Mikaelson a Bosszúállók közt /Bosszúállók, The Originals, Vámpírnaplók ff./

Part 1

A szobámban hallgattam a zenét, amikor zajra lettem figyelmes a házunk előtt. Óvatosan kinéztem az ablakon, amikor megláttam a fekete terepjárókat, amiknek az oldalán egy sas díszelgett. Az egyik kocsiból egy ballonkabátos színesbőrű férfi lépett ki, bal szemét szemkötő fedte. Rajta kívül, még 7 ember volt, s alig látható fegyverek bújtak ki az öltönyök és egyenruhák alól. Már éppen lefelé tartottam a lépcsőn mikor csöngettek.

-Pillanat!-kiáltottam, majd vámpírgyorsasággal az ajtó felé indultam.

Kinyitottam az ajtót majd egy szőkésbarna férfi napszemüvegben állt előttem. A többi ember az ajtó nyitásra felkapták a fejüket, majd komoly arccal engem néztek. A ballonkabátos kisétált közülük, ezek után pedig végre megszólalt.

- Üdvözlöm! Nick Fury vagyok a S.H.I.E.L.D.-től. Mint azt gondolom tudja, információk kerültek a kezünkbe amik meglehetősen furcsák, de feltételezzük, hogy igaz a tartalmuk. Mondja, itt lakik a Mikaelson család?

-Öhm, igen itt lakik. De ha szabad megkérdeznem, milyen információkról lenne szó?

-Nos, ezt nem hiszem, hogy itt kéne megbeszélnünk, úgyhogy bemehetünk?

-Persze... fáradjanak be.- behívtam őket de tudtam, hogy amúgy is bejöhetnek, mivel emberek. Éreztem rajtuk, bár az egyiknek kissé érdekes szaga volt, nem szenteltem neki nagyobb figyelmet. Beértünk a nappaliba, ahol felkínáltam nekik a foteleket, elfogadták. Miután helyet foglaltak lehívtam a családom, hogy ne egyedül legyek 8 felfegyverzett emberrel. Nem arról van szó, hogy félek tőlük, hisz nem is lenne okom rá, mivel halhatatlan vagyok, de azért nem a jó szándékok vezérelhetik őket, ha már ily' módon jöttek el hozzánk, ősiekhez. A családom hamar ideért, beleértve a két nagybátyámat, a nagynénémet és apámat is. Nagy csend telepedett a szobára, de nem tartott sokáig, mivel a Fury nevezetű viszonylag hamar megszólalt.

- Bizonyára érdeklik magukat, hogy miért érkeztünk, így nem is kertelek. Tudjuk, vagyis legalább sejtjük, hogy mik maguk. Csak egy ajánlatot hoztunk. Szeretnénk ha a lány-mutatott rám-beállna egy elit csapatba, melynek célja a világ védelmezése.

-Maga most a Bosszúállókra céloz?-kérdezte apám, aki láthatólag kezd kicsit ingerült lenni- Mi féle okból állna be a lányom azokhoz a maskarás idiótákhoz? Egyáltalán honnan tudnak maguk rólunk?

-A H.Y.D.R.A. aktákból, miután az szétesett minden információ a mi kezünkbe került. Lánynak múltja van a H.Y.D.R.Á.-val és ezt szeretnénk a hasznunkra fordítani. Lehetőleg mihamarabb legyen New Yorkban.

-Mi oka lenne Lizbethnek magukkal menni? Ne feledjék, puszta kézzel megölhetnénk magukat ha úgy akarnánk.
-Nos, ha a szép szóra nem hallgatnak akkor a nehezebb utat kell választanunk.-elővett a kabátja belső zsebéből egy apró szerkezetet, majd megnyomta a rajta lévő gombot. Először nem éreztem semmit, de fél perccel később térdeimre estem a fülsüketítő zajtól és a fájdalomtól. Már alig bírtam kinyitni a szemem, amikor éreztem, hogy valami beleáll a combomba. Alatató. Próbáltam megmozdulni, de lassan minden elsötétült....

————————————————————

Egy szobában ébredtem. Próbáltam, de nem bírtam megmozdulni, kezeim egy székhez voltak bilincselve csak úgy mint a lábaim. Már vagy egy órája felkelhettem, amikor Fury jött be a szobába. Egy ideig csak nézett, majd neki kezdett.

