Jobb Lesz Így

MÁSODIK

Aiden

Mondhatnám azt, hogy örült Emma a váratlan találkozásnak, csak az sajnos nem lenne igaz. Tisztán látszott rajta minden érzelem, elsőnek megdöbbent, majd rájött, hogy az évek alatt a jó irányban változtam, és ez nem tetszett neki. Mint nekem sem sok dolog Drágaságom, de ez vele jár. Azt sem értem miért van jóban Oli a két számomra ismeretlen sráccal, persze sokszor láttam Emma insta oldalán az arcukat, de név szerint nem tudnám megmondani, hogy kik ők. Vagyis az nem hiszem, hogy üzem képes lenne, hogy Kutyás Nyálcsorgató a szőkének, a másiknak pedig nem adtam még nevet.

- Te is Em barátja van? - kérdezte Joshua.

- Mondhatni. - válaszoltam, amivel nem lenne semmi gond, ha ő nem vágta volna rá, hogy nem.

- Na jó, én komolyan nem tudom mit keresel itt és azt sem, hogy, hogy mered a haveromnak mondani magad, mikor itt mindenki tudja, hogy rohadtul nem igaz! Én azért kicsit átgondolnám, hogy egyáltalán elkísérjek-e valakit, akit tudom, hogy az exem házához megy! - emelte meg a hangát egy fokkal, mikor a fekete hajú srác betolta a nappaliba a kicsi Joshua-t, és megpuszilva suttogott neki valami, amire ő bólintva csatlakozott a nővéréhez és Austinhoz.

- Emma... - szólalt meg a szőke gondolom nyugtatásként, ami sikerült is neki, legalább egy kicsit. - Inkább iszok. - legyintett, majd őt követve kiment Oli és a másik is.

- Háromig számolok! Ha addig nem tűnsz el innen, akkor seprűvel foglak elkergetni! - mondta, csukott szemmel, látszott rajta, hogy megviselte a talalkozásunk. De nem csak őt, mindenki feszült volt és szótlan. Én pedig kapva az alkalmon közelebb léptem hozzá, mire ő természetesen nem reagált, mivel nem látott. - Egy! - kezdett el közben számolni, míg én újból megnéztem mennyit alakult. Szőke hajából kicsit vágatott, tengerkék szeme most bár csukva volt így is gyönyörű volt, mint mindig. Egy egyszerű világos lila pólóban, fekete nadrággal is irigylően szép volt. Az arca enyhén piros volt még, az előbbi kiabálástól, de nála még ez is aranyos. Még egyet lépve már közvetlen előtte álltam, és utoljára megnéztem őt, tudva, hogy ezután sokáig el leszek tiltva tőle, így minden porcikáját emlékezetembe vésve megöleltem őt. Persze ezzel eléggé megleptem, így kissé összerezzenve viselte az ölelésem.

- Hiányoztál... - suttogtam neki halkan, kókusz illatban ejtőzve.

- Engedj el, ha már egyszer sikerült, most is fog! - hagyta figyelmen kívül a mondatomat.

- Akkor sem sikerült. - elleneztem.

- Még sem vagyunk együtt pár éve. - vonta fel a szemöldökét, majd karjával szabadulni próbált, de mivel erősebb vagyok így csak annyit ért el, hogy még közelebb húzzam magamhoz. - Engedj már el az Isten szerelmére! - szólt rám dühösen. - Miért kell neked mindig csinálni a feszkót?

- Unalmas lenne anélkül. És persze jó téged dühösnek látni! - húztam tovább az agyát.

- Jézusom Aiden, hagyjál már békén, és engedj már el végre! - toporzékolt a karjaim közt. Én meghallottam a srácok egyre hangosabb beszélgetésére, így kényszeresen el kellett engednem.

- ... és akkor meg az egész csoport engem nézett hülyének! Úgyhogy elég nagy szívás volt. - mesélt valamit a fekete hajú.

- Miről van szó? - érdeklődött Emma.

- Még mindketten életben vannak! És nem szedtek szét semmit! És még egymás ruháját sem! - lepődött meg Oli.

- Bekussolsz! - mutattam be neki, mire csak kiröhögött a szemétláda.

- Amúgy nem kéne mennetek? Hamarosan ide fog érni egy gyerek csorda. - szólalt meg az egykori Kutyás Nyálcsorgató.

- Neked meg nem kéne befogni? - kérdeztem vissza csípőből.

- Na jó. Oliver kérlek vidd el innen őt - sóhajtott rám utalva Em.

- Most miért? Nem tettem semmi rosszat! - makacskodtam.

- A létezésed ebben a házban nem kívánatos. És most itt vagy szóval. - forgatta a szemét.

- Na, sziasztok! - pacsizott le a srácokkal Oli, majd Emmától is elköszönve kitolt az ajtón, minden ellenkezésem ellenére.

- Mi a tököm volt ez? - kérdeztem már a kocsiban ülve.

- Nyugi van. Most mi miatt is vagy ideges? - pillantott felém fél szemmel utána pedig vissza az útra.

- Nem láttad? Az a két pasi úgy ölelgette, mintha nem is tudom. Talán mintha ők lennék a királyok és bármit megtehetnének. - akadtam ki.

- Jézusom, nyugi már. Most rohadtul faszkalap vagy. Gondolj bele. Te három év után megjelensz a házában úgyhogy megmondtam neked, hogy ne, de attól még megjelensz mint az exe, és azokat, akik végig mellette voltak leszólod és szidod. - vázolta a helyzetet Oliver.

- És ezzel mi is a gond?

- Te komolyan...?- nézett rám döbbenten, majd inkább meggondolva magát, legyintett és rám hagyta. - Mindegy.

- Kik voltak azok?!

- Henry és Mason. - mondta ki nagy nehezen. - És itt vagyunk szóval kapcsold be azt a gombot az agyadban, és add ki magadból. - sóhajtott, majd kiszállva egyedül hagyott a gondolataimmal.

- Na mi van hős-szerelmes? - kérdezte egyből Liam, ahogy beléptem a házuk ajtaján.

- Bekaphatod! - mutattam meg neki a középső ujjamat, hogy megnézze milyen szép.

- Skacok nyugi! - szólt közbe Anthony, a harmincas éveiben járó zenei menedzserünk. Ő, mint a Colton Company & Record Label (Colton Vállalat & Lemezkiadó) feje, keresett fel bennünket, hogy nem lehetne-e a menedzserünk, mielőtt bárki más lecsapott volna ránk. Így három éve ő visel el bennünket és a dolgainkat. Ennek a történte természetesen Emmához vezethető vissza. Ha ő mégsem tölti fel azt a vlogot, akkor nem lennénk itt ahol. Három éve Tony lánya, Isabella,  Emma videóját megnézve szólt az apjának, hogy van benne egy banda, saját számmal, és bár nem az egész, de hallgassa meg. Ez miután megtörtént a leírásban szereplő linkkel személyes találkozót kért és a végeredményként aláírtuk a szerződést, miszerint ők adják ki a számainkat, az ő lemezkiadójuk fog minket képviselni, és Tony fogja intézni a koncerteket, esetleges turnékat.