Segundo Encanto [Szünetel]

6. rész

Leérve egy téren találtuk magunkat, ahol Julieta osztogatott süteményeket.

-A mamám képessége, hogy megtudja gyógyítani az embereket az étellel amit, ő készít.- mesélte Mirabel

-Hú, akkor nálatok nincs is beteg?- kérdezte Paloma

-De van, viszont egy egyszerű megfázást nem érdemes ilyennel orvosolni. Arra vannak gyógyfűvek. Ha több embernek van szüksége ellátásra, akkor lejön a faluba és olyankor ideözönlenek az emberek.- magyarázta

-Ez egy nagyon különleges képesség- ismertem el- meg hasznos is. Bár, számomra furcsa hogy ennyire jóban vagytok a falusiakkal.

-Nálatok ez nem ilyen volt?- kérdezte Mirabel

-A falubeliek miatt tűnt el a családom. Féltékenyek voltak és az erőnket akarták

-Oh, sajnálom.

-Nem kell- mosolyogtam- így kellett lennie. Tudom, érzem, hogy egyszer majd minden rendbe fog jönni.

Ezek után, tovább sétáltunk. Megláttuk Dolorest egy férfival sétálni.

-Ő Mariano. Eredetileg Isabela lett volna a felesége, de kiderült, hogy Isa nem szereti, és Dolores igen és így most ők járnak jegyben- mesélte

-Ahogy látom, a családod nincs híján az izgalmaknak és eseményeknek- jegyeztem meg

-Itt mindig pörög az élet- helyeselt

-És akkor ők összeházasodnak?- kérdezte Paloma

-Minden bizonnyal. Csak még az időpont nem biztos. Elég sok dologtól függ ez az egész. Habár, ha Maianon múlna, már rég házasok lennének- nevetett fel

Ezt a témát is egész szépen sikerült megbeszélni. Élveztem a Mirabellel töltött időt. Izgalmas és érdekes történeteket mesélt, és a legszebb az volt az egészben, hogy mindenkinek mágikus ereje van és így még színesebb az életük.

A nap további részében megnéztük, ahogy Isabela virágokat 'varázsol' mindenhova. Gyönyörű látvány volt, ahogy a sík vidéket hirtelen elöntötte a szín. Aztán Luisat vettük észre szamarakkal a hátán, majd Antoniot, ahogy állatokkal kommunikál, és közli a gazdájukkal az üzeneteket. Végezetül pedig nagy keresgélés után sikerült összefutnunk Camiloval, aki arról számolt be nekünk, hogy egy vitában kellett részt vennie az egyik gazda helyett. Két szomszéd összekapott a földbirtokon és Camilot kérte fel az egyikük, hogy helyette rendezze le. Itt tudtam meg, hogy Camilo alakváltó.

És itt terelődött a téma arra, hogy a többiek milyen képességgel bírnak. Hogy Pepa hangulata időjárás formában jelenik meg, és hogy a beházasodott embereknek nem lesz képessége, mint Félixnek és Austinnak.

Később pár gyerek jött oda hozzánk. Kis buzgó népség. Arról kérdeztek, hogy honnan jöttünk Palomával és, hogy meséljünk nekik.

Mi persze ezt szívesen tettük- kihagyva a szomorú vagy kínos részleteket- és ezzel le is telt a délelőtt. Vissza indultunk ebédre, ahol ismét összeült a család. Immár Brunot is megismerhettem, akinek képessége a jóslás volt. Azt mondta szívesen bele néz majd a mi jövőnkbe is.
Elgondolkodtatott, hogy vajon láthatja-e a családomat. Kíváncsivá tett, hogy mit látott volna, de féltem, hogy a jövőmben nem látja többé a családomat. És akkor egy világ törne össze bennem. Így abban egyeztünk meg, hogy majd egyszer a jövőben sort kerítünk rá, ha szükségét érezzük.

Délután mindenki elvonult a saját szobájába. Mindenki, kivéve minket, ugyanis felétlenül meg kellett néznünk Antonio szobáját. Pepa próbálta lebeszéni róla, de reménytelen esetnek bizonyult. Én mondjuk nem bántam, mert annyi látnivaló van, hogy néha úgy érzem, egy élet kevés lenne rá.
Belépve csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Hatalmas őserdő, tele állatokkal. Egy ilyen kicsi szobában. Ebben a pillanatban esett le, hogy a Madrigaloknak miért nem esett bajuk, mint a többi családnak... Mert ők olyan erő birtokában vannak, ami messze a többi különleges család ereje felett áll.

Miután bejártuk Antonio szobáját, mi is vissza vonultunk.

-Huh- dőlt le az ágyára Paloma- ez valami hihetetlen nap volt

-Igen, és még közel sincs vége- helyeseltem

-Régen nálatok is ilyen volt az élet?

-Nem egészen, de hasonló. A Madrigalok sokkal erősebbek, mint hittem. A csoda, a varázslat itt ezerszer erősebb, mint bármelyik helyen, ahol valaha jártam

-És mit gondolsz, meddig maradunk? Vagy mi lesz a családoddal?

-Remélem, itt kapok választ néhány kérdésemre, de azon is gondolkoztam, hogy Brunoval beszélek a látomás kapcsán. Csak félek, mit látna.

-Szerintem tedd el ezeket a gondolatokat holnapra és tisztább fejjel jobban átlátod majd a dolgokat. Mára túl sok volt az információ

-Igazad lehet-vallottam be.

Ezek után relaxáltunk, majd estefelé lementünk. Páran beszélgettek, így csatlakoztunk hozzájuk. A világ legaranyosabb emberei, de nem tudtam úgy igazán élvezni a társaságukat. Hosszú idő után most vagyok először családias légkörben, és a fájdalom, amit eddig sikerült elnyomnom, most feltörőben van bennnem.

Ezért este, miután Paloma elaludt, kivonultam a Casita elé és a fal mellett letelepedtem. Néztem a falu elhalványuló fényeit és egyre halkuló tömeg hangját hallgattam. Egyedül éreztem magam a nagyvilágban. Elveszettnek, és éreztem, hogy muszáj lesz megtalálnom a családom, mégha veszélyes feladat elé is kell néznem. Össze húztam magam, és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

Nemsokkal később észrevettem, hogy valaki kisétál a Casita kapuin és felém veszi a lépteit.