-Mik maguk? Maga és a családja?
-Miért érdekli, úgy tudtam a S.H.I.E.L.D.-nek megvannak a forrásai.
-Nem hiszek a mesékben. Ha lennének a világon vámpírok arról már tudnánk róla.-elnevettem magam
-Maga tényleg ilyen naiv, Fury? Tényleg azt hiszi hogy nem tudnánk elrejteni az emberektől a kilétünket? Azért még mi sem vagyunk annyira hülyék.
-Tehát maga TÉNYLEGESEN vámpír?
-Meglehet, bár azért van bennem még egy-két faj de azt majd később megtudja.-kacsintottam-Afféle meglepi, ha úgy tetszik.-pár másodpercig mintha gondolkozott volna, de aztán folytattuk a „kihallgatást"
-Volna egy ajánlatom. Csatlakozik a Bosszúállókhoz, mint esetleges tanácsadó és harcos emellett minden információt amit a H.Y.D.R.Á-ról tud elmond nekünk.
-És ha nem?
-Akkor megölöm a családját.-kitört belőlem a nevetés-Mi olyan vicces ezen Ms. Mikaleson?
-Elnézést, de ugye tudja hogy halhatatlanok vagyunk?
-Ooo, hát persze! Maga még erről nem tud ugye? Nálunk van az egyetlen fegyver ami le tud győzni egy magadfajtát A legendás karó.-Megállt bennem az ütő. Hogy lehet nála? Tudtommal Mikael mellett van a sírban!!-Nos, hogy döntött?
Gondolkodtam. Ha elfogadom az ajánlatot, akkor veszélyben leszek és nem csak én hanem az összes természetfeletti. Ki leszünk téve az embereknek és lehet hogy a titkaink is kiderülnek. Ha pedig nem akkor a családom meghal és velük együtt az összes vámpír kihal. Döntenem kell. A válaszom pedig...
-Rendben. De nem kérdezősködhetnek. Csak a felszín kapargassák, de mélyebbre ne menjenek vagy megbánják.
Fury arcára győzedelmes mosoly ült ki.
-Megegyeztünk. Holnap költözik New Yorkba a Bosszúállók központjához. Reggel 10 órára egy csapat elmegy a cuccaiért.- már sarkon fordult amikor utánaszóltam.
-Fury! Kérem ne mondja el senkinek hogy mi vagyok. Majd ha akarom megtudják.
-Rendben.-és kiment
Kiengedtek és rohantam haza. Szó szerint vámpírgyorsasággal futottam. Olyan gyorsan elrepült az idő, hogy mire hazaértem ESTE 18:00-ot ütött az óra. Amilyen gyorsan csak tudtam bementem a nappaliba, de nem találtam senkit, ezért megnéztem a ház többi részét de sehol senki. Felhívtam Apát és egyből felvette.
-Lizzy! Hol a fenében vagy? Jól vagy? Nincs bajod? Azonnal mondd meg hol vagy és elmegyünk érted!
-Nyugi! Itthon vagyok! Beszélnem kell Veletek! Haza tudnátok jönni? Senkit sem találok.
-Azért mert mindenki téged keres! Már  6 órája eltűntél és senki sem tudta hol vagy! Bántottak?
-Semmi bajom. De hazajöttök?
-Persze kicsim mindjárt megyünk. Addig el ne raboljanak megint vagy megbánod!
Nevetve raktam le a telefont. Ilyen apát! Na, mindegy. A telefon után csak leültem a kanapéra és vártam. Elsőnek Rebbecca érkezett meg.
-Úristen! Nincs bajod? Bántottak? Mondd meg hova vittek, odamegyek és cafatokra szedem az összeset!
-Minden rendben. Semmi bajom és nem, nem bántottak.
-Szerencséjük!
Utána megérkezett Elijah, Kol majd legvégül Apa.
-Kicsim! Minden rendben?
-Úristen, persze! Én is örülök nektek és annak is, hogy aggódtok értem, de azért azt se feldjétek el hogy én is Mikaelson vagyok! Tudok vigyázni magamra!
-Bocsi kicsim, csak tudod amikor utoljára elraboltak....azóta nagyon figyelek rád. Több hibát nem véthetek...-szoros ölelésben vontam. Habozva, de visszaölelt. Halvány mosoly ült ki az arcomra, majd nekikezdtem a mondandómnak....

Hello! Bocsi hogy ennyit kihagytam, csak tudjátok nagyon sok tanulni valóm volt és emellett egy új sportba is belekezdtem és az lefoglalt. Itt a kárpótlás. Hamarosan jön az új rész, ígérem!
Jazmin