Légből kapott álom

9.

Hasogató fejfájással kelni idegen helyen? Csak a szokásos. Annyi különbséggel tért el ez az előző ilyen alkalomtól, hogy pontosan emlékeztem az estémre. És most én keltem később, Zita már nem feküdt mellettem. Kár, gondoltam magamban, őszintén szívesen megismertem volna, az este végétől függetlenül is nagyon jól éreztem magam a társaságában. Megijedtem. Nem tudtam hova tenni az érzéseimet. Évek után először szeretve éreztem magam, mégha ez csak az alkoholnak volt köszönhető, akkor is, és magamban beláttam, nem kéne egész életemben egyedül maradnom, csupán a karrierem miatt. Itt volt a lehetőség, hogy akár ismerkedjek, de nem tudtam, hol kezdjem. Mikor kikászálódtam az ágyból, szinte jelként belerúgtam az ágy melletti éjjeli szekrénybe, amin egy papírfecnit találtam.

"Drága Ditta,
Ne haragudj, hogy itt hagytalak, de meglehetősen sűrű napom lesz ma. Remélem te is ugyanúgy emlékszel a tegnap estére, mint én, és nem bántad meg. Ha esetleg keresnél, a papír hátuljára írtam a telefonszámom.

Számítok a válaszodra, Z"

A szívem hevesebben kezdett dobogni a kelleténél, majd fejfájás ide - szédülés oda, levakarhatatlan mosollyal az arcomon indultam előszöris Pannát, másodszor pedig gyógyszert keresni. Első léptem után erősen elgondolkoztam a sorrenden. Samu háza, ahol a buli volt, nem túl nagy, csupán egy vendégszoba van, amit mi foglaltunk el este, míg a pár gondolom a hálóban aludt a földszinten, szóval nem számítottam másra. És így is lett. A lépcső alja felé közeledve egy söprögető lány alakját láttam meg, göndör fürtjeiből pedig beigazolódott a gyanúm, Panna az. Amint észlelte a közeledő lépteket felém kapta a fejét, én pedig odaléptem hozzá.

- Soha többet nem iszol ennyit, hallod? - ütött fejbe a seprű nyelével
- Aú, ez fáj - masszíroztam az eltalált pontot - De megérdemeltem, ígyis széthasad a fejem
- Így van - bólintott komoran, de láttam, hogy nehezen rejti el mosolyát - Mesélj el mindent, azonnal - hajolt bele az arcomba, ajkát pimasz mosolyra húzva
- Nem tudom miről beszélsz - tettettem a tudatlant
- A francokat nem - legyintett - Egész este érted izgultam, kijárnak nekem a piszkos kis részletek - megint a mosoly
- Szerintem te is tudod, mi történt pontosan, na - éreztem, hogy arcomat elönti a pír
- Pont a mosdóban voltam, amikor eltűntetek Zitával - egy sokat sejtő pillantás - De Samu végig látott titeket. Amikor visszajöttem, el is mesélte, én pedig röviden elmeséltem a legutóbbi estéteket, remélem nem baj - csak legyintettem - Reggel mi már fent voltunk, amikor Zita elment, ő is elmesélt mindent Samunak. Ő nagyon örül nektek, kedvel téged, és szerinte a legjobb barátjához pont ilyen ember való, mint te. Vagy hát, örülne, csak senki sem tudja, mi van most veletek - itt zavartan csavargatta haját
- Én sem tudom mi van - sóhajtottam - Nagyon jól éreztem magam vele, és szerintem ő is kedvel, nézd - kihúztam a zsebemből a papírt, amit itt hagyott nekem, és hagytam, hogy Panna tüzetesen átvizsgálja
- Felhívtad már ugye? - szemem fel-alá cikázott, ahogy az előttem ugráló lányt néztem - Úgy örülök, tudtam, hogy egyszer leszoksz a sugar mommyk kereséséről - felnevetett
- Dehogy, nem mertem még hívni - most én jöttem zavarba - Amúgy meg hagyd Jennifer Lopezt, Mrs. Mbappe - kiöltöttem rá a nyelvem

Nemsokára Samu is csatlakozott hozzánk, aki nyilván kulturáltabb formában, de kinyilvánította örömét nekünk, és bíztatott, hogy mindenképp írjak rá Zitára. A sok pozitív véleménytől felbátorodva végül tényleg elküldtem egy üzenetet a lánynak.

"Szia,
Köszönöm a felejthetetlen éjszakát, én is hasonlóan jól éreztem magam veled. Amint látod, megkaptam a "leveledet", ezért is válaszolok, szeretném, ha tartanánk a kapcsolatot, vagy akár jobban megismerhetnénk egymást..

Ditta"

Magam is meglepődtem, milyen közvetlen stílusban írtam, majd mielőtt meggondolhattam volna magam, rányomtam a küldés gombra. Na abban a pillanatban bántam meg.

- Jézus. Elküldtem. Ezt most kitörlöm - nyomkodtam fejvesztve a kijelzőt
- Hülye vagy - vette ki a kezemből a készüléket Panna, a háttérben Samu is helyeslően bólogatott - Most ezt szépen feltesszük ide - lépett egy polchoz - Feladtuk rá a hangerőt, szóval halljuk, ha írnak neked. Most pedig takarítunk - tapsolt kettőt, de alig hogy ezt kimondta, telefonom kettőt csippant, jelezve, hogy üzenetem érkezett
- Jézusom.. - éreztem, hogy kifut arcomból a vér
- Nézd már meg, ő írt? - nyomta a kezembe a készüléket a lány, akkora hévvel, hogy majdnem elsodort
- Igen.. Igen, ő az - arcom kezdte visszanyerni színét
- Olvasd, mit írt - sürgetett, háta mögött a fiú is türelmetlenül vizslatott

"Ditta,
Én köszönöm, hogy válaszoltál. Ez így meglehetősen hivatalos, megtennéd, hogy bejelölsz a közösségi oldalak valamelyikén? Persze ha nem probléma. Kerestelek, de rengeteg a hamis profil. Én is szeretnélek megismerni, találkozhatnánk. Ma este 6-kor jó neked? Találkozhatnánk egy vacsorára a kedvenc helyemen, nyilván csak ha nem túl tolakodó."

- Na ez az igazi Zita, nem szarozik - bólogatott elismerően Samu, aki elsőként ocsúdott fel a döbbenetből, míg mi Pannával kamaszos vigyorral az arcunkon csak néztük egymást
- Ugye elmész? - nézett rám aggódva a lány, miután minimum 5 perce nem szólaltam meg
- Hát.. asszem randim lesz - mosolyodtam el, majd gondolkodás nélkül gépeltem is a választ.

Boldog voltam. Nagyon boldog.