Dear Homophobe - Befejezett

9.

Aedan másnap nem jött iskolába, és bár már ez sem tűnt fényesnek, mikor a rákövetkező nap sem tűnt fel, Alec határozottan aggódott. Ráadásul láthatóan senki nem sejtett, vagy tudott semmit. Elkapta a két haverja beszélgetését, miközben véletlenül sem hallgatózott, hogy ők se tudják mi van, de biztos beteg. Ezek után tökéletesen valószínűtlennek tűnt, hogy tudnák, mi van Aedannel. Miért reagált így? Mi történt vele? Válaszokat akart, de nem tudta honnan szerezhetné meg őket. Egészen addig, míg be nem sétált az osztályukba Noha, ő pedig megvilágosodott. Ha valaki tudhatja, hát az biztos ő. Anélkül kapta el a szőke karját, hogy bármit is mondott volna, és az udvar egy csendes zugáig húzta.

- Beszélnünk kell - mondta ott.

- Öhm... Ezt megtippeltem - bólintott Noah megszeppenve. - Miben segíthetek?

- Te régről ismered Aedant, és védted annak ellenére is, ahogy veled bánt - kezdte. - Szóval biztos vagyok benned, hogy tudod, hogy meleg.

Noah arca pillanatok alatt megkomolyodott.

- Szóval ezért nem jött suliba. Mit csináltál vele? Mi akasztotta ki?

Alec meglepetten meredt az általában gyengéd, angyali baba arcba, ami jelenleg igen ellenségesen követlet válaszokat tőle.

- Megcsókolt. Aztán csókolóztunk - mondta végül. - De egy ponton kiborult, és bár sikerült valamelyest lenyugodnia, nem igazán volt jó formába utána se.

- Ott maradt veled? - csodálkozott Noah.

- Megpróbált elfutni - vallotta be. - De nem akartam elengedni olyan állapotba.

Plusz meztelen volt, és aligha akarta megkockáztatni, hogy abban az állapotban kivándoroljon úgy az öltözőből, ahogy volt, de ezt már inkább nem kötötte Noah orrára.

- Én sose tudtam hatni rá - sóhajtott a szőke.

- Mi történt vele? Mért akadt ki?

Noah az ajkaiba harapott.

- Aedan nem véletlenül olyan, amilyen - mondta végül. - De ez nem olyasmi, amit nekem bármi jogom van elmondani. Szóval szerintem csak kérdezd tőle. Ha képes volt megcsókolni, és utána még meg is tudtad nyugtatni, Aedan valószínűleg sokkal jobban kedvel, mint hinnéd.

Alec nem tudta mit mondjon, de még azt sem, hogy mit gondoljon. Viszont Noah sem ajánlott többet. Szóval aznap, pár órával később ráírt Aedanre. Megérdeklődte hogy van. Aedan persze csak megnézte, és ignorálta. Oké, ez várható volt. De így aligha maradt hátra más, minthogy szimplán csak várjon.

Aedan a következő hétfőn jött újra. Alec kivételesen később érkezett, mint szokott, így osztályba belépve az első dolog, amin megakadt a szeme Aedan volt, két szokásos haverjával beszélgetve. Ránézésre úgy festett, mint mindig, szokásos divatos cuccaiba, egészségesen. Még csak karikák sem ültek a szemei alatt, semmi, ami aggodalomra adott volna okot, és Alecet magát is meglepte, hogy ettől mennyire megkönnyebbült. Szeretett volna beszélni vele, szerette volna megkérdezni mi történt, szerette volna felajánlani a segítségét, de mindezekkel letámadni valaki olyant, mint Aedan, ostobaság lett volna. Szóval kényszerítette magát, hogy beérje annak megkönnyebbülésével, a srác itt van, és épnek tűnik, majd helyet foglalt a padjánál.

