A Végtelenségig 𝙑𝙚𝙡𝙚𝙙 (❤Renga💙 Fanfiction) /ongoing//javítás alatt/

6. rész

Langa szemszöge:

Reki szinte azonnal elaludt...
Fogalmam sincs, mit csináljak, egyszerűen nem tudom levenni róla a szemem, én tényleg nem értem magam.
Ahogy elmerültem a látványban, akaratlanul is megsimítottam kócos haját, és a pillanat hevében nem is realizáltam, hogy mit is tettem valójában, csak miután megszólalt álmában és a szívem majd kiugrott a helyéről. Hála Istennek még nem buktam le ... bár őszintén nem tudom, hogy bánnám-e.

- L-Langa?
Nevem hallatán kissé meghökkentem, nagyjából annyira, hogyha egy rágó lett volna a számban, attól ott biztos megfulladok. Végülis belementem a "játékba" már ha ezt lehet annak nevezni.
- Reki?
Kíváncsi voltam, meghallja-e amit mondok, vagy inkább képes-e felfogni úgy, hogy alszik.
Kisebb szünet után azonban folytatta:
- Mi a fene?
Nem mertem megszólalni.. Most mi lehet?
- MI A FENE?! - kérdezte már egy nagyobb hangerővel, a kanapén, amin feküdt feljebb tornászva magát
Válaszolni viszont nem volt lehetőségem, azonnal belém folytotta a szót. - N-ne hagyj itt! - mintha meg lenne rémülve, határozottan úgy nézett ki, még a hanglejtése is olyan volt. - HALLOD LANGA, NE HAGYJ ITT ENGEM! NE! NEM AKAROM! Cs-csak... Ne!.. Kérlek! - ahogy folytatta monológját, bekönnyezett, sőt, sírt!
- Reki! Én nem hagylak el, Reki! Itt vagyok! - válaszommal próbáltam nyugtatni.
- L-Langa! N-Ne menj!..
Miről beszél? Nem értem.
- Ne félj! Megígértük, hogy a végtelenségig együtt fogunk deszkázni, nem igaz? - mosolyodtam el. - Hogy is hagyhatnálak el, míg ezt az ígéretet nem váltottuk be? - Úgy tűnt, sikerült megnyugtatnom, mert félig ülő pozíciójából egy kényelmesebb fekvő helyzetbe engedte vissza magát.

Ami viszont ezután történt teljesen váratlanul ért. Arra felé fordulva a kanapé amelyik szélén én ültem, derekamat körül karolva átölelt, arcát pedig hátamnak nyomta. Zavaromban összerezzentem, és csak ültem mint egy régi szobor egy szentélynél.
Minden akaraterőmet összeszedve próbáltam türtőztetni magam, de azt gondoltam, ha egyszer átölelem én is, legalább tisztává válik számomra, hogy mit érzek Reki iránt. Mivel így határoztam, szép lassan oda feküdtem mellé és karjaimmal átfontam testét. Olyan érzés töltött el, ami mindenen túl tett. A szívem a torkomban dobogott, mégis életemben most voltam a legnyugodtabb. Reki még szorosabban kezdett el ölelni, nekem pedig vissza kellett volna rángatnom magam a valóságba, ahol nem normális ha a fiú legjobb barátommal, aki ráadásul teljesen heteró, egymást szorosan ölelve fekszünk a kanapéjukon úgy, hogy egyikünk szülei sincsenek ott, és még sorolhatnám, de éppen akkor, abban a tökéletesen tökéletlen és "veszélyes" pillanatban elnyomott az álom, hiszen bárhol, bármikor képes vagyok elaludni és túl sok izgalom ért aznap.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Chiao chiao barátaimm~
Ez a rész nagyon rövid lett tudoom, de most azonnal megyek is írni a kövit, ezt csak azért rakom most ki, hogy megnézzem, hogy van-e még, akit érdekelne a folytatás ^^' és  mert már szerettem volna tovább írni nagyon sokszor, de valahogy mindig féltem, mert annyiszor újra olvastam már az egész sztorit, hogy tuti ne írjak valamit máshogy vagy ilyesmik, hogy többször nem akartam már elolvasni, így a véletlenre bízom és arra, hogy már régen kitaláltam hogy mi fog történni, és akkor csak figyelembe vettem az előző részeket is (vagy nem haha ^^' )
Nos miiindegy szóval itt a rövidke 6. réész!
Remélem mindenkinek jó eddig a nyara!!!!

Na bye byee ^³^

❗nincs átolvasva bocsánat ❗

(Majd átolvasom talán)

2023.06.18.