejem, csak azt, hogy most kell ennek véget vetni.

- Nyugi van! - szólaltam meg - Én is láttam, nem kell ennyiszer leírni, hogy láttam-e. Igen, láttam. Hogy másképp olvastam volna fel? - köszörültem meg a torkom. - De nem akarok erre semmit reagálni, sem nagy feneket keríteni ennek. - zártam rövidre - Meg szerintem ez elég volt egy élő végének, úgyhogy köszönöm, hogy beszélgettünk, és, hogy itt voltatok! Sziasztok! - zártam le, előre félve a médiától. Három éve a magánéletem miatt lettem felkapott, beleértve a Fugitivos énekesét is. Ő is miattunk lett közkedvelt, így félő, hogy a régen bejelentett vég miatt a net újra lángra lobban. Egy komment amit én figyelmetlenül felolvastam, is elég volt ahhoz, hogy új lavinát indítson, mivel másnap március
22.-én arra ébredtem három év után újra, hogy velünk és a múltunkkal van tele az internet.