Mikaelson a Bosszúállók közt /Bosszúállók, The Originals, Vámpírnaplók ff./

Part 2

Halvány mosoly ült ki az arcomra, majd nekikezdtem a mondandómnak...
-Na szóval...Hol is kezdjem?
-Mondjuk az elejenén?!-szólalt meg Kol
-Jolvan, jolvan. Nos..-majd elmeséltem nekik az egész sztorit.
-Na nem! Biztos nem! Nem engedlek!
-Nem engedÜNK!-javította ki apát Kol
-Nem mindegy?! Akkor sem mehet!
-Nincs más választásom. A ti érdeketekben.-magyaráztam Apának és Eljjahnak hogy miért kell elmenjek.
-Miért?
-Mert....mert náluk van a Fehér Tölgy Karó...-a szobában megfagyott a levegő, még egy legyet is meghallottam volna a nagy csendben. Mindenki döbbenten meredt rám, de Apa szemében valami mást véltem felfedezni. Félt. Klaus Mikalelson félt. És hogy kitől? A Sheild-től és a nagyapámtól, Mikaleltől. Jól tudtuk ha azok a felelőtlen emberek még a sírt is felnyitották, akkor lehet hogy feléledt.
-Mi???-tért magához Rebekha, de suttogva.
-Náluk van. A saját szememmel láttam.
-De...Akkor Mikael..él?-Kol
-Nem tudom, de remélem hamarosan megtudjuk.
A családi „gyűlés" véget ért és mindenki elment a saját dolgára. Én elkezdtem pakolni, mivel már úgy is ideje volt. Körülbelül 1,5 óra alatt lettem kész és már csak várnom kellett arra a költöztető brigádra. Már épp kezdtem magam unni a szobámban amikor csengettek. Kiinyitottam az ajtót, majd segítettem kivinni a cuccaim. Miután minden megvolt elindultunk. De úgy érzem valamit elfelejtettem. Valami nagyon fontosat...

————————————————————

New York. Itt vagyok jelenleg. Csodás város, rengeteg látnivaló, de azért nem fogható New Orleanshoz. Be kell valljam még csak 1 órája vagyok a városban, de a családom már hiányzik. A gépem nem rég szállt le és már úton vagyok egy csapat SHIELD-essel a Bosszúállók főhadiszállására. Remélem Fury tartotta a szavát és nem kotyogta ki nekik a titkom. Nem akarok előítéletekkel teli emberekbe botlani, bár úgy sejtem amint megtudják mi vagyok félni fognak tőlem és bezárnak. Gondolat menetemből az egyik ügynök rázott ki.

-Ms. Mikaleson! Megjöttünk.

Kiszálltam az autóból és kinyújtóztattam a végtagjaimat, majd megláttam az épületet, vagy inkább épületeket, amik több hektárnyi területen helyezkedtek el. A fő épület kb. 4-5 emeletből állhatott, a másik pedig valami raktárszerűség lehetett. Még egy ideig néztem a hatalmas tájat, majd megjelent a kalóz.

-Üdv. Ms. Mikaelson! Remélem tetszik New-York!

-Á, üdvözlöm Fury! Nos, szép város, de New Orleans nyomába sem ér.

-A csomagjait elintézzük, addig jöjjön, bemutatom a Bosszúállóknak.

-Rendben.

Elindultunk az épület belseje felé, majd a lifttel felmentünk a második emeletre. Már a liftből kilépve hallottam ahogy a Bosszúállók arról kérdezgetik egymást, hogy miért vannak itt, persze ezt Fury nem hallhatta, mivel neki nincs szuperhallása mint nekem. Beértünk a terembe, ahol a Bosszúállók összegyűltek. Érkezésünkre mindenki felkapta a fejét, majd csönd telepedett a szobára.

-Fury! Csakhogy ideért! Már azt hittem kutató csoportot kell küldeném maga után.- szólalt meg a jól ismert Vasember

-Stark! Fontos dolog hívtam össze magukat! Tudják, egy új taggal fog bővülni a csapat. Ms. Mikaleson, bemutatkozna kérem-mindenki felém fordult

-Üdv. Elizabeth Mikaelson vagyok, de nem szeretem ha a teljes nevemen szólítanak.- komolyan Lizzy ennél nem tudnál kevesebbet kinyögni?

Láttam ahogy a barna hajú lánynak megrándul az arca, mintha hallotta volna mit gondolok. Ennek véget kell vetnem, biztos van valami varázs ige amivel kizárhatom, majd utána nézek. Eléggé furcsán nézhettem, mert a vörös hajú nő megszólalt.