Enemies to Lovers

Malfoy Manor

Hermione szemszöge

Korán reggel volt.A nap sugarai szinte már a falakon is áttörtek.Ha ez a nagy fényforrás nem lett volna elég, kintről még a hónak a már szinte világító fehér színe is bántotta a szemem, ami még alig volt kinyitva.A hely ugyanúgy nézett ki, mint amikor legutóbb jártam itt.Sárga falak, kopott parketta, fehér ágyneművel borított ágyak.Hallottam a nyüzsgő diákokat a folyosón, de olyan volt, mintha valaki a víz alól beszélne hozzám.A gyengélkedőn vagyok.

Miután nagy erőfeszítéseknek köszönhetően teljesen kinyitottam a szemem, körülnéztem.Rögtön megpillantottam Őt.

Tőlem balra ücsörgött egy széken, közvetlen az ágyam mellett.A szeme le volt hunyva, de még így is sugárzott belőle a kimerültség.Szőke hajszálai a homlokára omlottak.Kissé viharvertnek tűnt.

Szélsebességel repülő nyíl formájban ütött meg ez az érzés.Amint célt talált, szinte lángolni kezdett a szemem a dühtől.Ki nem állhattam az érzést, amikor Malfoy bármely porcikája hozzám ért, és most történetesen a kezemet fogta.Hirtelen felpattantam az ágyról, egyenesen a mardekáros fiú elé, miközben a nyakamhoz kaptam.Rögtön megérztem azt a bizonyos nyakláncot, ami valamilyen megnyugvást adott.

-MIT KERESEL ITT?! -kiáltottam mérgesen, miközben a szememmel Malfoyt méregettem.A fiú azonnal felébredt, és ijedten felém kapta a fejét.

-Mi? -kérdezte úgy, mint aki azt sem tudja hol van.

-MIT...KERESEL...ITT?! -mondtam ki újra a mondatot, de most a szavakat megnyomtam, hogy ,,felfoghatóbbá" tegyem a mondatot.Ez a szerencsétlen úgy néz ki nem értette meg, mikor először ordítottam rá ugyanezt.

-Hermione... -mondta ki a nevemet, miközben lassan felállt a székről, közben pedig összeráncolt szemöldökkel a nyakbavalómat méregette- Miért van rajtad a nyaklánc?Piton professzor levette rólad, és Dumbledorehoz vitte, hogy Ő is szemügyre vehesse.

Szinte amint befejezte a mondatot, Dumbledore rontott be a terembe Pitonnal az oldalán.Mindketten azonnal odakaptuk a fejünket.Piton és Dumbledore idegesen szorongatták a pálcájukat, de Pitonnál még volt valami.Miután jobban szemügyre vettem, láttam hogy egy ici-pici smaragdzöld szinű üvegcske volt, egy arany árnyalatú kupakkal a tetején.

Hirtelen felindulásból azonnal a pálcámhoz kaptam, ami eddig az ágyam előtti kisasztalon hevert.A pálcát azonnal az igazgató és Piton felé fordítottam.

Végre itt az alkalom, hogy őket is megpróbáljam kicsinálni, majd miután az teljesül, az a szőkejhajú barom következik!

Kijöttem az ágyam, és mellettem lévő ágy közül, hogy szemben álljak a két tanárral.A tekintetük azonnal a nyakláncra keveredett.Abban a pillanatban sokkot és egy kis félelmet lehetett leolvasni az arcukról.

-Hogy kerülhet az oda? -sziszegte a bájitaltan tanár Dumbledorenak.

-Fogalmam sincs, Perselus -mondta, miközben még mindig mindketten az ékszert bámulva, azzal nem törődve hogy amúgy én rájuk pálcát emelve állok velük szemben.

-Melicio! -küldtem a vakító átkot egyenesen Piton felé, de a gyors reflexeinek köszönhetően egy suhintással maga előtt a pálcájával kivédte.

-Stupor! -Húha!Nem gondoltam volna, hogy az igazgató szembeszáll velem!Na mindegy, ugyanazzal a mozdulattal mint Piton, kivédtem.