Dear Homophobe - Befejezett

8.

 Alec elhatározta, hogy nem érdekli Aedan. Nem érdekli ha meleg, nem érdekli, ha tagadja ezt, és az sem ha utálja. Nem volt ereje olyan emberekre, akik előítélete olyan mélyre nyúlik, hogy képesek a legrosszabbat is kinézni belőle. Nem szokott utálni másokat, és most sem mondta volna, hogy utálja Aedant. Egyszerűen nem akart foglalkozni vele. Nagyjából két hét telt el, és őszintén mióta erővel kiverte a fejéből a srácot, és képes volt gond nélkül átnézni rajta, ha az útjába akadt, az élete tényleg könnyebb lett. Még azt is mondhatnánk, hogy élvezte az iskolát, noha nem a tanulás részét. Eljárt edzésekre, és kiruccant párszor Loganékkal. Az egyik nap még viszonozta is Caleb szívességét a férfi mosdóban órák után. Noha az énekes körbe röhögte a technikáját, a végén mégis elment, és felvetette, hogy esetleg tovább vihetik a dolog, és lefeküdhetnének valamikor. Alec azt mondta átgondolja. Őszintén nem akart túlságosan alkalmi partnert. Szívesebben nézett volna hosszútávú után, csupán nem volt sok jelöltje jelenleg. Calebről meg tudta, hogy ha valaha is megállapodik valakinél, az nem mostanság lesz, mikor minimum három-négy visszatérő partnere van. Alec nem vágyott ötödiknek.

Ettől függetlenül, mikor egyik kosár edzése után azt látta, hogy Caleb vándorol be a férfi öltözőbe, hirtelen nem sietett annyira az öltözködéssel, és önként ment utoljára zuhanyozni. Erőfeszítéseiért cserébe Caleb három perc után csatlakozott hozzá, hogy váltsanak pár túlságosan is vizes csókot.

- Nem akarsz lefeküdni? - vetette fel az énekes.

- Őszinte leszek - söpörte ki vizes haját az arcából Alec. - Nem hiszem, hogy bármikor is le fogok feküdni veled. Plusz a zuhanyzós szex nem a kedvencem.

- Valaki aztán tudja, hogyan kell lelombozni másokat - ingatta a fejét Caleb, de játékos vigyora nem törlődött le. - Bár megértem, zuhanyzóban macerásabb, mint azt mindenki hiszi.

Végül Caleb csak összefogta mindkettejük farkát, és addig kényeztette a két, egymásnak nyomott tagot, míg mindketten el nem mentek. De a víz legalább elmosta minden nyomuk. Már csak lihegtek, egymásba kapaszkodva, mikor némi neszezés hangzott fel kintről, majd valaki bejött zuhanyozni. Alecék a legutolsó kabinban voltak, az érkező meg egy előrébbit foglalt be. Alecnek nem volt sok kedve lebukni mások előtt, még ha úgy igazán nem is titkolta a dolgot, de Calebet látványosan nem érdekelte a dolog, mert hamarosan kilépett mellőle a víz alól, és elindult vissza az öltözőbe. Sőt, mikor elment a másik kabin előtt, ahol folyt a víz, volt képe elvigyorodni, és beköszönni.

- Hali, Aedan!

- Caleb...? Mi?

Ah, sóhajtott magában Alec. Hát persze, hogy Aedan az. Persze, hogy Aedan az, aki később fut csak be. Őszintén számítania kellett volna rá, elvégre a srác rendszeresen marad hátra különféle megbeszéléseken a judo edzővel, és nem egyszer fordult már elő, hogy később jött ki, mint a társai. Aedan volt az egyetlen, aki komoly versenyekre járt, így vele ilyenkor beszélték meg az extra dolgokat. De mindegy is. Csak meg kell várnia, hogy a srác befejezze a zuhanyzást, és majd kimegy utána. Nem hozott magával törülközőt, így gondolta inkább nem parádézik el előtte meztelenül. Azonban ez a terv szilánkokra tört Aedan következő megszólalásánál.

- Caleb? Caleb, folyva hagytad a vizet! Ahh...

Alec pedig megdermedt, ahogy meghallotta a közeledő lépteket, és arra gondolta, hogy Aedan naivizmusa elképesztően édes. Pillanatokon belül farkasszemet nézett egy méregzöld szempárral. A szempár tulajdonosa tökéletesen lefagyott, mintha csak megállították volna az időt, és csak bámult rá. Aztán a szemei lejjebb mozdultak a testén.

