A száguldó cirkusz és én

8.rész - Azerbajdzsán

Reggel én keltem a leghamarabb. Felkaptam fekete fürdőruhám, majd fölé vettem egy spagettipántos ruhát. A konyhában csöndesen lefőztem a kávém és csináltam két avokádós-húsos toastot. Halkan elsurrantam az alvó Kimi mellett, majd kimentem a hajó fedélzetére. Amíg a fiúk aludtak, elintéztem az F1-es jegyeim és feltöltöttem őket, hogy eladnám őket. Az ausztriaira és a monacóira azonnal le is csaptak. Az azeri és a spanyol is percekkel később elkelt, így nem aggódtam a többi miatt sem. Miután szörföztem félórát a neten, nekiálltam tervezgetni az otthoni teendőim. Elkezdtem lakást keresni. Úgy döntöttem közel 26 évesen már elhagyhatom az anyai fészket. Anyuék tudtak arról, hogy ezt tervezem, de szerintem nem számítottak rá, hogy még idén megvalósítom. Éppen egy budapesti lakást néztem, amikor Lewis kilépett az ajtón.

- Mornin' - túrt hajába.

- Jó reggelt! - néztem rá, majd tekintetem visszahelyeztem a laptopomra.

- Mit csinálsz? - ült le mellém a fotelra - Lakást nézel? - lepődött meg.

- Aha - mondtam - Lassan ideje lenne elköltözni otthonról.

- Külföldön is nézel lakást? - kérdezte, miközben beleharapott reggeli szendvicsébe.

- Am, még nem, de gondoltam rá. - dőltem hátra - Gondoltam Londonra.

- Monaco is jó hely ám - kacsintott - Tudom drága, de szép.

- Biztos - mosolyogtam.

- Na majd körbe vezetlek - csillant fel a szeme - Meg amúgy is - kezdte magyarázni - Közel lennénk mindannyian - utalt a társaságra.

- Igen - nevettem - Habár nem tudom ez pozitívum-e. Maxot ismerve hozzám járna kajálni.

- Jogos - nevetett Lewis.

Tízre megérkeztünk a szigetre, ahol kikötöttünk és persze a tűző napsütésben megtúráztattuk magunk.

- Najó skacok - nyomkodta okosóráját Pierre - Mikor van találkozó a hajónál? - kérdezte.

- Fél kettőkor - mondta Seb - Azt mondtam a szakácsnak addigra visszaérünk.

- Szuper! Lépek, edzek egyet - intett, majd elkocogott.

- Ez nem is rossz ötlet - gondolkodtak a többiek, majd öt perc múlva már az összes sportcuccban volt.

A különbség mindössze a naptejmennyiségben látszódott meg. Kimi, Nico és Seb bőven kentek magukra, Max vállát és arcát kente be, a többiek meg csak sapkát húztak. Én is átöltöztem sportcuccba. Egy fekete sportshortot, fekete sport melltartót és egy babakék trikót választottam. Kezembe vettem telefonom és egy üveg vizet. Elköszöntem a hajón maradó személyzettől, majd én is elindultam futni. (Persze a naptejet és a baseballt nem felejtettem el.) Negyven perc futás után lihegve sétáltam fel a szigeten lévő egyetlen hegyre, azaz inkább dombra. Miután felértem, elégedetten konstatáltam, hogy az egész sziget belátható a magaslati pontról, így mind a kilenc fiút láttam, hogy merre futnak. Előkaptam a telefonom és levideóztam gyorsan, majd felhívtam barátnőmet Lilit.

- Hali! - vette fel a videóhívást. - Jézus hol vagy?

- Egy névtelen szigeten - nevettem, majd megfordítottam a kamerát.

- Dejó! - hallottam hangját - Na mesélj mi a helyzet.

- Ó! Szuperül vagyok! - kezdtem el csevegni és leindultam a dombról. Már vagy fél órája csevegtünk, én közben leértem a partra és bokáig a vízben sétáltam, amikor megjelent mellettem Daniel.

- Sup? - nézett rám.

- Hi - intett Lili a kamerán keresztül.

- Oh hi! - hajolt közelebb a telefonhoz vigyorogva - You will be Lili!