Dear Homophobe - Befejezett

2.

- Nem, az iskola egész jó. A többség kedves. Megvagyok.

- Tényleg?

- Tényleg.

- Helyes - sóhajtott fel Darek. - Nem mintha féltettelek volna - tette aztán hozzá úgy, mint aki nem várta volna visszafojtott lélegzettel, hogy beavassa az első tapasztalatokba. - És - kanyarodott át egy másik fontos kérdésre, amit igenis fel kellett tenmi. - Milyen egyedül élni? Hogy bírod?

Alec meglötykölte a kávéja maradékát. Már tíz perce csak szórakozott vele, szegény pincérnő is megkérdezte, minden rendben van-e, és ne hozzon-e másikat. Persze minden rendben volt vele, csupán a kávéról rögtön első napja ugrott be. Ugyanaz a márka volt.

- Jól. Az egész nyugodt, senki nem siettet a fürdőbe, vagy zavar bármiben - közölte végül. - Tudod, hogy szeretem a nyugalmat.

- Tudom - biccentett Darek, de barna szemeiben kétség csillogott. - Ahogy azt is, hogy szükséged van arra, hogy matasson valaki melletted. Persze csendben, de matasson, legyen ott, ki kelljen kerülnöd, vagy csendesebben kelljen járnod reggel, hogy ne ébreszd fel. Ismerlek haver.

- Na jó - mosolyodott el. - Talán kissé üres. De nem a világ vége.

- Többet fogunk együtt kávézni - jelentette ki Darek. - Esélyed se lesz magányosnak lenni.

- Nem vagyok magányos - forgatta meg a szemeit.

- Persze, mert nem engedem - helyeselt.

- Az osztályomban is barátkozom.

- Aha, le leszek cserélve a legjobb haver címről?

- Talán - nevetett.

- Szép - csóválta a fejét Darek. - Nemhogy szereznél magadnak valakit. Bárki potenciális?

Alec fejében önkénytelenül is Noah képe bukkant fel. A szőke srác porcelánszerű vonásai határozottan nem hagyták közömbösen, de úgy érezte érdeklődése igen erőteljesen annak a ténynek köszönhető, hogy róla tudja, meleg. Erre alapozni pedig kissé önző dolog. Ráadsul azóta sem nagyon sikerült beszélnie vele, eleinte azt hitte a fiú kerüli, de valóságban úgy tűnt inkább mindenkit kerül. Minden egyes szünetben eltűnt valahova, és soha egy percnél sem töltött több időt bent a kelleténél. Talán csak Aedanék bandájától tart ennyire, ki tudja. Mindenesetre nem sokat látni az arcát.

- Nem, nem mondhatnám - rázta végül meg a fejét.

- Unalmas - fintorgott haverja.

- És te? Együtt vagy még Sky-al?

- Igen. Most volt a két éves fordulónk.

- Határozottan ő az a lány, aki eddig a leghosszabb ideig kibírt - bólogatott Alec. - Sőt, lassan túltesz a leghosszabb kapcsolatodon, ami Nickkel volt, nem?

Darek hátradőlt a székben.

- Igen, az durván három év volt. Most meg - forgatta meg a szemeit. - Azok után, hogy annyit küzdöttem a szüleimmel, amiért srácokat vittem haza bemutatni, hirtelen boldog vagyok egy lánnyal. Utálom az elégedett képük, biztos azt hiszik, hogy végre lezárult ez a "korszakom".

- Had higgyék - vont vállat.

- Én is így vagyok vele nagy részt - biccentett Darek. - Sky túlságosan is egy cukorfalat. Addig fogok kapaszkodni belé, míg meg nem un, és ki nem dob.

- Szép hozzáállás - nevetett, majd lepillantott telefonja kijelzőjére. - Mennem kéne.

- Szombat van. Mi más programod van, mint én?