A Végtelenségig 𝙑𝙚𝙡𝙚𝙙 (❤Renga💙 Fanfiction) /ongoing//javítás alatt/

2. rész

Otthon a szokásos esti rutinom után, fel kapcsoltam az íróasztalomon lévő kislámpát, olvasni kezdtem egy kicsit, majd ahogy fogytak a sorok és az oldalak, egyre kevésbé figyeltem oda arra, ami le van írva, és pár perc alatt könyvvel a mellkasomon aludtam el.
Nem tudom hány óra lehetett, de én alvás időmet alig éreztem többnek öt percnél.

Reggel az ébresztő idegesítő hangjára keltem, majd felvettem egy papucsot és már indultam is a fürdőbe arcot- és fogat mosni. Miután ezekkel végeztem, elővettem az iskolai egyenruhámat, majd fel vettem azt.

Öltözködés után le mentem reggelit készíteni. Omlettet csináltam, mivel nagyon mást nem tudok. Reki már a házunk előtt várt rám, szóval kicsit sietősebbre kellett vennem a formát.
- 5 perc és megyek! - kiabáltam ki a nyitott ablakon legjobb barátomnak.
- Neked is jó reggelt! - integetett.
- 'Reggelt!

Gyorsan megreggeliztem, majd felkaptam a hátamra a táskám, a deszkámat a hónom alá vettem, és már futottam is Rekihez.
- Na! Csakhogy kész vagy! Pontosan 8 percünk van beérni! Rekord Langa. - nevetett az imént említett fiú.
- Köszönöm! Semmiség! - jelentettem ki magabiztosan, majd szokásos ökölpacsinkkal üdvözöltük egymást.

Pont csengetésre értünk be. Reki nem zavartatta magát a dolgon, hogy az óra már valószínűleg folyik, és hogyha most be megyünk késve, - mivel törivel kezdünk, és a tanárunk utálja a későket - biztos, hogy mi leszünk a felelők. Vagy legalábbis egyikőnk.
- Jó reggelt! Sziasztok! Elnézést a késésért! - rontott be Reki a terembe.
-Jó reggelt! Elnézést! -hajoltam meg kicsit, majd követtem barátomat a helyünkre.
-Hát, akkor meg is van a mai felelőnk.. -jelentette ki a tanár a naplóját valahol a közepénél kinyitva. Reki... Te leszel az. - gondoltam.
- Hasegawa! Gyere ki a tábla elé, és kérlek mesélj nekünk a II. világháborúról! -mutatott rám tollával. Ilyen az én szerencsém.
- Ne aggódj, majd súgok! - kacsintott Reki. Végülis.. Megérdemlem, hiszen miattam késtünk.
Kimentem a tanár úr elé, majd elkezdtem mondani mind azt, amit tudok, azaz semmit.
- A.. Az .. - közben Reki, az utolsó padból való mutogatásaiból próbáltam kivenni valami választ.
- 1900.... 56.... talán..... Nem, mégsem, 77, vagy... 83?...
- Nem! Egyik válasz sem jó, - állt fel székéből a tanár felbőszült arccal - és ahogy látom késni azt tudsz, de tanulni nem! Elégtelen. Helyet foglalhatsz.

Miután visszaültem egy cetlit találtam a padomon heverve. Az állt rajta:
"1939 volt a megoldás :/
Majd legközelebb :D
Amúgy ma hol deszkázunk? "

Reki szemszöge:

Langát figyeltem, hogy mit reagál az üzenetemre, mikor el talált egy kisebb  papír cetli:
"Ahol akarsz. Utána nem jössz át? "
Nagyon meglepődtem azon amit írt, mert általában csak a pályán találkozunk. Na mindegy, pont itt az ideje, hogy kicsit jobban meg ismerjük egymást. Amúgy is jól elvagyok vele.

Amint az utolsó óráról kicsengettek, Langával egyszerre pattantunk fel székeinkből, és deszkáinkért siettünk, majd szokásos módon azokkal mentünk haza.

Út közben Langa nagyon furcsán viselkedett.
- Öhm, jól vagy? - kérdeztem, de semmi válasz, csak az utat pádztázta szemeivel.

