Segundo Encanto [Szünetel]

7. rész

Megtöröltem a még könnyben úszó szemeimet és felé vettem a pillantásomat. Camilo állt meg előttem. Össze húzta a szemeit, az eddigi semleges arca komorrá vált, és leült mellém. Egy darabig csendben ült, majd megszólalt.

-Szeretnél beszélni?- kérdezte őszintén. Én csak mélyen hallgattam. Nem akartam már az első nap után rossz benyomást kelteni, hogy a családomról panaszkodok.- tudod, nálunk mindig is én voltam a mókamester. Általában mindenkit jókedvre derítek, de nem tudom, most mit tudnák tenni.

-Kedves vagy, de ezzel nem igazán tudnál mit kezdeni- erőltettem egy mosolyt

-Nem érzed jól magad nálunk?

-Nem erről van szó. Csak furcsa, hogy újra egy boldog család vesz körbe

-Oh, már értem... Hiányzik a családod

-Igen- húztam össze magam amennyire csak tudtam. Kellemetlen volt erről beszélni. És szerintem neki sem lehetett egyszerű. Ő ehhez túl vidámnak tűnik. Egy ideig hallgatott is majd újból belekezdett.

-Minden rendben lesz. Meg, ha úgy érzed, szeretnél beszélni róla...-állt meg egy pillanatra- akkor úgyis megtalálsz- mosolygott rám kedvesen.

-Köszönöm- mosolyogtam már én is kedvesen. Jól esett, hogy felajánlotta és megértette, hogy még nem igazán állok készen arra, hogy erről beszéljek.

Kis ideig még ott ült, aztán jóéjszakát kívánt és bement.
Valahogy elszállt a bánat és üresség töltötte meg a helyét. De határozottan jobb lett a kedvem. Ebből is látszik, hogy a Madrigal családban a képességek mekkora erővel bírnak, és mekkora hatást tudnak gyakorolni az emberekre.

Elhatároztam, hogy nem csak tengetni fogom a napjaimat, hanem én is kiveszem a részem a családi életből. Ahogy ők is, én is igyekszem a képességemmel segíteni az embereket és magát az egész családot. Talán ezzel valamilyen szinten el is tudom terelni a figyelmem a jelenlegi gondokról.

Ezzel a gondolattal indultam vissza a szobába. Kellemes volt az idő és a kilátás is, de jobbnak láttam újult erővel kezdeni a napot.

Utoljára még visszanéztem a falu fényeire. Az egész falut beláttam, hála a képességemnek. Szép volt. Ám furcsa volt belegondolni, hogy mától ez lesz az otthonom.

***

Másnap reggel nagyjából abban az időpontban ébredtem, mint előző nap. Paloma még aludt így gyorsan felöltöztem és halkan lesiettem, ahol a többiek már gyülekeztek a reggelihez.

Kihúztam magam és lendületes léptekkel siettem a konyha felé, hátha tudok valamit segíteni. Julieta és Pepa rakta össze a reggelinek szánt ételt.

-Jóreggelt- köszöntöttem őket

-Jóreggelt Sonia, hogy aludtál- érdeklődött Pepa

-Köszönöm jól.

-És, hogy tetszett az első napod? -kérdezte Julieta is

-Csodálatos volt, rengeteg dolgot tanultam, és valamelyest a családról is többet tudtam meg.- meséltem- habár, nem éreztem magam valami hasznosnak, így ha lehet én is besegítenék.

-Erre semmi szükség, nem azért vagy itt- ellenkezett Júlieta

-De így valamilyen szinten magamat is lekötném.- mondtam a B tervet. Talán ebből leszűrik, hogy nem csak értük csinálnám.

-Jajj, nézz rá fiatal és energikus, ne álljunk már az útjába- állt ki mellettem Pepa- ennyi idősen mi is állandóan talpon voltunk.

-Igaz- mosolygott Júlieta is- de mindenképpen említsd meg Abuelanak. Itt az övé a végső szó

-Meg ha nagyon unatkoznál, ott van Mirabel és Camilo, nagyjából veled egykorúak lehetnek, biztos jól ellennétek.- ötletelt tovább Pepa

Én csak egyetértően bólogattam, majd segítettem kivinni a reggelit.
A tányérak már kint vártak az asztalnál, így azokkal nem kellett bajlódni.
Pár perccel később pedig Paloma is megjelent. Furcsállta, hogy nem vártam meg, de ma úgy érzem, hogy jó benyomást kell keltenem bennük. Nem úgy mint tegnap este.

Helyet foglalatunk az asztalnál. Bal oldalamon Paloma ült, a jobb oldalamon pedig az üres széknél foglalt helyet Camilo.
Miután Abuela elmondta a reggeli köszöntőjét, mindenki hozzá látott a reggelihez.

-Hogy érzed magad- fordult felém Camilo

-Valahogy most már jobban. Ma szerintem én is lemegyek veletek, hátha tudok valamiben segíteni

-Ez jó... Például a falusiak rendre elhagyják mindenüket. Lehet te megtalálod. - utalt a képességemre

-Ez nem is rossz ötlet. De honnan fogják tudni, hogy mostantól hozzám is fordulhatnak? -töprengtem inkább magamban, de mégis hangosan

-Azt megoldjuk. Majd szólok pár szót az érdekedben- lökte meg a vállam játékosan.

A beszélgetés után én is belekezdtem a reggelimbe. Julieta valami isteni ételeket tud készíteni. Minden harapás öröm. Mintha ezer kis tündér táncolna a nyelvemen.
Nem is értem, hogy lehet minden Madrigalnak ilyen szép alakja ilyen ételek mellett. Komolyan elkezdtem aggódni magam miatt.

Reggeli után beszéltünk Abuelaval a terveimről, amiket támogatott, így elmentem a faluba, Mirabel és Camilo társaságában. Paloma ott maradt a Casitaban, ahol a legtöbb képesség nélküli.

~~~