Órán persze nem figyelt, lehetetlennek érezte, hogy bármire is koncentráljon. A feje túlságosan is tele volt gondolatokkal és érzésekkel, amiket még csak be sem tudott azonosítani. Eddig a pontig ugyanis csak aggódott, de mostmár, hogy látta Aedan rendben van, jött a kérdés, hogyan tovább? Van-e tovább?

Mit érez Aedan iránt?

Kezdetben könnyen megválaszolta volna. Bejött neki a külseje, és ego növelésnek nem volt rossz eljátszani a gondolattal, hogy majd pont miatta válik meleggé a homofób srác. Vagy vallja be, hogy az. És ez anno mind szép és jó volt, de most? Most, hogy tudja a dolgok nem olyan egyszerűek, és Aedan törékenyebb lehet, mint bármikor is gondolta volna. Mindezek mellett azonban az se változott semmit, hogy Aedan akkor is szükségtelenül egy szemét. Mért nézné el ezt neki?

Alec feje határozottan zúgott a sok, szükségtelenül komplikált gondolattól. Észre se vette, hogy Aedan egész órán őt bámulta.

Délután kosáredzése volt, és mint általában mindig, most is órák után rögtön az öltözők felé vette az irányt. Még magáig az edzésig majdnem egy órája volt, de addig bent elüthette az időt a pályán, és Loganék általában tíz-tizenöt perc késéssel csatlakozni szoktak hozzá. Most azonban, ahogy átvágott a suli udvarán, meglepetten tapasztalta, hogy valaki félúton csatlakozott hozzá. Aedan először némán sétált egy lépéssel lemaradva, hátán a judo felszerelésével, de aztán felsóhajtott, és megszólalt:

- Hé, van egy perced?

Az udvar üres volt, csak a távolban látszódtak a hazamenő diákok a túlvégben. Alec megtorpant, és várakozóan emelte rá a tekintetét. Nem fog hazudni, az, hogy Aedan kereste fel őt, több, mint váratlan fejlemény, és még nem igazán tudta, mi fog most következni.

- Szóval, öhm... - kezdte Aedan. - Nem híresztelted el a dolgot.

- Mért tettem volna? - vonta fel szemöldökét.

- Mért ne? Tökéletes alkalom lett volna, hogy visszavágj.

Alec megingatta a fejét, és megindult.

- Azt hiszem már mondtam, nem vagyok rá kíváncsi, mennyire keveset nézel ki belőlem.

- Várj - kapta el a karját Aedan. - Nem így gondoltam. Nem ezért jöttem.

- Hanem?

A fekete hajú vett egy nagy levegőt.

- Azért, hogy azt mondjam kösz. És hogy sajnálom. Úgy, mindent. A viselkedésem. És, hogy... igazad volt.

- Igazam? Mibe is?

- Abba, hogy bejössz - bökte ki, ezen a ponton már tökéletesen vörösen.

Alec halványan elmosolyodott, és mielőtt rájött volna mit csinál, egyik keze már nyúlt is, és megcirógatta Aedan arcát. A meglepetés az volt, hogy amaz egyszerűen csak felsóhajtott, és belesimult az érintésbe.

- Nem tagadom, nem rossz mindezt hallani - jegyezte meg végül, miközben leengedte kezét, megtörve az érintést. - De... még mindig szükségesnek érzek némi magyarázatot. Ez az egész homofóbia dolog egy kicsit messzire ment el, ahhoz, hogy csak arról legyen szó, nem akartad bevallani, hogy meleg vagy. És ami múltkor történt...

Aedan lehunyta a szemeit, csak egy röpke pillanatra, és Alec nem kételkedett benne, hogy jelenleg egy nem egyszerű döntést hoz meg.

- Edzés után. Várj meg. Mármint kint. És amit elmondok, azt ne merd...

- Ezt a mondatot be se fejezd - ingatta fejét Alec. - Nem mondtam elégszer, hogy nem akarom hallani milyen keveset nézel ki belőlem?

Aedan halványan elmosolyodott erre.

- Jogos. Akkor edzés után.

- Várni foglak.