A Végtelenségig 𝙑𝙚𝙡𝙚𝙙 (❤Renga💙 Fanfiction) /ongoing//javítás alatt/

4. rész

- O-oké. Anya, minden oké? - kérdezte aggódva. - ... -  - Megyek! - rakta telefonját a zsebébe. - Langa, figyelj, most mennem kell. Majd mindent megmagyarázok! - beszéde közben már csak féloldalasan nézett rám, és deszkájára pattanva sietett haza.

- Oh.. Oké..

- Még majd hívlak! - kiáltott a távolból.

Még egy ideig figyeltem, ahogy alakja szép lassan eltűnik a távolban, majd én is elindultam, csak a tőle ellenkező irányba.

Reki szemszög:

El nem tudtam képzelni, mi lehetett olyan fontos, ugyanis anyám csak annyit mondott a telefonba, hogy majd mindent megmagyaráz, csak siessek, de a hangján lehetett hallani, hogy ez most tényleg komoly, szóval nem tehettem mást, minthogy minden erőmmel azon voltam, hogy minél előbb hazaérjek.

A házunk előtt gyorsan ledobtam a deszkámat, és a cipőmet, mivel út közben sikeresen át mentem valami büdös dolgon, valószínűleg egy kutya ürüléken, és nem szerettem volna így bemenni a házba.

Anyám a konyhában várt rám türelmetlenül.
- Reki, csak hogy hazaértél! Bocsánat, hogy ilyen hirtelen elhívtalak. Muszáj lesz vigyáznod a kicsikre, mert munkaügyben sürgősen Európába kell utaznom, és mindjárt indul a gépem, de hirtelen nem találtam senkit, aki ráért volna. - amit elmondott, nem tűnt olyan komolynak, mármint a kétségbeesésre nem adna túl sok indokot, ugyanakkor hangján hallani lehetett, hogy valami nincs rendben. Nem kérdeztem semmit, csak bólintottam, mert ha az igazat nem is mondja el, bizonyára okkal teszi.
- Köszönöm kicsim, - puszilta meg gyorsan a homlokom. - és mégegyszer sajnálom, hogy így elrohanok! Hagytam pénzt a jobb szélső fiókban! Elmentem. Szeretlek! - sietett ki egy táskával, majd csak az ajtó csapódását lehetett látni. Ez furcsa volt...
Lehet, szólnom kéne Langának, biztos aggódik, meg hát nem volt túl szép tőlem, hogy csak úgy ott hagytam.
Már rányomtam a névjegyeim között az ő nevére, majd pedig a tárcsázás gombra, aztán meghátráltam volna egy pillanatra.. Mit fogok mondani neki? Má-mármint a pályán történtek után.. M-Most ő is szeret engem? Vagy csak nem tudta, mit tegyen? Ez olyan zavaros. Ez az egész. Nem volt időm rá, hogy mindent átgondoljak, csak ez a pár gyors kérdés futott át az agyamon, mivel a hívott személy szinte azonnal felvette a készüléket.
- Szia.
- H-Hello Langa! - köszöntem vissza akadozva.
- Jól vagy?
- Persze. Semmi komoly, anyámnak munkaügyben el kellett utaznia, csak azért hívott, hogy vigyázzak a kicsikre.
- Értem. Akkor ma már nem találkozunk gondolom.
- Átjöhetnél még, ha van kedved! Úgyis csak itt unatkoznék, a kicsik is alszanak.
- Oh, rendben! - hallottam meg hangján azt a kisebb felvidultságot.
És ekkor realizáltam újra, hogy én még mindig megcsókoltam Langát. A tényen nem változtat semmi. Bár, mondjuk... Ő kezdte. Belegondolni is olyan jó érzés, hogy egyszer talán lehet köztünk valami. Várjunk. Nem gondolkodhatok ilyeneken! Még a végén a képzeletemben nem tudom mit csinálok a számomra legfontosabb személlyel. Ez nem lenne szép tőlem. Vagy csak túlságosan beleélem magam, és kiderül, hogy ez csak egy szerencsétlen félreértés volt.
- Akkor átmegyek. Szia!
- Cső. - tettem le a telefont.
Lehuppantam a kanapéra és a tv-t bekapcsolva vártam rá.

Eltelt pár perc, mire meghallottam a csengőnket, és már rohantam is ajtót nyitni.
- Cső! - köszöntem szinte azonnal az ajtónyitást követően, de az ajtóban valaki más állt, így kicsit visszavettem lelkesedésemből és egyel hátrább léptem. - Elnézést. Azt hittem, hogy ön az egyik... Na mindegy. - lépkedtem kínosan a küszöbön, de rájöttem, hogy őt ez most egyáltalán nem érdekli. - Miben segíthetek? - próbáltam úgy tenni mint aki nincs zavarban.
- Igazság szerint, én anyukád egyik régi jó barátja vagyok. - lépett beljebb és bútorainkat kezdte el szemlélni.
- Öhm, ő most sajnos nincs itthon. - léptem elé, halványabb jelet adva rá, hogy el kéne mennie.
- Jaj, milyen kár. - sütötte le szemeit, majd egy kisebb félkört járt velük a padlón. - Pedig már úgy vártam, hogy végre újra láthassam. Nem tudod esetleg, hová ment? - nézett rám száját lebiggyesztve.
- Hát, valahova Európába. Azon belül nemtom. Bocs. - vontam vállat.
- Ez esetben én megyek is... Azért köszönöm. - intett, majd kilépett az ajtónkon beleütközve kékhajú barátomba.
- Jaj, bocsánat, milyen figyelmetlen vagyok! Remélem nem haragszol!

Langa szemszög:

Amikor Rekiékhez értem, kopogtam volna, amikor kinyílt az ajtó, és egy nő lépett ki rajta, aki nem igazán nézett az orra elé, szóval szerencsésen nekem jött.
- Uhm, semmi baj. - Fogtam a fejem, mert kicsikét össze koppant az övével.
Miután távozott, oda mentem Rekihez, de nem tudtam, mit mondjak neki, így csak egy köszönést tudtam kinyögni.
- Hali!
- Cső. Fuh, tökre azt hittem már, te vagy, amikor jött az a nő, és úgy megijedtem először. - mesélte az imént történteket kínosan nevetgélve.
Csak hümmögtem egyet, majd ő elindult a nappalijuk felé, én pedig követtem.

---------------------------------------------------------
Nahh, hát ez egy kicsit uncsibb vég/ rész lett, dee most van egy kis ihletem, szóval ma még tervezek írni, dee azt nem tudom, hogy mikor rakom ki...
Szoooval bocsii, ez is jó rövid lett, aa többi részben pedig folyamatosan javítom a rosszabb megfogalmazásokat ^°^
Mindenkinek szép napooot!!
Köszi hogy elolvastaaad! <33

! Javított változat !
2022. 08.13.