Dear Homophobe - Befejezett

7.

Mikor a tanár hivatalosan is elengedte őket, és a diákok elkezdtek pakolászni, Alec úgy döntött kezébe veszi a dolgokat, mert ha Aedanen múlik mindketten megbuknak. Szóval összekapta a dolgait, és a srác padjához sétált. Valamelyest szerencsésen érkezett, mert a haverja épp azelőtt lépett le egy "Majd a szekrényeknél találkozunk"-kal, ahogy a padjukhoz ért volna, így legalább vele nem kellett szenvednie. Aedan így is pont elég lesz, főleg, hogy amaz már attól láthatóbban feszültebbé vált, hogy meglátta.

- Mit akarsz? - köpte a szavakat a tőle megszokott agresszióval.

- Vajon mit? - sóhajtott Alec.

- Nehogy azt hidd, hogy majd együtt dolgozok veled - vágta rá Aedan.

- Hanem? Megbuksz irodalomból a gimi utolsó évében? - vonta fel szemöldökét. Erre egy határozottan ölni képes pillantást kapott, de választ nem. - Gondoltam. Szóval inkább viselj el valamelyik nap pár órára, és kaparjunk össze valamit.

- Azt hiszed, hogy majd kettesbe maradok veled bármikor is, azok után, ami... - kezdte felháborodottan, de aztán saját magát vágta félbe, és ijedten pillantott körbe, mint aki fél, hogy valaki meghallotta őket. Nos, tény, hogy a közös, nem túl békés múltjuk után, akadt pár kíváncsi szem rajtuk, akik minden bizonnyal egy kis balhéért szurkoltak.

- Mi lenne - kezdte Alec, megfontolva szavait. - Ha te kilépnél egy cigire, én pedig elkísérlek?

Alec Aedan szokásos helyét javasolta, mert ott még úgyse lesz senki, csak a későbbi szünetekbe, és a hely ismerőssége, meg egy cigi talán beszélőképessé nyugtatja majd a srácot. Valamint ott bár senki nem fogja hallani miről beszélnek, hiszen az udvar nagy, mégis lesznek mások is, szóval nem arra kéri Aedant, hogy kettesben legyen vele. Ez utóbbitól ugyanis láthatóan irtózik, sokkal nagyobb mértékben, mint valaha is várta volna. Ez több volt, mint egy amolyan "kerüllek, mert utállak" dolog. Aedan konkrétan úgy tűnt, mint aki tart tőle.

Végül az ajánlat elég jónak bizonyulhatott, mert bár a drámakirálynő nem mondott egy szót se, csak felkapta a táskáját és megindult, de a cigizős helye felé ment. Pár percen belül már kint álltak. Aedan épp öngyújtó után matatott.

- Figyelj - kezdte Alec. - Ami a koncertet illeti, világos, hogy tartozok egy bocsánatkéréssel. Nem szabadott volna annyira rád másznom.

Aedan megvetően felhorkantott.

- Mintha meglepett volna - gyújtotta meg cigijét, majd mélyen beleszívott. - Ti melegek már csak ilyenek vagytok.

Alec szemöldöke összeszaladt.

- Oké, én talán egy seggfej voltam, de ez nem azt jelenti, hogy minden meleg az - ingatta a fejét. - Az nem zavar, ha engem utálsz, de van a világon még rajtam kívül igen sok meleg, aki sosem ártott neked, és nem is tervez.

Aedan csak kifújta a füstöt, de szavak nélkül is egyértelmű volt, hogy nem ért vele egyet.

- Oké, projektmunka - sóhajtott inkább. - Csak legyünk túl rajta. Mondj egy délutánt, amikor neked jó és megcsináljuk valamelyikünknél.

- Biztos, hogy nem megyek át hozzád - jelentette ki Aedan. - És te se jössz hozzánk. - Alec fáradtan, és szinte már esdeklően nézett rá. A srác intenz utálata kezdte kimeríteni. De mint valami megváltás érkezett a következő két szó: - Holnap. Könyvtár.

És mint aki jól végezte dolgát, elnyomta a cigijét, majd eltűnt az épületben. Nos, ez is jobb volt, mint a semmi. Legalább talán nem buknak meg.

A suli könyvtára nem volt lenyűgöző nagyságú, de azért nem is lehetett panaszkodni. Így órák után lehetetlenül kihalt volt, csak valahol a bejárat környékén gépelt a könyvtáros a hely egyik számítógépen. Az asztalok, amik a tanulásra adtak lehetőséget a hely túlvégében voltak felsorakoztatva, és jelenleg nem tartózkodott ott senki rajtuk kívül. A közös projektmunka eddig rendkívül fájdalmasan telt. Aedan aligha volt hajlandó beszélni hozzá, sőt, akárhányszor Alec megszólalt, legyen az indok akármi, minden egyes alkalommal megugrott.