A Végtelenségig 𝙑𝙚𝙡𝙚𝙙 (❤Renga💙 Fanfiction) /ongoing//javítás alatt/

3. rész

Az este további része átlagosan telt, beszélgettünk, filmet néztünk, és persze jó sokat nevettünk. Nem tudom mikor éreztem magam utoljára ilyen jól, vagy egyáltalán valaha éreztem-e magam ilyen jól, mint Rekivel. Furcsa.. Annyira szerencsés vagyok, hogy amint eljöttünk egy teljesen új országba, rögtön egy ilyen barátra találtam, mint ő.

Még nagyjából 2-ig fent voltunk, majd engem pár perc alatt elnyomott az álom. Nem értem, miért, de én bármikor, bármilyen körülmények között képes vagyok aludni, még ha nem is akarom.

Reggel az ébresztő keltett, mivel a sulit mégsem hagyhatjuk ki... Legalábbis ezt hittem, majd hirtelen bevillant a kép, amikor a tanár arról magyaráz, hogy kezdődik a hosszúhétvége csütörtöktől, ma pedig történetesen csütörtök van. Mikor felültem, Reki még mélyen aludt mellettem. Gondoltam, megpróbálom valamivel felkelteni.. Több, kevesebb sikerrel.
- Reki.. - súgtam a fülébe, hogy hallja, kelnie kéne, de nem akartam megzavarni, mert olyan aranyosan aludt. Várjunk! Miket gondolok egy fiúról?!
- ideje lenne felkelned. -
Semmi.
- Reki, kész a reggeli! - kocogtattam meg a vállát, mire résnyire nyitotta szemeit.
- Anya.... Most.... Ne.. - erőltetett ki magából pár szót, kezemet eltolva magától.
Nem bírtam ki, hogy erre ne nevessek fel hangosan, mire egy fájdalmas nyögés kíséretében ő is felkelt.
- L-Langa?
Én csak tovább nevettem a semmin.
- Hiányzik az anyukád Reki? - mondtam könnyes szemekkel, majd újból kitört belőlem a nevetés.
- Hehe. Vicces. - ült fel az ágyon szemeit forgatva, majd karikás szemekkel elindult ki a szobámból, a konyha felé. - Mit eszünk? - kotorászott a hűtőnkben.
- Csinálhatok omlettet, de van műzli is, ha az jobban tetszik, meg tojás, zöldségek.. - soroltam a választékot.
- Oké, omlettet még úgysem ettem.
- Mii? -Néztem rá kikerekedett szemekkel. - Te tényleg nem ettél még omlettet??
- Aham. Miért, baj? - kérdezte flegmán, de olyan aranyosan.
...
Várjunk, mi? Miért gondolok ilyet már megint?? Hogy.. Mármint.. Úgy aranyos, hogy, na, fiúk is lehetnek aranyosak. Mármint nem úgy értem! Mi van velem mostanában?..

- Langa, jól vagy? Eléggé vörös vagy. 
- Öhm, persze, miért? - vakargattam a tarkóm és egy kínos mosolyt erőltettem az arcomra. Tényleg ennyire feltűnő lenne? - Én szerintem hozzákezdek a reggelihez! - fordultam el szégyenlősen. Őszintén nem értem, mi ütött belém.

Evés után leültünk egy kicsit a kanapéra, hogy meg tárgyaljuk a mai programot. Természetesen a deszkázás nem maradhatott el, szóval végül úgy döntöttünk, kimegyünk a közeli pályára olyan 1-2 órára.

- Indulhatunk? - néztem rá, mikor mindketten strartra készen álltunk az ajtó előtt.
- Aham! - bólintott.

A pályára érve, a vörös teljes sebességgel neki indult deszkájával, én meg persze követtem. Annyira menő! Nem számít neki, hányszor esik, vagy hányszor bukik el, mindig újból feláll és folytatja még több erőbedobással, mint azelőtt. Mellesleg nem is emlékeztem, hogy ilyen szép ez a pálya, pedig tegnap előtt voltunk kint legutóbb, talán a napfelkelte miatt, ugyanis nem lehetett több reggel hatnál... - kalandoztam volna el, mikor hirtelen valami nagy dolog nehezedett rám, segítségével pedig jól orra buktam (megint).
- Uh.. Öh, bocs.. - nézett rám gyönyörű, izé, azaz....barnás szemeivel, majd gyorsan le pattant rólam. - Figyelj Langa, biztos minden rendben? Csak úgy lelassultál, és mintha nem itt lennél ezen a bolygón. Mostanában egyre többször fordul ez elő. - nézett aggódóan.
- Jaa, bocsi.. Igen, minden oké, csak azon gondolkodtam - kezdtem bele, de rá kellett ébrednem, hogy mégsem tudhatja meg, hogy rá gondoltam..
- Igeen? - vonta fel szemöldökeit.
- H-hogy... Izé.... - mondtam, de arcom szinte lángokban állt belül. Majd hirtelen felindulásból arcát kezeim közé véve ajkaira tapasztottam a sajátjaim. Én sem értem magamat! Mit csinálok? Ez..Ez egyáltalán hogy jött nekem? Most biztos vagyok benne, hogy egy életre meg utál! Hátráltam szinte azonnal, amint rájöttem, mit is tettem igazából a legjobb barátommal.
Reki csak kikerekedett szemekkel bámult, majd arca felvett egy az én mostani állapotomhoz hasonló vöröses árnyalatot.
- Langa? - nézett rám értetlenül, amit teljesen megértek.
-,R-Reki, figyelj, meg tudom magyarázni! Én.. Én sem tudom, hogy ez hogy jött...-cmagyarázkodtamc- Tényleg esküszöm, nem akarta - akadtam meg, mivel egy lépéssel közelebb lépett hozzám, kezeit nyakam köré fonta, s ajkait szép lassan enyémekhez érintette, majd egy hevesebb csókba hívott, amit az ért sokkok ellenére örömmel fogadtam. Tényleg fogalmam sincs, mi történik velem.. Lehetséges lenne, hogy.. Belé szerettem?...
Csókunkat telefonja csörgése szakította félbe.
-Mizu anyu?
-Kisfiam. Azonnal gyere haza!

---------------------------------------------------------
Na.. Sikeresen végeztem a résszel.. Tudom, kicsit talán ez így gyors volt, dee nem volt nagyon más ötletem .
Remélem tetszett!
Köszi, hogy elolvastátok! És bocsi, hogy későn hoztam a részt, csaaak kicsit lusta vagyok, és nincs túl sok ihlet sem . o(╥﹏╥)

! Javított változat !
2022.08.12.

(Milyen szép szaaam~~ ♡-♡) volt amíg nem írtam új dátumot :33