Enemies to Lovers

Vak szerelem

Karácsony.A legtöbb embernek erről a szóról a család, a szeretet, a karácsonyfa, a tél, a díszek, vagy esetleg az ajándékok jutnak eszükbe.

Igazából nekem is.

Kivéve most.Most éppen csak arra tudok gondolni, hogy a gyengélkedőn fekszek bekötött fejjel, amit csak úgy mellékesen megjegyzek, eléggé fáj.Éppen felkelni készül a nap.Még szürkéskék az égbolt, de közel sincs olyan sötét, mint éjszaka.A madarak is kezdenek már egy kicsit csicseregni.A velem szembe eső ablakból látni az elszánt mardekáros kviddics játékosokat, ahogy még a napfelkelte előtt melegítenek be a pálya alján.A reggeli csendben ide is hallani, ahogy Flint, a kapitány, tanácsokat osztogat a csapat játékosainak.

Lassan felülök az ágyon.A fejem még jobban elkezd fájni, mire összeráncolom a homlokom.Lehúzom magamról a takarót.Ekkor konstatálom, hogy kórházi fehér köpeny van rajtam halványkék pötty szerűségekkel.Nagy fájdalmak közepette letekerem a fejemről ezt az igen divatos fehér fásli szerűséget, majd lerakom magam mellé.

Lassan felkelek az ágyról, és az ablakhoz sétálok, ahonnan tökéletes kilátás nyílik az éppen kviddicsezni készülő diákokra.Látok minden mardekárost, aki a csapatban játszik, kivéve egyet.Nem látom azt a szőke hajkoronát.

Ekkor eszembe jutnak a tegnap (remélem) történtek.Puerto Rico.A halálfalók.A kastély.Harryék és Malfoy.Ahogy átvertük a halálfalókat.Ginny megbabonázása, majd képszakadás.

Hirtelen egy nagy puffanást, majd csattogó lépteket hallok.Amint elfordítom a fejemet jobbra, Madam Pomfreyt látom meg kiviharzani egy szobából.Egy üvegcse van a kezében, benne valami zöldesbarna színű itallal, amit egy kanállal gondosan keverget.

-Granger!Nyomás vissza az ágyba! -dörren rám.Lerakja azt a trutyit az ágyam melletti éjjeliszekrényre, majd odasegít a karomnál fogva az ágyhoz.Mintha magamtól nem menne.

Leülök az ágy szélére, mire Madam Pomfrey kiveszi a kanalat a pohárból, amiben az elég érdekesen kinéző lötty van, majd a poharat a kezembe nyomja.

-Igya meg! -ad ultimátumot.

-Hol vannak a többiek?

-A Malfoy fiúra gondolsz, aki este hajnal 3-kor is itt dörömbölt az ajtón, hogy engedjem be? -kérdezi.Látszik az arcán, hogy nem volt könnyű éjszakája.

Miért dörömbölne hajnalok hajnalán Malfoy a gyengélkedő kapuján?Talán Ő is megsérült?Nem tudom, igazából nem is érdekel.

-Nem, én Harryékre gondoltam -mondom, miközben fanyar képpel az arcomon megszagolom ezt az akármit.Olyan szaga van, mintha már vagy 10 éve ott lenne a folyadék az üvegben.

-Ők éppen Dumbledore professzor irodájában vannak.Az igazgató úr a kis kalandotokról beszélget velük! -mondja ezt olyan hangnemben, mintha Tudjukkit akartuk volna feltámasztani. -Bugyuta kölykök!Idd meg az italt, az majd egy-kettőre meggyógyít!Másnap már mehetsz is az órákra. -Ezzel el is viharzik valahova.

Már csak a gondolattól, hogy ezt az undorítóságot kell a gyomromba küldenem a hányinger kerülget.Csak egy dolog motivál: Ha megiszom, elmúlik ez a borzasztó fejfájás.Ennek tudatában kortyolok bele óvatosan a löttybe.

Az első kortyot majdnem kiköpöm.Az ízét a romlott haléhoz hasonlítanám egy rakat sóval megfűszerezve.Visszasírom én még a százfűléfőzet ízét, még ha másodikban vissza is hánytam az egészet.A második korty ugyanolyan, mint az első.A harmadiknál már konkrétan öklendezni is elkezdek, de valahogy mégis lenyelem ezt a sós romlott hal ízű trutyit.A negyedik korty...nincsen.A pohár hála Istennek kiürült.Még mindig grimaszokkal az arcomon, amiket a gyógyszer íze okozott, leteszem az éjjeli szekrényre a kiürült poharat, és visszadőlők az ágyra.Habár eddig igazán éber voltam, most mégis csukódik le a szemem.A fejemet a párnámba temetem, és másodpercekkel később el is nyom a hirtelen jött álom.