A piszkos alku

29. fejezet.

Miután fel fogtam,hogy ez mit is jelent és,hogy ki tette ,őrjöngve sírva veszekedtem Jacksonnal ,őt okoltam mindenért, míg ő ezt a kirohanásomat csendben tűrte én zokogva rogytam a földre.
Miután valamennyire sikerült megnyugodnom el kezdett kattogni az agyam, hogy mit és hogy csináljunk, továbbá nagyon remélem, hogy még nem késtem el és nem bántották a családom abba bele pusztulnék.....
Egy kis idő múlva ki tisztult a fejem és oda mentem Jacksonhoz bocsánatot kérni a viselkedésemért akit egy üveg whisky társaságában találtam meg a kanapén ülve.
Nagyon rossz volt őt így látnom,hogy tudtam miket vágtam a fejéhez.
-Szia, le ülhetek? -Kérdeztem tőle halkan mire egy bólintást kaptam válaszul így fogtam magam ki vettem a piás üveget a kezéből és bele ültem az ölébe.
Nem tolt el magától és nem is ellenkezett ez jó jel nem?
-Ne haragudj a ki rohanásom miatt nem úgy gondoltam és tényleg nagyon sajnálom megoldjuk együtt ezt is mint eddig mindent. -Mondtam neki halkan végig a szemébe nézve amibe most könnyek szöktek.
-Teljes mértékben jogosan gondoltad, hogy én vagyok a hibás mindenért és ez fáj a legjobban, hogy igazad van ha én nem vagyok talán most egy tökéletes boldog életed lenne családdal együtt de nem, jöttem én és mindent el basztam kezdve az életeddel. Mondta idegesen miközben egy könny csordult ki szeméből amit azonnal le töröltem és megfogtam az állát magam felé fordítva arcát hogy rám figyeljen.
-Én boldog vagyok veled nem is tudod mennyire, nélküled az életem nem érne egy kalap szart sem az hogy vannak hullám völgyek az más azt mindig megoldjuk mint ezt is meg fogjuk oldani ki hozzuk őket sértetlenül.Nem lesz semmi gond, ki találunk valamit. -Mondtam neki ezzel nyugtatva magam és őt.
Erre nem válaszolt semmit csak hosszú csókba invitált amit el is fogadtam ,minden érzelem benne volt a harag maga miatt a szeretet és valamennyi csalódottság is.
-Megvan hol fogjuk megtalálni azt a görényt elég könnyű volt megtalálni mintha ezt akarta volna nagyon oda kell figyelni nem sétálhatunk csak úgy az oroszlán barlangjába így egy épkézláb tervet kell kitalálnunk. Mondta végig a szemembe nézve mikőzben a derekamon lévő kezével köröket írt le az említett testrészen.
-Akkor mire várunk? Kezdjünk neki míg mi itt beszélgetünk ki tudja mit művelnek velük. Mondtam fel pattanva öléből magammal húzva őt az irodája felé vettük az irányt.
Leültünk a fekete asztalához és Jackson telefonált néhány embernek majd elkezdtük szőni a tervet, hogy mégis mit és hogyan csináljunk.

