Enemies to Lovers

Csak te számítasz

Draco szemszöge

A veszekedés után Hermione azonnal a szobájába viharzott, én meg csak álltam ott a nappali közepén percekig.

Egy kis idő múlva Hermione egy nagy, tömött táskával rontott ki a szobájából, én pedig rá se néztem.Kisétált a bejárati ajtón, majd bevágta az ajtót.

-A kurva életbe! -üvöltöttem, miközben belerugtam a dohányzóasztal lábába.

Csak sírtam, sírtam és sírtam a kanapén ülve mint egy óvodás.Ezt a sütő visítása szakította meg, ami azt jelenti hogy kész a muffin.Odamentem, hogy leállítsam a sütőt, majd bementem a szobámba.

Kb 15 percig egy pontra meredve néztem ki a fejemből, az ágyamon ülve.Ezután elhatároztam, hogy összeszedem magam, és megkeresem Hermionét.

Így is lett.Először a griffendél klubbhelységét néztem meg, aztán Ginnyt kérdeztem meg hogy tudja e hogy hol van, majd Harryt,Ront és Chot is.Mindegyikük azt mondta hogy már napok óta nem is beszéltek vele.

*2 nap múlva*

Már 2 nap telt el azóta hogy Hermione elveszett.Nagyon aggódom érte, félek hogy valami baja esett.Ebben a 2 napban a Roxfort összes létező diákját megkérdeztem, hogy esetleg nem e látták őt.Senki sem tudta hol van, így hát neki álltam én megkeresni.

Már néztem minden ház klubbhelységében,a könyvtárban,Hagridnál,a tantermekben,A kviddics pályán,A tónál...várjunk csak!

Egy hely kimaradt!A Tiltott Rengeteg!

Amint eszembe jutott a rengeteg, futva indultam meg jóslástanról az erdőbe.Csak futottam, majd beértem az erdőbe ahol Hermione nevét kezdtem el kiabálni.

-HERMIONE!HERMIONE ITT VAGY? -kiáltottam, miközben szélsebesen rohantam előre.

Úgy 2 perc múlva megláttam egy földön fekvő alakot a távolban.Egyből felismertem.Ő volt az.

Még az eddiginél is gyorsabban kezdtem felé futni.Amint odaértem térdre rogytam, és ébresztgetni kezdtem.

Az én kicsi Hermioném.Istenem, miért tettem ezt vele?

A földön fekvő alvó, kihűlt testétől lecsordult 2-3 könnycsepp a szememből.A vékony talárját viselte.A szoknyát a harisnyával, és egy pulcsit nyakkendővel.A köpenye nem volt meg, hisz amikor elment sem volt rajta.A ruháját kosz, és vizes falevelek borították.Ő is tiszta víz volt.Persze, hisz az este esett az eső.

Azonnal a karjaimba vettem és szorosan átöleltem kihűlt testét.Ráadtam a sötétzöld, mardekár feliratos cipzáros pulcsimat.Próbáltam az ölelésemmel felmelegíteni...

2 perc múlva éreztem ahogy hideg keze megmozdul.Ránéztem, és láttam hogy kinyitotta a szemét.

-Draco... -mondta halkan.

-Semmi baj!Itt vagyok...-mondtam könnyes szemmel majd újra megöleltem, mire Ő újra eszméletét vesztette.

Gyorsan felkaptam, majd elkezdtem a Roxfort fele futni vele.

Amint beértem vele a gyengélkedőre, ráfektettem egy ágyra.

-Madam Pomfrey!!Segítsen!!-kiáltottam, mire Ő pár másodperc múlva kiszaladt a raktárból.

-Merlin szakállára!Mi történt vele?-kérdezte.

-Majd' halálra fagyott a rengetegben!Ott volt 2 napot étel,víz és meleg ruha nélkül.

-Jézusom, szegény pára!Én ellátom, addig te menj vissza órára!Sicc!

-Nem mehetek el, nem hagyhatom itt... -mondtam már sírva, mire Madam Pomfrey megölelt.

-Minden rendben lesz -mondta- de most kérlek, hadd tegyem a dolgom!

Én ránéztem, majd lassan bólintottam és visszamentem a szobámba.

Csak sírtam és sírtam...egyszerűen bármire néztem, csak Ő jutott eszembe.1 óra múlva már a sírásba is belefáradtam, ezért inkább csak ledőltem a kanapéra, és álomba sírtam magam.

Egy kész katasztrófa vagyok...

Kb. 3 óra múlva felkeltem.Amint az ablak felé fordítottam a fejem, a nap erős sugarai hatoltak a szemembe.A jobb kezemmel eltakartam a szemem, és feltápászkodtam a kanapéról.Ahogy lenéztem, megpillantottam a cipőmön ékeskedő pici narancssárga falevelet.

-Mi a fene? -gondolkodtam, hogy kerülhetett oda- aztán eszembe jutott...

HERMIONE!

Egyből futva indultam a gyengélkedő felé, majd mikor berontottam, láttam hogy nincs sehol.

Madam Pomfrey éppen az egyik ágyat javította meg 1-2 varázslattal.

-Hol van? -kérdeztem idegesen.

-Hermione?Jajj, hát Ő már rég elment.

-De mégis hová?És hogy ilyen hamar?

-Haza, a szüleihez.Ott lesz úgy december 15-18-ig.Beszélt Mcgalagonnyal, és úgy döntöttek kell neki 2 hónap szünet, addig is majd otthon halad a tananyaggal.Túl sok minden történt vele ebben a 2 és fél hónapban.Neki is jobb lesz így.

-HOGY TESSÉK?! -fakadtam ki- Nem, ez teljességgel lehetetlen, el sem köszönt tőlem!Biztos csak Szent Potter mondta hogy mondja ezt a mesét nekem...

Már éreztem ahogy 1-2 könnycsepp legördül az arcomon, mikor eszembejutott valami.

-Mikor ment el? -kérdeztem.

-Úgy 10 perce...miért?

Még mindig elérhetem a vonatot...

Hirtelen futni kezdtem.Sprinteltem egészen az állomásig.Úgy 15 perc volt mire odaértem, a vonat pedig 2 perc múlva indult.Amint odaértem, egy ellenőrt kezdtem el keresni hogy megkérdezzem melyik vonat az amelyik Oxfordshire-be megy.1 perc múlva találtam is egyet.

-Elnézést!Elnézést!

-Jónapot!Miben segíthetek?

-Oxforshire-i vonatot keresem!Meg tudná mondani merre találom?

-Jajj fiam, hát az a vonat már vagy 5-6 perce elment.Korábban érkezett mint szokott.

Abban a pillanatban teljesen földbegyökerezett a lábam.Levert a víz.Szép lassan elkezdtem hátrálni.A földet bámulva gyalogoltam vissza a Roxfortba.Teljesen magam alatt voltam.