Mikaelson a Bosszúállók közt /Bosszúállók, The Originals, Vámpírnaplók ff./

Part 3

Sziasztok! Tudom NAGYON későn jött az új rész, de tudjátok nem volt ihletem. Csak annyit szeretnék közölni, hogy megváltoztatom Emma nevét Elizabeth Amelia Mikaelson-ra.

Jó olvasást!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"A beszélhgetés után elmentem fürdeni, majd bedőltem az ágyba. Sokáig nem bírtam elaludni az új környezet miatt, ezért 23:49-kor álomba szenderültem"

Mikor felkeltem inkább volt még hajnal, mint reggel. A nap sugarai már utat törtek maguknak az égen levő felhők mögül, így a szobában világosság volt. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kikászálódjak az ágyból (igaz több száz éves vagyok, de nem szeretek felkelni), majd elindultam a fürdőszoba fele, hogy rendbe szedjem magam. Mikor belenéztem a tükörbe kissé elborzadtam. Csapzott voltam, ehhez semmi kétségem nem volt. Minden éjszaka szörnyű rémálmok gyötörnek a múltammal kapcsolatban és ennek mindig az a vége hogy sikoltva kelek fel az éjszaka közepén. Ilyenkor otthon apa szokott átjönni és megnyugtatni, bár neki sem mondtam el mit álmodok, emiatt néha összeveszünk, amit a többek nem néznek jó szemmel. Már számtalanszor próbáltak velem beszélni erről, de én minden egyes alkalommal azt mondtam hogy semmi különös és hogy jól vagyok, meg hasonlók.

Az éjszaka sem telt másképp, csak most annyi volt a különbség, hogy nem keltem fel sikítva, hanem simán fölébredtem. Igaz, izzadtan és ziháltan, de ahhoz képest simán. Ezt be tudom annak hogy új a környezet vagy pedig a régi jó barátok miatt akik itt tartózkodnak az épületben.

E hosszú merengésem után egy hangyányit összeszedtem magam, de csak az elviselhető szintig. Úgy döntöttem elmegyek futni, de nem vámpír sebességgel. Felvettem valami futáshoz alkalmas ruhát, majd lementem a konyhába. És láss csodát, kit találtam ott?

-Hát te?

-Ezt én is kérdezhetném Rogers. Mi járatban errefele ilyen korán?

-Csak elmegyek futni. Mint minden reggel amióta felébredtem.

-Oh...Ez esetben csatlakozhatok? Tudod én is futni készültem.

-Persze! Te vagy az első aki önszántából akar velem futni, de ebbe persze Bucky nem tartozik bele. A csapat hát, hogy is mondjam...nem lesznek világbajnok futók az hétszentség.

Kuncogtam egy sort, majd elindultunk a lépcsőház felé, mivel Steve szerint "Jó lesz egy kis bemelegítésnek". Miután leértünk, elkezdtünk futni a telek szélén, ahol ki van alakítva egy futásra alkalmas pálya. Próbáltam nem vámpírsebességgel futni, de azért gyorsabb voltam a a kapitánynál. Kb. olyan kettő, két és fél órát futhattunk. Mindketten lihegtünk egy kicsit a futás után, de én inkább csak úgy tettem. Jó volt ez a 2 óra arra, hogy átgondoljam a dolgaim, hiszen ezért is akartam futni. Mindig segített, ha valami problémám volt, legyen az például a családdal vagy a fejemben. Visszatérve az eredeti témához, Rogers-sel vissza indultunk a központ fele. Már a liftben voltunk, amikor végre megszólalt.

-Hogy...hogy tudtál ilyen gyorsan futni? Mi vagy te?

-Tudod 16 évig versenyszerűen futottam, ennyi-hazudtam valami hihetőbbet, bár nem vált be.

-Aha, persze. És ezért bírtál lekörözni egy szuperkatonát? Na ne viccelj, több mint 100 éves vagyok- ó ha te tudnád, hogy én mennyi- de nem vagyok se hülye, se vak. Úgyhogy utoljára kérdezem...Mi vagy te?-fordult felém.

-Figyelj...-néztem a szemébe-Nem kérdezősködsz tovább arról, hogy mi vagyok és nem is fog érdekelni. A mai futásnál csak be voltál rozsdásodva egy kicsit és azért bírtalak lekörözni. Máskor jobban be kell hogy melegíts. Értetted amit mondtam?