Dear Homophobe - Befejezett

5.

Calebék koncertje hivatalosan egy órás lett volna, de ebből lett majdnem kettő. Persze senki panaszkodott, mindenki imádta őket, plusz amiért a többség egy iskolába járt vele a hangulat is nagyon otthonosra sikerült. Egyszóval a közönség szívesen kommunikált, kért daloakt, vagy kiabálta, hogy na nehogy most hagyjátok abba. Szóval a dolgok elhúzódtak. Végül persze csak lekerültek a színpadról, és a tömeg variálódni kezdett. Volt aki lelépett, de a többség maradt élvezni az este hátralévő részét. A klubba visszakerült a dj, és zene kérés lehetősége, a színpad előtti tér pedig táncparketté alakult.

Alec Loganékkal a bárpulthoz vonult vissza, rendeltek még italt, és dumáltak. Aztán ahogy egyre oldódtak, a téma úgy lett egyre inkább a csajozás, és mire észbekapott Elliott már a táncparketten udvarolt valami lánynak, Benjamin meg Logan pedig húzta őt is oda, hogy bizony csajozni és bulizni kell. Vagy pasizni. Részlet kérdése, ha őket kérdezed. Szóval Alec táncolt, aztán ivott, és megint táncolt. Egy ponton, mikor az együttes tagjai is előtűntek, hogy csatlakozzanak a bulizáshoz, kialakult egy nagyobb tömeg, és az ő fejében is átfutott Caleb gondolata, de gyorsan elengedte a dolgot. Nem volt az a helyes arc vagy test, amiért átfurakodott volna azon a tömegen. Szóval inkább csak ivott még, és táncolt, aztán röhögött Elliotton, amiért hoppon maradt, aztán beszélgetett olyan évfolyamtársaival, akiknek a létezéséről sem tudott, majd olyanokkal, akikéről igen, aztán pedig kedvesen elhajtott pár lányt, akik érdeklődtek utána. Ez nem az első alkalom volt már az este, és senki nem fogadott volna arra, hogy az utolsó. De ennél az alkalomnál történt, hogy valaki megszólította hátulról.

- Te aztán népszerű vagy a lányoknál. Esküszöm körülötted több legyeskedik, mint körülöttem, pedig én vagyok a rocksztár, nem?

Amikor megfordult, ott állt vele szemben Caleb, életnagyságban. Már kellően túlmutatott az idő éjfélen, így a srác körüli felhajtás is lecsengett ahhoz kellően, hogy ne állja körbe a fél világ. Maga a társasága, ami pár fotelt, meg kanapét foglalt el, is túlságosan elfoglalt volt a vizipipákkal. Caleb az egyik fotelnek támaszkodott, az ő kezében is egy vízipipa vége.

- Erősen kétlem, hogy így lenne. Főleg, hogy ma este minden jelenlévő érted jött el - ingatta fejét Alec.

Az énekes felnevetett, majd felé nyújtotta a vizipipát.

- Kérsz belőle?

Erre csak biccentett, átvette tőle, és mélyen beleszívott. Finom, kissé mentolos íz árasztotta el a száját, és mikor kifújta a füstjét az tömény és mutatós volt. Már rég vizipipázott, most pedig szinte nosztalgikus érzés öntötte el. Az előző baráti körét juttatta eszébe, azokat, akiket a költözés miatt hátrahagyott.

- Alec vagy, igaz? - érdeklődött Caleb. - Hallottam, hogy az A-ba jött valaki új, de még sosem futottam beléd. Viszont nem is lehetnék boldogabb, hogy egy koncertünkön ismerlek meg.

- Ezt valószínűleg nekem kellene mondani. Örülök, hogy eljöttem, már értem, mért várta mindenki annyira.

- Szóval tetszett. Ezt szeretem hallani - vigyorgott.

Alec már válaszra nyitotta a száját, de mielőtt ténylegesen mondhatott volna bármit is, egy alak vágott át előtte, egyenesen a kanapék előtti asztalhoz.

- Cal, - nyöszörögte, majd felkapott egy vodkás üveget, és lehúzta annak maradékát. - Utálom a koncertbulidat. Egész este nem csinálok mást, csak szívok.

Ezután visszatette az üveget, és beletúrt fekete tincseibe. Az arca bal oldala vörösesnek tűnt, mint akit...

- Mi van Aedan - kuncogott Caleb. - Csak nem felpofoztak?