A Végtelenségig 𝙑𝙚𝙡𝙚𝙙 (❤Renga💙 Fanfiction) /ongoing//javítás alatt/

5. rész

A nappaliban a kanapén foglaltunk helyet, majd tanakodni kezdtünk, hogy most hogyan tovább.
- Hé, Langa, - fordult felém törökülésbe. - van egy jó sorozat egy fiúról, és a barátairól, akik meg akarják ölni az óriásokat, és már régóta érdekel. Nem nézünk bele?
- Uhm, de, miért ne!
- Oké, én akkor hozok popcornt. - állt fel, és a konyha felé vette az irányt.
Én csak figyeltem, hogy mit csinál, mert nem nagyon tudom, hogy működik a tv-jük. Kb három perc múlva meg is érkezett kezében egy nagy tál popcornnal.
- Na, itt vagyok. - huppant le mellém, majd letette kettőnk közé a tálat amiben a nasi volt, és bekapcsolta a sorozat első évadának első részét.
Néztünk nagyjából tizenhárom részt, mert Reki szerint nagyon izgalmas volt, és szerintem sem volt éppen unalmas, szóval nem tudtunk vele leállni, bár nekem kicsit durva volt, főleg az első rész, amikor Eren anyukáját megeszi egy óriás. Szóval jól el voltunk, de az idő gyorsan ment, és mikor a telefonom kijelzőjére néztem, akkor szembesültem vele, hogy már este fél kilenc van, nekem pedig kilencre haza kell érnem.
- Reki, - álltam fel eddigi helyemről. - nekem sajnos indulnom kéne, mert anya azt mondta, hogy kilencre legyek otthon, és már fél van.
- Ja, uhm, oké, aakkor holnap tali! - mosolygott rám.
- Uhum, akkor szia! - indultam az ajtó felé.
Reki kiengedett, de az orromra kötötte, hogy ne merjem egyedül folytatni a sorozatunkat.

Hazaérve a konyhában tevékenykedő anyával találtam szembe magam, aki gondolom a vacsorát főzte. Mostanában unalomból sokszor tanul meg recepteket a netről, általában még jól is sikerül neki.
- Ma is sülthús van. Bocsánat a változatlanságért, de most ezt tökéletesítem. - mondta, miközben én leültem két személyes étkezőasztalunkhoz. - És neked hogy telt a napod? Rekinél voltál?
- Igen. - adtam az egyszerű választ.
- Hogyhogy nem aludtál ott? - kérdezte, mintha olyan egyértelmű lenne, hogy bármikor maradhatok.
- Azt mondtad, kilencre legyek itthon.
- Jó, de tudod, hogy Rekiékhez bármikor mehetsz, és ő is bármikor jöhet hozzánk. Először azt hittem egyedül mész valahova, vagy olyanokkal akiket nem annyira szeretsz, és csak meg akartalak menteni. - kacsintott rám.

Miután megettem a vacsorát, meg köszöntem az ételt, majd a szobámba mentem lefeküdni aludni.

Reki szemszög:

Langa olyan fél kilenc körül ment haza, egészen addig sorozatot néztünk. Megmondtam neki, hogy egyedül ne merje folytatni,... Igazából kicsit félek tőle, mert ijesztőek az óriások, de ő ezt nem tudhatja. Szóval úgy teszek, mintha csak úgy nem akarnám nélküle nézni. (Ami részben igaz is).

Lefektettem a húgaimat, majd én is elkezdtem készülődni az alváshoz. Mire meg mostam a fogam, és lezuhanyoztam volt nagyjából fél tizenegy.

Amikor meggyőződtem róla, hogy minden teendőmet elvégeztem, végre aludhattam. Legalábbis pár órát. Ugyanis valamikor hajnalban arra ébredtem, hogy furcsa hangokat hallok a földszintről. Valamiféle kotorászás lehetett, én meg elképzeltem, hogy jönnek a két-három méteres óriások, vagy nem tudom. Összeszedtem minden bátorságom, és a telefonom lámpájával a kezemben szép lassan és minél csendesebben el indultam lefelé a lépcsőn. Láttam egy árnyat a falon, amitől úgy megijedtem, hogy a maradék négy lépcsőfokon leestem, mivel az ijedtségtől rosszul léptem. Földet érésem egy hangos puffanás és persze egy fájó hátsó jelezte. Gratulálok magamnak, ezzel most biztos sikerült felébresztenem a kicsiket. A lényeg az, hogy nem találtam semmi gyanúsat azon az árnyon kívül, viszont a félelem szintem már így is túl magasan volt ahhoz, hogy vissza merjek aludni. Ígyhát jobbhíján felhívtam Langát.
...
- Szia Reki. - köszönt egy ásítás kíséretében.
- Hello Langaa... - kezdtem. - Szóóval, az történt, hogy ... - meséltem el neki mindent.
- Reki, biztos minden oké?
- Igen, igen, persze, csak kicsit megijedtem az előbb.
- Jó, maradj otthon, vagy ott, ahol vagy! Máris ott vagyok nálatok! - hadarta, majd kinyomta.

És tényleg rögtön itt volt, nem telt bele tíz percbe és már kopogtak az ajtón. Beengedtem, majd pedig újra megkérdezte, hogy biztos minden rendben van-e. Úgy döntöttünk, körül nézünk a házban, indulásnál viszont meg éreztem a fájó térdem.
Felszisszentem egyet a fájdalomtól.
- Reki! - kapott el Langa, így a vállára támaszkodva kísért el a kanapéhoz, mivel az volt közel.

Langa szemszöge:

Amikor Reki felhívott teljesen levert a víz, először az iránta táplált általam még megfejthetetlen érzelmeimnek hála, viszont amikor meghallottam, hogy mi történt vele, azonnal rohantam hozzá, nem érdekelt, hogy késő éjszaka van.

A kanapéjukhoz érve óvatosan lefektettem, majd nem tudtam, mit kéne mondanom, így pár percig tétováztam, majd belekezdtem :

- Uhm, ha kérsz valamit, csak hívj!.. - mondatom után kissé elpirultam, mint egy lány, bár ez a jelenlegi Rekihez való viszonyulásomat tekintve átlagos.

- Köszönöm. - mosolyodott el. Be takartam egy pléddel, majd indulni készültem, mert nem igazán tudtam, mit tegyek. - Figyelj Langa, - szólított meg, miközben a cipőmet húztam. Egy pillanatra meg is álltam tevékenységemben, majd rá pillantottam azt sugallva, hogy hallgatom. - nem... nem maradnál itt éjszakára? V-velem? - kérdezte és mintha szemei kicsit könnybe lábadtak volna.

- Hm? Dehogynem, ha nem zavarok! - mosolyodtam el, szerencsére a félhomályban nem volt számára kivehető az arckifejezésem. Le ültem mellé a kanapéra, úgy vártam, hogy el aludjon.

---------------------------------------------------------

Heyyy!

KÉSZ AZ ÚJ RÉÉÉSZ!!!
MOST TÉNYLEG FOLYTATOM!

2023.02.13.

U.i.: boldog holnapi Valentin napoot! <3