Légből kapott álom

2.

Végre egy nap, amikor hónapok óta először kipihentem magam. Délután háromkor keltem, a tegnapról maradt, rendelt salátám maradékát megettem ebéd gyanánt, majd visszafeküdtem az ágyamba, és este fél 7-ig az olvasás-filmezés kombó között váltogattam, ami éppen szimpatikusabb volt. Így fejeztem be egy rég elkezdett könyvet, és egy fél sorozatot. Panna 7 előtt érkezett meg, és visongatva csörtetett be a lakásba, mintha csak először mennénk együtt szórakozni. Hosszú, göndör haja frissen mosottan omlott a vállára, átlátszó keretes szemüvege félrecsúszott az arcán, ahogyan a temérdek magával hozott táskáját próbálta behúzni maga után az ajtón.

- Hadd segítsek - siettem oda hozzá. Mellette én mamuszban és pizsamában, felkötött hajjal ácsorogtam - Mégis kinek hoztál te ennyi mindent?
- Természetesen neked - szidott le, mintha csak tudnom kellett volna - Igaz, hogy három hónapig nem találkoztunk, de attól én még rendszeresen látogattam a kedvenc boltjainkat, figyeltem az akciókat, és megvettem az új kollekciókból azokat, amiket tudtam, hogy te is megvennél - vont vállat
- Nagyon köszönöm - suttogtam meghatottan. Pannánál jobb barátot keresve sem találhatnék.
- Na, nehogy nekiállj bőgni - csettintett kettőt az arcom előtt - Kisírt szemmel nem megyünk sehova!
- Értettem főnök - nevettem el magam
- Szóval, a koncert 10-kor kezdődik, van 2 és fél óránk elkészülni, kapsz fél órát ruhát választani, én addig sminkelek - ismertette a terveit, majd elvonult a fürdőbe

Úgy éreztem, kevés lesz az a fél óra, de meglepően céltudatosan turkáltam a hozott ruhák között. A választásom végül egy hosszú ujjú, térd fölé érő csillámos ruhára esett, amihez fekete harisnyát húztam. Pakoltam még kicsit, mire Panna is végzett. Csak egy elismerő pillantást kaptam, majd közölte, hogy jöhet a sminkem és a hajam. Egy óráig mozdulatlanul ültem, vártam, hogy drága barátnőm befejezze az "előkészítésem". Azt hittem, sosem leszünk kész, mire végre megtörtént a csoda, és én is megnézhettem Panna mesterművét, rájöttem, mire kellett az az egy óra. Vörös hajam oldalt elválasztva, egyenesen omlott a vállamra, míg szemhéjamra csillogó festék került egy tusvonallal kiemelve, ajkaimra pedig halvány rózsaszín szájfény.

- Nézünk kiegészítőket? - kérdeztem, miután kellően szemügyre vettem magam a tükörben
- Aha, nézhetünk - állt mögém Panna is
- Szerinted fülbevaló, vagy nyaklánc? - tűnődtem
- Hmmm, szerintem legyen fülbevaló - bólintott helyeslően - ezüst karika, közepes.
- Igazad van - mosolyodtam el
- Én kérhetek gyűrüket? - turkált az ékszeres dobozomban
- Egy ilyen csoda után, amit velem műveltél, akár neked is adom - legyintettem

Kocsival mentünk a szórakozóhelyig, Panna vezetett, aki úgy döntött, ezen az estén inkább nem iszik, szerinte "józanul kell kiélvezni a társaságom, alkohollal úgyis csak elfelejtené". Általában a nem nyilvános megjelenéseimre igyekszem visszafogottan megérkezni, hiszen abból is csak színezett szalagcímek lennének, amire pluszban még nincs szükségem, így inkább megpróbálom kerülni a félreérthető helyzeteket, a nyilvános megjelenéseket.

Az út nem tartott tovább fél óránál, amit végig beszélgettünk. Ilyenkor jövök rá, hogy a zsúfolt életvitelemben, a több hónapos utazásaim alatt mennyire hiányzik az életemből Panna, hiszen régen minden napunkat együtt töltöttük.

A hátsó bejáratnál parkoltunk le, igyekezve a legeldugottabb helyet megkeresni. Több éves tapasztalattal már megtanultam, hogy mindenhol lehetnek fotósok. Láttam már viszont magamról lehetetlen helyeken készült képeket, így azon sem lepődnék meg, ha a bokorból fotóznának ma.

Bent köszöntünk pár ismerősnek, akik észrevettek minket, majd inkább kerestünk egy eldugott asztalt, és kikértünk egy-egy koktélt. Panna természetesen alkoholmenteset. Én viszont "világvége hangulatomat" éltem, és egyből egy Long Island-el kezdtem, amit általában nem szeretek, de most jól esett. Bár nem akartam ma este sokat inni, és Panna is figyelmeztetett, hogy elég lesz, egyik koktél után rendeltem a másikat, szinte felittam az itallapot, ami egy idő után meg is látszott, és az igazat megvallva a koncertre sem emlékszem, hiába vártam annyira. Tudtam jól, hogy nem szabadna ennyit innom, a jó hírem, a karrierem, és saját magam miatt sem, abban a pillanatban mégsem érdekelt. Az elmúlt három hónapban, amit külföldön töltöttem, semmi időm és energiám nem maradt a szórakozásra, jól esett ma kicsit kikapcsolódni.