A száguldó cirkusz és én

3.rész - Ausztrália

Vasárnap reggel kipattantak a szemeim, amint megszólalt az ébresztőm. Vidáman ugrottam ki az ágyból. Gyors arcmosás után, bőröndöm elé álltam és kiválasztottam az aznapi ruhám. Egy virágmintás, háromnegyedes ujjú (váll-letűrős) ruhára esett a választásom, ami fel volt sliccelve. Kikészítettem hozzá egy magassarkút és egy-két gyűrűt, majd gyorsan átvettem sport cuccom és lementem edzeni a kondiba. Elfáradva, de baromi jókedvűen tusoltam le, majd a kikészített ruhám felkaptam és elindultam a pályára. Az eddigi napokhoz képest még izgalommal dúsabb nap volt. A hangulat vasárnaponként a legjobb. Ekkor van kint a legtöbb ember és a város egyéb dolgai lelassulnak a verseny idejéig. Miután lecsippantottam belépőmet, felmentem a Paddock Clubba, ahol intettem egy-két ismerős arcnak tegnapról, majd elvettem egy vizet és kiálltam a korláthoz a tűző napra. Éppen elkezdődött a Drivers parádé, szóval előkaptam telefonom és videózni kezdtem. Amíg éppen a pálya túloldalán lévő fanokat szórakoztatták, beültem egy szimulátorba, mondván lássuk mennyit „teljesítek" 3 év kihagyás után.

- No lám! – ült be a mellettem lévőbe Jack. – Csak nem felvágsz pilótának?

- Majd meglátjuk – helyeztem lábaim a pedálokra.

- Verseny? – kérdezte Jack.

- Sima – mondtam, majd megnyomtam a start gombot. Már köröztünk egy ideje, amikor épphogy, de Jack előttem maradt (időben).

- Najó – állítottam meg a játékot, mire Jack elégedetten hátradőlt – így nem lehet rendesen – hajoltam lábamhoz és levettem magassarkúm.

- Hogy mi? – lepődött meg – Nem végeztünk?

- Dehogy! – nevettem, majd mindketten visszaültünk a „verseny" pozíciónkba és újra játszottunk.

- Hah! – dőltem hátra elégedetten, amikor megautóztam a hétvége során a 3. legjobb időt. Az 1. Daniel volt, a második egy számomra ismeretlen. Jack „csak" a hetedik lett. – Ennyi vagy Jack Parker – mondtam kacagva, mire mosolyogva megrázta a fejét, majd kiszállt a gépből.

- Na gyere! – nyújtotta a kezét. Gyorsan felhúztam magassarkúm, majd megfogtam kezét és segített kihúzni a süllyesztett helyzetű ülésből. Még nyolc perc volt a rajtig. Gyorsan elszaladtam mosdóba, majd vissza a korláthoz Jack mellé.

- A nyertesnek – nyújtotta a pezsgős poharat.

- Köszi. A jó futamra! – emeltem poharam.

- Danielre! – koccintottunk. Miután ittam egy kortyot az ausztrál megszólalt – Van kedved ma eljönni vacsizni? A haverokkal megyünk egy király étterembe és gondoltam megkérdem van-e kedved – nézett rám.

- Óh – lepődtem meg – Randira hívsz? – kérdeztem.

- Nem dehogy! - nevetett – Van barátnőm – mondta.

- Oh, bocsi – túrtam hajamba kínosan – Mert furcsa lett volna.

- Tényleg csak azért, mert kedves vagy és gondolom nem láttad az igazán jó ausztrál éttermek egyikét sem – kacsintott.

- Valószínűleg nem – bólintottam.

A verseny tiszta rajttal kezdődött. Max a futam elején vesztett egy pozíciót, majd, amikor vissza akarta szerezni kipörgött és még veszített hármat. A Haas duplapontszerzést dobott el magától egy dupla kerékcsere hibával, így mindkét pilótájuknak fel kellett adni a versenyt. A futam felére már Vettel vezetett és Daniel feltornázta magát negyediknek. A verseny második felében nem történt semmi izgalmas, így többet beszéltünk Jackkel. Vettel nyert, Lewis lett a második és Kimi a harmadik. Ricciardo maradt negyedik, Verstappen pedig a hatodik. Alonso jól teljesített és behozta a McLarent az ötödik helyre. Vidáman hagytuk el a pályát és taxiba szálltunk, majd elindultunk a számomra „rejtélyes" étterembe. Hét előtt egy kicsivel értünk oda, de Jack barátai már ott voltak.