Légből kapott álom

3.

Forrón csókolt, mint akinek nem számít semmi. Nem tudtam, ki ő, és ha ő esetleg felismert engem, nem érdekelte. Csak egy kicsit vágytam a szeretetére, tényleg.

Másnap reggel egy idegen nő szobájában felkelni? Na ez az én formám. Egy probléma volt, hogy két helyen lehettem volna, Panna lakásán, vagy a saját ágyamban, de ez egyik sem volt. A barátnőm nem olyan, aki csak úgy szem elől téveszt, kamaszkorunk óta vigyázunk egymásra kölcsönösen, akárhányszor szórakozni megyünk, így reméltem, tőle kaphatok valami kézzel fogható magyarázatot, mégis mi történt. Oldalra fordulva ért a mégnagyobb meglepetés. Ugyanis nem voltam egyedül, a mellettem lévő lány pedig hozzám hasonlóan igencsak hiányos öltözetben, mondhatni ruha nélkül feküdt. Kezdtem gyanítani, mit is csinálhattam az este, de mielőtt erre a kérdésre a mellettem fekvőtől kaphattam volna választ, inkább összeszedtem a ruháimat, és kiléptem a szobából. A táskámat a nappali kanapéjára ledobva találtam meg, szerencsére hiánytalan tartalommal, majd a mobilom után kutatva ellenőriztem az időt. Reggel 10 múlt nemrég, és ismerve Pannát, már biztos fent van, így kilépve az ismeretlen lakásból, tárcsáztam. Nagyjából két csörgés után felvette, nem éppen nyugodtan.

- Ditta, nyugtass meg hogy jól vagy - hallottam meg aggódó hangját
- Persze, persze, csak.. - kezdtem volna, de ő félbeszakított
- Várj, ne mondj semmit. Hol vagy? Azonnal indulok - hadarta
- Nem.. Nem is tudom - néztem ki a lépcsőházablakon - Egy panel, a szemben lévő ház pedig.. - hunyorogtam
- Ne is folytasd - nevetett - Látod, milyen okos gondolat volt letölteni az általad "hülyeségnek" titulált térkép appot?
- Tényleg, az app - kaptam a homlokomhoz
- Na, ahogy látom, van egy hátsó utca is a lakótömbnél - magyarázta - Kicsit hosszabb az út, negyed óra és ott vagyok, látni fogod ha érkezem - azzal kinyomta a telefont

A lépcsőre leülve válaszolgattam pár hivatalos levélre, és kedveltem néhány posztot, amin megjelöltek, alig negyed óra múlva pedig tényleg megláttam Panna fekete autóját. Kétszer is körülnézve, sietős léptekkel szálltam be a kocsiba, és tettem a fejemre egy napszemüveget, mivel az ablakok nem voltak sötétítettek. Nem akartam, hogy ha esetleg látnak, kombináljanak, azt meg főleg nem, hogy a barátnőm is szerepeljen velem a szalagcímeken.

- Nem emlékszel semmire, mi? - nézett rám
- Dehogy - legyintettem lemondóan - A fejem szétrobban, mindenem fáj, örülök, hogy élek.
- Gyógyszer és víz a táskámban - dobta az ölembe a szóban forgó tárgyat, majd a gázra lépett
- Életmentő vagy - kortyoltam nagyokat a palackból - Mesélj el mindent az estéről.
- Meddig emlékszel?
- Semeddig? - nevettem - Az első pár koktélom még megvan, de utána..
- Igen, elkezdtél koktélozni, aztán szokás szerint érzelgősre ittad magad - forgatta meg a szemeit - Elkezdtél mégtöbb koktélt rendelni, aztán a koncert után bejelentették, hogy rövidital akció van.
- Szilveszter óta nem is iszok rövidet - borzongtam meg visszagondolva
- Én is ezt hittem - sóhajtott - Megfogtad a kezem, és odahúztál magaddal a pulthoz - folytatta - majd közölted, hogy iszol helyettem is, és duplán kértél.
- Istenem - temettem a tenyerembe az arcom - Utána?
- Utána odatáncolt hozzánk az a lány, akinél feltehetőleg az estét töltötted - mesélt - Ő egy fokkal józanabb volt, mint te, de látszott, hogy ivott már. Beszélgettetek, aztán közölted, hogy elmész vele haza.
- Ennyi? - kérdeztem a döbbenettől
- Aha, nagyjából - gondolkozott - Próbáltalak meggyőzni, hogy maradj, de hajthatatlan voltál - mosolyodott el
- Sajnálom, hogy ott hagytalak - néztem rá bűnbánó tekintettel
- Ja, nem gond - legyintett - Kikísértelek titeket a hátsó bejárathoz, nem akartam, hogy esetleg valaki felismerjen, aztán hazavezettem. Amúgyis fáradt voltam, meg aztán meg kellett néznem, milyen jó képeim lettek rólad az este - húzta mosolyra a száját
- Megérdemlem - vontam vállat - Na de te mit csináltál este? - kérdeztem hirtelen, mivel látszólag Panna gondolatai máshol jártak
- Mi, én? Izé.. - terelt volna, de nem hagytam
- Na mesélj csak!
- Jajj.. - sóhajtott - Lehet, hogy van valaki..
- VAN VALAKI? - sikítottam - És nem is mondtad? Mióta ismered? Ki az? Én is ismerem? Mutass képet! - halmoztam el a kérdéseimmel
- Hogy mutassak képet, ha vezetek? - nevetett
- Mindjárt megérkezünk, látod? - biccentettem a kanyarban, ahol már láthatóvá vált a lakásom
- Jó, talán pár dolgot mégis mesélek - kezdte sejtelmesen - Samunak hívják, és a francia tanfolyamon ismertem meg, ahova most járok. Szimpatikus, még csak beszélgetünk, tegnap este pedig átjött borozni - dobolt ujjaival a kormányon
- Igazán jó beszélgetőpartnere lehetsz, ha hajnalban átmegy hozzád csak úgy borozgatni - húztam fel a szemöldököm
- Tényleg így volt, na - makacskodott - Miután hazaértem, válaszoltam az üzenetére, ő pedig felvetette, hogy találkozzunk. Nem volt nagyon kedvem kimozdulni, inkább meghívtam magamhoz - vont vállat - Kibontottunk egy pohár bort, és beszélgettünk, kicsit jobban megismertük egymást. Nagyon rendes volt, és nem láttam jelét semmi "olyan" szándékának - hangsúlyozta ki azt a részt, ami engem főként érdekelt. Panna a legjobb ember, akit ismerek, és nem engedem senkinek, hogy kihasználja - Másfél órát volt nálam, és mint kiderült, a közelben lakik, hazagyalogolt. Ennyi - mosolygott a végére
- Úgy örülök - mondtam őszintén - És kiderült, hogy léteznek még rendes férfiak - forgattam a szemem. Sosem jöttem ki jól az ellenkező nemmel, amit Panna pontosan tud, hiszen gyerekkorom óta ismer.
- Igen, legalább egy - sóhajtott - Remélem, ez most tényleg összejön
- És én mindig mondtam, hogy egyszer meg fog találni az az egy - bólintottam - Az pedig hogy összejön e, ne is legyen kérdés. A vak is látja, hogy odáig van érted.