Enemies to Lovers

Visszaemlékezések

Hermione szemszöge

Miután Draco reggel lefektetett az ágyamba, egyből álomra hajtottam a fejem.Arra keltem fel hogy nagyon fáj a fejem.Gondoltam kimegyek és iszok egy teát.

Mikor kiértem, Dracoval találtam szembe magam, aki sürgött-forgott a konyhában.

-Hát te meg mit csinálsz? -kérdeztem viccesen.

-Hermione!Hogy érzed magad? -kérdezte, miközben a kanapé felé vezetett hogy leültessen.Úgy vigyázott rám mint a szeme fényére.

-Már kezdek jobban lenni, csak egy kicsit sajog a fejem.De ezen kívül semmi bajom, szóval halljam mit sütsz, hátha tudok segíteni! -mondtam boldogan miközben felpattantam a kanapéról és a konyhába lépkedtem.

-Hát, látom már tényleg jobban vagy, szóval ha tényleg szeretnél, akkor gyere.Éppen citromos muffint sütök.Mugli süti, még valami mugli cukrászdában ettem életem legrosszabb randiján -mondta viccesen.

-Muffin?Imádom a muffint!

-Azt örömmel hallom!

1 óra múlva már a sütőben sült a muffin.Még 10 perc kellett hogy megsüljön, és az alatt az idő alatt a kanapén ülve beszélgettünk.Feltűnt, hogy Draco egyik percről a másikra egyre feszültebb lett.

-Mi a baj? -kérdeztem.

-S-semmi -mondta bizonytalanul.

-Nekem nem tudsz hazudni!Ki vele!

-Hát oké, de igérd meg hogy nem leszel ideges! -mondta.

-Megigérem!

-Szóval...elkezdtek visszajönni az emlékek tegnapról és...

-És? -kérdeztem.

-Lehet hogy csókolóztunk...

-MIVAN?!? -háborodtam fel.

-Azt mondtad nem akadsz ki!

-Dehát az nem lehet!Hogyan történt?

-Hát, szerelmet vallottunk egymásnak, aztán megcsókoltalak, a falhoz nyomtalak és majdnem lefeküdtünk, de aztán jött a közös kedvenc zenénk és újra táncolni kezdtünk...aztán Piton benyitott, hogy aludjunk, aztán röhögtünk egy csomót, és miközben barkóbáztunk a földön, én bealudtam és hát ennyire emlékszek... -hirtelen felpattantam a kanapéról.

-HOGY TESSÉK!JÉZUSATYAÚRISTEN ÉN NEM VAGYOK BELÉD SZERELMES! -fakadtam ki, pedig az utolsó 4 szó hazugság volt...

-Nyugodj meg!Részegek voltunk, az ilyen előfordul... -Ő is felpattant, így állva voltunk egymással szemtől szembe.

-Előfordul?!?Tudod mi fordul elő?Az, hogy szólok Mcgalagonynak, hogy inkább új szobát szeretnék, mert láthatóan te rossz hatással vagy rám!Azért, mert a te kis alkalmi barátnőd elterjesztette ezt az abszolút baromságot, hogy lefeküdtünk minden barátom aki nem csak kihasznál megutált!A jegyeim egyre romlanak, de a legrosszabb az az, hogy úgy érzem beléd szerettem, de ezt nem szabad! -miközben ezt a képébe mondtam, lecsordult pár könnycsepp az arcomon.

-Miért nem, Hermione?!Miért?!Én is pontosan így érzek, és én nem akarom hogy ez elvesszen!Szeretlek!Szeretlek Hermione Jean Granger, mindennél jobban!

-Hallgass... -próbáltam elcsitítani, mert fájt hallani az igazságot.

-SZERETLEK!HALLOD SZERETLEK!!

-Fogd be!!

-Tudom hogy te is így érzel, ne is próbáld tagadni!

-KUSSOLJ MÁR A ROHADT ÉLETBE!!- üvöltöttem már sírva.

Pár másodpercig csak némán néztünk egymásra, majd bementem a szobámba hogy összepakoljam a cuccom, és pár napra Lunához költözzek.

Miközben pakoltam, az arcomon legördülő könnycseppek egyre csak gyűltek, gyűltek és gyűltek.Ekkora ürességet még sosem éreztem.Leginkább annak az embernek a karjaiban érezném most a legjobban magam, aki miatt most sírok.

Sziasztok!

Tudom hogy ez nem lett a leghosszabb rész, és hogy sok idő is volt megírni, de készülök egy új storyval is, és az nagyon tetszik, és most jelenleg azon dolgozom.2 héten belül 100% hogy lesz rész, de szerintem 1 hét is elég lesz.Addig legyetek jók!❤️✨