********

El telt egy nap....majd másfél.....majd kettő mire kész lettünk a tervvel remélve azt, hogy sikerülni fog minden úgy ahogy el terveztük.
Teljesen felfegyverkezve álltunk az ajtó előtt indulásra készen ,eleinte Jackson nagyon ellenezte, hogy én is akarok menni de miután látta, hogy ebből nem engedek bele ment.
Be vallom a gyomrom liftezett mikor közeledtünk a cél felé és rettegtem attól a gondolattól, hogy nem értünk ide időben.
A terv az, hogy vannak beépített emberek az épületben így ők lesznek segítségünkre.
Ki iktatják a kamerákat és elterelik a figyelmet rólunk míg mi a hátsó bejáraton be osonunk.Ezután három részre osztódunk,az egyik csapat megy az alagsorba, a második csapat megy ki menekíteni a családom, én meg megyek és megölöm azt a rohadékot.
Miután mégegyszer át rágtuk a tervet elindultunk. Eddig tökéletesen ment minden be jutottunk észrevétlenül majd szét váltunk és mindenki tette a dolgát.
A füles szerint apuék egy szobába vannak bezárva és, hogy kisebb sérülésekkel megúszták.
Ennek hallatán kicsit megnyugodtam, de addig nem leszek teljesen nyugodt míg innen ki nem viszek mindenkit.
Ahoz képest, hogy mekkora nagy kóceráj ez a hely és, hogy egy nagyobb fejes él itt elég kevés őrt kellett ki iktatni ami elég furcsa volt, de most ez aggasztott a legkevésbé.
Az információ szerint az a görény egy megbeszélésen van ami nemsokára véget ér,mint az élete is....
Így le ültem az irodájába és szépen megvárom őt.
*******
Pontosan nemtudom mennyi idő telhetett el azóta,hogy ott ültem az irodájában de végre megkaptam az infót,hogy közeledik.
Az unottságomat izgalom vette át ,mikor meghallottam egy cipő kopogást az iroda felé tartva.Pár pillanat múlva nyílt az ajtó és be lépett rajta a várva várt személy.
Mikor megpillantott a székében ülve több érzelem is át suhant az arcán kezdve a félelemmel majd hamar rendbe tette magát es fel vette a komoly és rideg arckifejezést.
-Honnan tudtad,hogy hol vagyok és mégis,hogy jutottál be?-Tette fel a szokásos kérdéseket amik tök fölöslegesek végtére már bent vagyok és valószínű,hogy nem cseverészni jöttem így hát ez lenne az utolsó dolog ami érdekelne de hát minden ember más nem?
-Mondanám,hogy örülök,hogy látlak de hazudni nem szép dolog ugye Alfréd? Főleg nem be csapni a másikat de ezt te nagyon is jól tudod nem de?-Néztem rá ártatlan mosollyal mire zavart véltem felfedezni arcán.
-Miből jöttél rá,hogy én voltam?-Mondta felhúzott szemöldökkel.
-Aaahh komolyan most mért fussuk ugyan azokat a felesleges köröket amikor megmondtam,hogy tök fölösleges?-Néztem rá értetlenül.
-Jó akkor mégis mit szeretnél megölni? Mert akkor tessék itt vagyok úgysem vagy olyan tökös csaj-Vigyorgott önelégülten mire fel álltam a székből és egyenesen elé sétáltam.
-Mért van az,hogy ti férfiak mindig olyan nagyra vagytok magatokkal és ha egy nő jobb nálatok akkor rögtön azzal jöttök,hogy a nők nem tudnak semmit?Mégis a nők maradnak toppon nem a férfiak.-Mondtam végig a szemébe nézve miközben elmosolyodtam azon,hogy nemtud mit vissza szólni.
-Látod erről beszélek-Nevettem fel gúnyosan.
-Tudod én nem szeretnélek bántani de amit tettél az elég nagy húzás volt és végzetes hiba a családommal szórakozni mert aki velük szarozik az velem is és velem egyikőtök sem jár jól.-Mondtam miközben játszottam a kezemben lévő késsel.
-Akkor mégis mit szeretnél mit tegyek? Ha nem ölsz meg?ereszkedjek térdre és esedezzek a bocsánatosdért? Mert akkor inkább a halál.-Mondta dacosan
-Hmm elgondolkodtató az ajánlatod de most nem vagy abban a helyzetben,hogy válogass.
-Nos el késtél drágám-Mondta mosolyogva mire értetlenül néztem rá majd később nagy hangzavarra és lövöldözésre figyeltem fel.
-Erősítés-Mondta még mindig mosolyogva majd abban a pillanatban törték be az ajtót és két nagy darab férfi lépett be rajta az egyik felém közeledett a másik éppen menekítette a mocskot.
-Ha harc hát legyen harc-Mondtam elő kapva késeim es neki rontottam a behemótnak.
Első ütése elől ki tértem majd éppen megakartam vágni de szinten ki tért a támadásom elől,úgy látszik nehezebb dolgom lesz vele.
-Nem érsz ellenem semmit hisz csak egy nő vagy ugyan olyan ribanc mint a többi.-Mondta mire át vette a düh felettem az irányítást és ordítva össze-vissza vágdostam mire a lábai cserben hagyták és földre rogyott.
-Na ki a gyenge te tuskó?-Kérdeztem utoljára tőle majd el vágtam a torkát.
Lihegve szaladtam a kijárat felé remélve,hogy több hasonló emberbe nem futok bele.
Ki érve a a friss levegőre nagyot szippantottam és megtöltöttem ujra és ujra a levegőre éhező tüdőmet.
Amint megláttam az autónkat arra vettem az irányt.
Mire oda értem ki szállt belőle Jackson.
-Jól vannak? Biztonságos helyre vitted őket?-Rohamoztam kérdéseimmel.
-igen jól de akadt egy kis problémánk-Mondta szemét le sütve.
-Milyen kis gond Jackson?-Kérdeztem kissé ingerülten.
-El vitte Améliát az egyik pillanatban még velünk volt aztán a másikban meg jöttek a fegyveresek és el vitték őt nem tudtam mit tenni muszáj volt a többieket is biztonságba vinnem.-Magyarázkodott mire az égre emeltem a dühtől el sötétült tekintetem és így szóltam......
Nemsokára találkozunk megint Alfréd de most nem fogod megúszni te féreg.......