4. fejezet

2.5K 42 2
                                    

Vidáman keltem fel a mai nap mivel ma derül ki mégis hány napig kell még itt bent feküdnöm.Vártam az orvost hogy végre vigyen a vizsgálatokra és mondja el a fejleményeket már nagyon izgatott voltam és le se tudtam volna tagadni hogy izgulok mert össze vissza mászkáltam amit igazság szerint még nem lehetne a lábam miatt de nem törődtem vele mert az izgalomtól még azt is elfelejtettem,hogy fáj a lábam,a hasamon a vágás már elég szépen be gyógyult így már azzal nem is törődtem.
Éppen az ablakomon néztem ki és töprengtem, hogy mi történhet otthon hisz tegnap hírét se hallottam apáéknak így eléggé aggódom még fel se hívtak az aggódásomat az orvos zavarta meg és egy kicsit megugrottam amennyire tudtam a gipsztől.
-Elnézést,hogy késtem csak közbe jött egy két beteg de ha készen áll már kezdhetjük is-Mosolygott kedvesen
-Persze,hogy készen állok kezdhetjük-Vigyorogtam, mint egy öt éves
-Először is húzza fel legyen szíves a felsőjét
-Most megnézem a hasán keletkezett vágást és újra kötözöm
-Rendben
-Na úgy nézem egész szépen be gyógyult ezzel már nem lesz probléma majd csak egy nap egyszer be kell kenni de sajnos a heg ott fog valamennyire maradni majd
-Ami a lábát illeti gipszet át cserélem kötésre de nem eröltetheti mert még könnyen megrepedhet a csont
-Rendben és mikor mehetek haza?
-Ha minden rendben lesz ma akkor holnap délután haza engedem de nagyon vigyázzon otthon
-Ooo végre rendben köszönöm vigyázni fogok -Virultam ki boldogan
-Na jolvan estefelé be nézek még önhöz hogy minden rendben van e.
-Rendben van viszlát
-Viszlát.
Ez a hír fel dobta a napom,hogy mehetek haza végre és otthon pihenhetek majd a családommal békésen és nem lesz több ezer vizsgálat és gyógyszerek a saját konyhámban csinalhatom a reggeli kávém az ebédemet és nem úgy hozzák ágyba és még a mozgásom is korlátozva van ez nekem nagyon nem jó.
Ma délután ugyan úgy le készültem menni a kertbe az újonan szerzett barátomhoz és a megbeszélt helyen várt rám le ültem mellé öleléssel üdvözölve ugyan olyan kedvesen mosolygott rám mint legelőször.
-Na sziaaa mi újság?igen boldognak tűnsz-mosolygott rám
-Igen mert úgy néz ki holnap végre haza mehetek-Vigyorogtam rá
-Na ez tényleg jó hír akkor együtt hagyjuk a hátunk mögött ezt a kócerájt-Nevetett fel
-Igen végre-Nevettem vele együtt
-Na és mit fogsz csinálni ha haza érsz?-Kérdezte vidáman
-Hát nem is tudom az biztos,hogy lesz egy hosszú beszélgetésem apuval utána az tuti,hogy el megyek barátnőmmel valahova és keresek valami munkát is mivel már biztosan ki rúgtak és sürgősen kell majd keresnem másikat-És te?Mit fogsz csinálni ha végre ki szabadulsz innen?
-Az tuti hogy degeszre eszem magam mert itt amit adnak az a fél fogamra se elég utána el megyek edzeni mert már jó pár hetet ki hagytam el megyek haverokkal ide oda aztán talán csajozgatni is még az a jövő titka-Mosolygott el a tervére gondolva
-Hát már nagyon várom amúgy sem szeretem a kórházakat de most az biztos,hogy még messziről is el kerülöm-Nevettem fel
-És a nap további részében mi a terved?-Kérdezte
-Arra gondoltam,hogy nézek valami filmet veszek valami nasit büfében aztán körülbelül ennyi és neked?
-Szinte ugyan ez ha van kedved át jöhetnél vagy át megyek és nézhetünk együtt valamit?-Kérdezte félénken
-Benne vagyok akkor később nálam?
-Később nálam
Ezzel el is mentem vissza a szobamba előkészíteni a filmhez való dolgokat.
El mentem venni nasit üdítőt azután megcsináltam egy igazi mozi szobának ezt az unalmas szobát, egészen jól nézett ki mire kész lettem.
Be állítottam a filmet amit nézünk majd vártam a kedves barátom,hogy megérkezzen

A piszkos alku Where stories live. Discover now