Sziasztok! Ez egy új Dramiones fanfiction lenne, kb 1100-2500 szavas részek lesznek.
A sorozat arról fog szólni hogy Draco és Hermione elkezdenek érzéseket táplálni egymás iránt, amit először ők sem hisznek el, majd Draco kezd el közeledni Hermione...
Ma 2 hónapja hogy elhagytam a Roxfortot egy kis szünetre hogy átgondolhassam a dolgaimat.És jelentem, sok dolgot meg tudtam változtatni.
Ginnyvel újra nagyon jó barátnők vagyunk.A 2 hónap alatt minden héten leveleztünk.
Ronnak is meg tudtam bocsátani, de csak barátok vagyunk.
Harryvel is olyan minden mint régen.
Dracot is sikerült elfelejtenem.Megbeszéltem Mcgalagonnyal, hogy új szobát kapok, amiben egyedül lehetek.
Ismét a jegyeimre fogok fókuszálni, és persze a barátaimra.
Ma van december 19-e.Már a vonaton ülök, úton a Roxfortba.Szerencsére egyedül vagyok a kabinomban.Kint szépen szállingózik a hó.A hegyeket hótakaró borítja.Gyönyörű a táj.
2 óra múlva odaértem a Roxfortba.Sok barátommal találkoztam, ők üdvözöltek.Fölvittem az új szobámba a cuccaimat, majd kipakoltam.
Ezek után elindultam megkeresni Ginnyt.10 perc keresés után meg is találtam Őt a könyvtárban.Amint megpillantott futva szaladt hozzám hogy megöleljen.
-Istenem, de örülök hogy újra itt vagy! -mondta boldogan.
-Úgy örülök hogy látlak! -mondtam.
-Hermione! -szólalt meg egy hang mögülem.
Egyből tudtam ki az.
-Harry! -mondtam boldogan, majd megöleltem a szemüveges fiút.
-Hé, én is itt vagyok! -mondta Ron aki mellettem állt.
Őt is megöleltem.
Beszélgettünk 4-en a könyvtárban úgy 1 órát.Elmondták, hogy Ginny és Harry együtt vannak, Ron pedig ismerkedik egy Emma nevű Hollóhátas lánnyal.
*Másnap reggel 6:22*
-Újra otthon! -mondtam elégedetten miközben elhúztam a függönyt a szobámban hogy szépen bevilágítsa a nap a szobámat.
Fölvettem a taláromat a köpeny nélkül, fogatmostam, a hajamat pedig így fogtam össze:
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Elindultam le reggelizni.
-Jó reggelt! -köszönt Ginny amint leültem mellé az asztalnál.
-Jó reggelt! -köszöntem vissza.
Egy-két perc múlva megérkezett Ron és Harry is.Békésen ettük a reggelinket csak mi négyen.
De aztán egy nagy hibát követtem el.Odanéztem a mardekár asztalához, és egyből megpillantottam a fehér hajkoronát.Hirtelen kirázott a hideg.1 pillanat múlva Ő is rámnézett.
A kék szemei még mindig úgyanúgy csillognak mikor rámnéz, mint 2 hónapja.A haja is ugyanolyan.Viszont egy valami megváltozott...
Már nem olyan vidám mint régen...
A szemkontaktusunkat Harry szakította meg.
-Na és milyen volt tegnap a vonatút? -kérdezte.
-Öhh- Jó volt -mondtam bizonytalanul, mert láttam hogy Draco még mindig engem néz.Visszapillantottam rá, mire elnézett.
Az első óra Hagriddal volt (Legendás lények gondozása). Ma az erdőbe mentünk ki, meglesni egy igen ritka madarat ami csak télen látható.Nyáron,tavasszal és ősszel a barlangok legmélyére bújik el.
Az Roxfort kapujából indultunk, mindenkinek keresnie kellett egy párt, én Ginnyvel voltam.
Az odaúton egy könyvről beszélgettünk, az erdőben pedig próbáltunk arra fókuszálni, hogy meglássuk a madarat.
Kb 25 perc múlva már 3 olyan madarat is láttunk (fenyőmadár egyébként a neve).
Viszont sajnos az ösvény amin mentünk elég csúszós volt, és mikor egyszer egy kicsit lemaradtam Ginnytől és a többiektől, ( a sor legvégén mentünk Ginnyvel) gondoltam elkezdek futni hogy utolérjem őket, bár ezt nem kellett volna, mert pár lépés után elcsúsztam, és hasra vágódtam.
-Baszki! -sziszegtem.
Megfordultam, hogy felálljak, de egy nem kívánatos személy állt előttem teljes magasságában, és a kezét nyújtotta felém hogy felsegítsen.
Draco.
Hirtelen lemerevedtem.Csak ott ültem a földön, miközben a két kezemmel támasztottam magam.
Pár pillanat múlva összeszedtem magam, megfogtam a kezét, mire Ő felhúzott.
Istenem, olyan jó volt megfogni a kezét.
Viszont akkora lendülettel húzott fel, hogy elég közel kerültünk egymáshoz.Kb 30 cm lehetett köztünk.Úgy 10 mp-ig csak néztünk egymás szemébe, de aztán észhez tértem, elengedtem a kezét és hátrébbléptem.
-Köszi! -mondtam remegő hangon.
-Nincs mit! -válaszolt Ő is elég meglepetten,kicsit remegő hangon.
A többiek már jóval előrébb voltak, de szerencsére Ginnynek feltűnt hogy nem vagyok ott, ezért visszajött értem.
-Hermione, hála az égnek! -mondta megkönnyebbülten- Gyere, érjük utol a többieket.
Én válaszul rámosolyogtam.Még utoljára hátrapillantottam Dracora, és Ő is rámnézett, mire azonnal visszafordultam.
Az órák után gondoltam elmegyek a könyvtárba egy kicsit kikapcsolódni.Amint befordultam az egyik könyvespolchoz, és levettem a megfelelő könyvet, gondoltam leülök az egyik fotelbe.
El is indultam ahhoz a szokásos, ablak melletti piros fotelhez ahol mindig ülni szoktam, de valaki azt már elfoglalta.
Hát persze hogy Draco volt az.
Hirtelen megtorpantam.Draco rámnézett, és csak néztünk egymásra meglepetten, majd sarkon fordultam és inkább kikölcsönöztem a könyvet, majd a szobámban folytattam az olvasást.
Leültem az ablakom előtt lévő íróasztali székemhez, és olvasni kezdtem.Úgy 15 oldalt már elolvastam, mikor gondoltam kipillantok az ablakon, hogy esik e a hó vagy sem.
De amint kinéztem, az első dolog nem a szakadó hó volt amit észrevettem, hanem Draco ahogy a fekete kabátjában, és a zöld mardekáros sáljában ücsörög egy padon.
Már megint Ő.
Idegességemben a könyvet az asztalra csaptam, felpattantam a székből, és kiáltottam egyet.
-A ROHADT ÉLETBE, MÁSSZ MÁR KI A FEJEMBŐL DRACO KIBASZOTT MALFOY!!!
A hab a tortán az volt, hogy ez még csak a 2. napom, de Malfoy jár mindig az eszembe.
Pár perc múlva sikerült lenyugodnom, és egy kicsit meg is éheztem, ezért gondoltam lopok valamit a konyhából.
Miután elloptam egy maréknyi sültkrumplit és egy nagy paradicsomot, visszamentem a szobámba.