Langa szemszöge:

Ma tényleg át hívtam Rekit? De.. Ezt a lányok szokták. Vagy nem? Vajon nem gondol most gáznak? Reki nem olyan nemtudom.. Miért izgulok ennyire attól, hogy átjön? Még sose volt nálunk, mi van, ha nem fog neki tetszeni ott, vagy ha túl unalmas leszek? Mit tudnánk egyáltalán csinálni? Csak deszkázni szoktunk.. - gondolatmenetemet egy kisebb bucka szakította félbe, melynek köszönhetően a betonba törölhettem az orrom.

- Hey! Langa! Mi volt ez?! Jól vagy?? - kérdezte Reki.
-Persze.. Bocs, kicsit elgondolkodtam.. - próbáltam kicsit összeszedni magam.
- Na, és mi volt olyan fontos? Érdekelt milyen puha a beton? - nevetett, amin én is elmosolyodtam, de hamar komolyabbra vettem a hangsúlyt.
-Hát, tudod... Csak az, hogy....- mondtam akadozva, majd egy mélyebb levegővételt akadozva fújtam ki és folytattam - nem egészen tudom, hogy - akadtam meg, most el kéne neki mondanom? Hogy tudom ezt megfogalmazni? Jó, mindegy, ki mondom. - mit kéne csinálni, ha át jössz.. Még sosem voltak olyan igazi barátaim, és nem szeretnék unalmas lenni... - sütöttem le a szememet.
- Jahj, Langa! - mondta, és tekintete azt tükrözte,most nagyon megnyugodott.  - Ettől ne félj! Én mindenhogy jól érzem magam veled! - mondta, majd megölelt. Erre a tettére, kijelentésére teljesen zavarba jöttem és rengeteg vér szökött arcomba, ezért jobb híján vállaiba fúrtam a fejem, hogy ne vegye észre.
Mikor elváltunk egymástól, szinte azt sem tudtam, hol vagyok, teljesen le voltam döbbenve, hogy miért váltott ki belőlem ilyen reakciót... Talán csak azért mert nem nagyon ölelgettek anyán kívül.

Amikor meguntuk a deszkázást, - pontosítok, nem untuk meg, csak besötétedett, és már nem láttunk túl sokat, - elindultunk hozzánk.

- Anya megjöttünk! - szóltam neki amint beléptem az ajtón, amely nem volt kulcsra zárva.
- Sziasztok! - érkezett meg egy percen belül anyukám - Csak nem te vagy Reki? Langa folyamatosan rólad beszél, tényleg, már kezdem azt hinni, szerelmes beléd, ami persze nem baj! Teljesen támogatom, meg minden! Na mindegy, Nanako vagyok! - mosolygott barátom felé nyújtva kezét egy kézfogásért. Viszont a bemutatkozása előtti kijelentésére úgy éreztem, hogy konkrétan ég az arcom, emiatt nem mertem Rekire nézni. - Jaahj, csak viccelek ám! - nevetett kedvesen anyukám.
- I-igen! Jónapot! - úgy láttam rajta, zavarban van. Mondjuk miért is ne lenne ezek után?.
- Ó, hagyd csak, nem kell magázódni! Hisz úgyis az anyósod leszek! - Ezt már szinte elengedve fülünk mellett válaszolt volna Reki, de én megelőztem a válaszadásban.
- Mi most megyünk! - integettem  anyának üzenve, hogy elég volt, mire vörös hajú barátom csak furcsán nézett rám.

Szobámba érve le ültünk az ágyamra.
- Bocsi az anyukám miatt.. Kicsit izgatott volt, hogy átjött egy barátom. - mondtam, miközben a szőnyeget méregettem magamban zavaromban.
- Tényleg sokat beszélsz rólam? - kérdezte, mire arca egy árnyalattal pirosabb színre váltott, enyém pedig szerintem akár hússzal is.
- H-hát... Hát, - folytattam volna, mire elnevette magát.
- Csak vicceltem Langa! - mondta, s vállamra tette egyik kezét, amibe kicsit beleremegtem, de végül leplezve mi is játszódik most le bennem, inkább próbáltam felvenni a ritmust a nevetésben.

---------------------------------------------------------
Halii!
Remélem tetszett ez a rész..
Szerintem kicsit gyengére sikerült.. Dehát ki tudja 😅

Köszii, hogy elolvastátook!
Boldog volt Valentin napot mindenkineeek!! <333

! Javított változat !

2022.08.11.