Vége. Megbuktam. Nem csak az osztályom, az iskola, de a világ sem fog velem már találkozni szeptember elsején! öngyilkos leszek...~gondolkodom
Megbuktam németből. És elköltözök a szüleimtől is mindezt egyszerre és tizenhárom évesen. Nem hiszem, hogy létezik a sors. Azt viszont tudom, hogy a Karma az igen. És én ezért tudom, hogy el kell mennem otthonról mielött a szüleim és az öcsém szellemileg vagy testileg meghal. Mert ők megöltek engem, és minden nap a hulámon táncoltak. Elmélkedek miközben a buszmegállóba sietek.
-Szia! - köszön ránk a barátnőimmel egy fiú.
-Szia ki vagy, hogy hívnak? - kerdezem mert mellettem halad.
-Áljatok már meg lányok. - zihálja futás közben.
-Jólvan... Lányok áljatok meg!-mondom.
-
-Panka akkor a nyáriszünetben nálam fogsz lakni? - kérdezi Levente.
-Mer hova mennék agyi halottá tett a kibecseszett iskola, vagy amnéziás vagy? - kérdem az életem kockáztatva.
-Hmmmmm... Talán az iskola talán a te társaságad kúrt el... - "töpreng"
-Na menjünk! - szóltam.
-Jó-forgatja meg a szemét. - Azt hiszem nem akarok veled kilezdeni a bukásod napján. - motyogja.
Körülbelül egy 5 percbe tellet mire elértük a házát. Ott lecucoltam és hagyni akartam, hogy egyszer megmondja mit csináljak. Szóval várok.
KAMU SEDANG MEMBACA
Agymenéseim 1.kötet
Acak-Figyu Panka, holnap az idei szezonnak is vége, de szeretnélek viszont látni téged jövőre a felügyelők közt is. - mondja Marika néni. ~Én addigra már halott leszek... - Öhm.... - a telefonom csörgése szakított félbe. -Jajj én megvárom vegye csak fel...
