Légből kapott álom

10.

- A kurva életbe - fel-alá járkáltam, és az ujjaimat tördeltem

Randim hírére ugyanis Panna jobban bezsongott, mint én. Egész egyszerűen otthagyta szegény Samut a takarítással, engem pedig egy "Most megyünk készülődni" kijelentéssel kilökött az ajtón, épphogy csak a kabátom után nyúltam. Miután persze hazaértünk, azonnal a fürdőbe küldött, hogy tusoljak meg, és szedjem rendbe magam, ahogyan ő mondaná, "olyan cefreszagod van, hogy Zita egy kilométeres távolságból berúg tőled". Na igen, kellett nekem egy üveg pálinkát meginni. Így lemostam a sminkem, - már ami maradt az estéről ugye - tusoltam, hajat és fogat mostam, majd miután késznek nyilvánítottam magam, köntösben léptem ki a fürdő ajtaján. Közben Panna a szobámban randalírozott, és a ruhás szekrényem tartalmát dobálta az ágyra.

- Na, mit veszek fel? - kérdeztem
- Egyértelműen egyberuhát - utasított - És már ki is találtam melyiket - itt a ruhakupac aljára túrt, majd elővette az egyik kedvenc ruhámat. Egy feszülős fekete, hosszú újjú garbós ruha, az egyik első szponzorruhám volt, szóval különösen fontos a szívemnek
- Megbeszéltük - fogadtam el a felém nyújtott ruhadarabot, majd egy harisnyát előkeresve visszamentem a fürdőbe átöltözni.

Kicsit sok időbe telt, mire Panna késznek nyilvánított, közel 3 és fél órát szenvedett a sminkemmel, hajammal. Mert nyilván hiába mondtam volna nemet az ajánlatra, ő akkor is megcsinálja. Csak a szokásos. Az alapozás mellett tusvonal, és vörös rúzs került arcomra, hajamat pedig - ami ma hullámosan omlott vállamra - egy arany csattal tűzte oldalra a lány. Válogattunk kiegészítőket is, néhány gyűrű az ujjaimra, és egy vékony lánc került a nyakamba. Cipőm hosszas tanakodás árán végül nem a szponzorcsizmám lett, hanem egy saját, vádlim közepéig érő, magasabb sarkú darab. Így lettem kész, és sétálgattam továbbra is fel-alá a nappalimban.

- Nyugodj le, mindjárt indulunk - fordított magával szembe a barátnőm. Előzetes egyeztetés alapján végül az étteremben találkozunk, amit Zita választott, a címet pedig elküldte. Panna természetesen a sofőr szerepét is vállalta, egyrészt ki nem hagyná a lehetőséget, másrészt nem akarta ő sem, hogy megint pletyka tárgya legyek, vagy esetleg valaki az utcán kövessen, és találgassanak, mit csinálok, hova megyek. Körülbelül fél óra téblábolás után - egyszerűen nem tudtam leülni az izgalomtól - végül megesett rajtam a barátnőm szíve, és elindultunk. Az utat csendben tettük meg, körülbelül 20 perc alatt, majd a GPS jelzett az utolsó kanyarnál - nem tudtuk, hogy melyik étteremről van szó - így leparkoltunk.

- Ideges vagyok - csatoltam ki az övem
- Tényleg? - tettetett csodálkozást Panna - Ha nem mondod, észre sem veszem.
- Haha, nagyon vicces - forgattam meg a szemem
- Ne velem beszélgess már - nyitotta ki nekem az ajtót a lány - Menj be, indulj! - itt megfogta a karom, és szó szerint kihúzott a kocsiból, majd bevágta mögöttem az ajtót
- Bármi van, azonnal hívj, ha jönni kell érted, akkor is, és ha el kéne ásni Zitát, mert megbántott, különösen! - adta ki egyértelmű utasításait, bár az utolsón felnevettem
- Jó, így lesz, de tényleg megyek - egy sóhaj, és elléptem az autótól

Most, hogy jobban szemügyre tudtam venni a választott helyet és környéket, egyértelműen remek választás. Kertvárosi környék, és egy apró étterem, bár inkább falusi fogadó hangulata van, azonban nekem pont ez tetszik benne. Nem tudom, mit tud Zita, de ezzel az étteremmel most telibe talált, imádom az ilyen helyeket, sokkal hangulatosabbak, mint a belvárosi luxus, ahol le merném fogadni, hogy az ételek fele mirelit. Na mindegy. Lábaim szinte maguktól vittek előre, míg nem a bejáratnál találtam magam. Belépve sem csalódtam, a hely nem túl tágas, viszont annál otthonosabb, a legtöbb helyen gyertyavilágítás, fagerenda, és klasszikus, fából készült bútorok. Nem kellett sokat nézelődnöm, egy sarokban álló, eldugott asztalnál megláttam Zitát, aki előtt már két ital volt. Nem tudom honnan tudja, hogy mindig mentes vizet iszok jéggel és citrommal, de tényleg úgy érzem, ez a lány egy csoda.

- Szia - köszöntem az asztalhoz lépve
- Szia, de jó, hogy itt vagy - pattant fel hozzám a lány, majd ölelésébe húzott - Ma is gyönyörű vagy - nézett végig rajtam
- Köszönöm.. - éreztem, hogy elpirulok
- Könnyen idetaláltál egyébként? - kérdezte, miközben helyet foglaltunk
- Panna hozott - nevetve megforgattam a szemem - A találkozónk hírére mondjuk úgy, kicsit lelkes lett - közben elfogadtam a felém nyújtott poharat
- Aranyos lánynak tűnik, Samu is mindig szépeket mesél róla, teljesen oda-vissza van érte - mosolygott
- Tényleg, ti hogy lettetek barátok Samuval, erről nem mesélt egyikőtök sem - érdeklődtem
- Érdekes történet. Viszont a tegnap este nekem is meglehetősen kiesik, nem tudom, miről beszélgettünk, szóval kezdjük az elejéről. Idén töltöm a 29-et, így Samuval 5 év van köztünk, viszont a szüleink barátok, és nagy hangsúlyt fektettek a mi kapcsolatunkra is. Nem úgy, szerintem fel sem merült bennük, hogy valaha egy pár lehetünk, de nagyon sok közös programunk volt. Amíg ő kicsi volt, mindig megvicceltem, mindenféle tréfákat űztem vele. Később ezt persze visszakaptam, egy suliba mentünk, és folyamatosan egymást piszkáltuk, rengetegszer kerültünk az igazgatóhoz, visszagondolva elég vicces. Bármennyire azt hittük, nem kedveljük a másikat, az évek alatt külön-külön beláttuk, fura lenne a másik nélkül élni. Amikor én 17 voltam, ő pedig 12, érdekelni kezdte egy lány, és hozzám jött tanácsért, azóta mindig számíthatunk a másikra, egymás legfőbb bizalmasai lettünk. Igazából, talán ennyi - fejezte be a történetet
- Hű, nagyon szép történetetek van - kerestem a szavakat - Egyébként, én sem emlékszem a tegnap esti beszélgetéseinkre - nevettem fel, kicsit kitérve a monológja elejére
- Azt nem csodálom, úgy hallottam, egy üveg pálinkát megittál, le vagyok nyűgözve - bólintott tettetett komolysággal
- Ezért kértél vizet, jéggel és citrommal, ami véletlenül a kedvencem, és mindig ezt iszom? - húztam fel a szemöldökön, halvány félmosollyal az ajkamon.
- Talán csiripelték a madarak.. - viszonozta sanda mosolyomat

Én pedig hosszú idő óta először, azt éreztem: Mellette vagyok igazán otthon.