Alec csak felsóhajtott, és elzárta a vizet, majd a fekete hajú felé fordult, aki még mindig csak ott állt, igaz az arca nyert némi színt, mondjuk úgy lángoló vöröset. Valamint mivel ő is tökéletesen meztelen volt, Alecnek nem kellett tippelnie arról, mit is érez Aedan. A félmerev, és egyre csak merevedő farka kellő bizonyíték volt.

- Tudom, nem vagy meleg - hümmögte Alec, várva mikor tér magához a srác, és kezdi el a szokott dumáját. - Kiengednél?

De Aedan nem mozdult, és azt kérdezte:

- Calebbel voltál... Dugtatok?

- Nem. Csak Caleb kiverte mindkettőnknek - osztotta meg vele készségesen.

És Aedan még mindig nem mozdult, sőt, szemei fel alá jártak a testén, olyannyira, hogy már Alec érezte rosszul magát.

- Francba... - motyogta Aedan.

A következő pillanatban pedig felnyúlt, egyik keze belemarkolt a hajába, és lerántotta egy csókra. Aedan teljes, csupasz teste összesimult az övével, és Alec meglepettségében belenyögött a csókba, mire Aedan nyelve szinte már akaratosan tolakodott át az övébe. Alec nem ellenkezett, egyik keze automatikusan megtalálta a srác derekát, majd lejjebb csúszott, és belemarkolt a fenekébe. Aedannek nagyon jó segge volt, már nézte anno eleget ahhoz, hogy tudja, és végre a keze között tudni sem volt semmi. Ráadásul a pompás fenék tulajdonosa erre elejtett egy édes ki hangot, amit Alec boldogan nyelt el. Aedan csak még jobban simult a testéhez, és hamarosan azon kapta magát, hogy a zuhanyzók hideg folyosója falának nyomja a fekete hajút, és még mélyebben csókolja. Aedan először készséges volt. Lelkesen dörgölte össze az alfelüket, és ujjait tarkójába mélyesztve igyekezett mélyíteni a csókjaikon. Aztán egy ponton a teste megdermedt, és elszakadt Alectől.

- Eng... Engedj el - nyöszörögte, és mikor lenézett rá, látta, hogy újra fal fehér. Kérdés nélkül elhátrált, hogy helyet adjon neki. Arra azonban nem számított, hogy Aedan azonnal menekülőre fogja, és szinte már reflexszerűen nyúlt utána, hogy elkapja a karját. Aedan szemei hatalmasra tágultak, és Alec színtiszta félelmet látott bennük. - Ne! Engedj el! - ismételte kétségbeesett hangon.

Valami nagyon nem volt rendben.

- Aedan - próbálkozott, de amaz csak pánikolva rángatta a karját. Mint aki azt se tudja mi történik vele, és hol van. - Aedan! - próbálkozott újra. - Kérlek figyelj rám. Nézz rám! Aedan? Aedan?

Mikor a pánikban úszó, zöld szemek végre ráfókuszáltak, folytatta.

- Nem foglak bántani - szögezte le. - Csak nyugodj meg, és ne rohanj így el. Utána elengedlek, és nem nyúlok hozzád többet, oké?

Aedan csak meredt rá, és zihált, mint aki egy maratont futott le. Alec szinte kihallotta mellkasából szíve dübörgését. Aztán hosszú másodpercek után a tartása ellazult, és a légzése lecsillapodott. Alec elengedte a kezét, de miután Aedan semmit nem tett, csak maradt ott, finoman megfogta a vállát, és az öltöző felé terelte.

- Szerzünk neked egy törülközőt, jó? - mondta. Nem kapott választ, de ellenkezésbe sem ütközött.

Miután Alec lekapcsolta az ő zuhanyzójába is a vizet, Aedan követte az öltözőbe, és elfogadta a törülközőt, amit a vállaira terített. Percekig csak ült, Alec pedig magában azon tanakodott mit kéne tennie. Hívjon valakit? A suli orvost? Aedan szüleit? Fogalma sem volt, mi történt, és Aedan jelenlegi állapota nem tűnt túl fényesnek. Végül aztán mégis csak elkezdett némi szín vissza szivárogni az arcába, és egy ponton elkezdte megtörölgetni magát és felöltözni. Ezt látva Alec is így tett, fél szemét rajta tartva. Aztán ott álltak, mindketten, teljesen felöltözve.

- Én... - kezdte Aedan, de folytatni már nem bírta.

- Jobban vagy? - kérdezte inkább Alec.

Aedan kiengedett egy hosszú sóhajt.

- Jobban - bólogatott.

- És haza is tudsz menni? Vagy felhívsz valakit, hogy érted jöjjön?

- Azt hiszem, felhívom anyát.

Alec végül megvárta, míg Aedan eltűnik a szülei kocsijába, és csak azután indult haza ő is.