A kényszer {L.H.}

5. Fejezet

Összetörten teljesen elvesztve a maradék hitemet is gyalogoltam vissza a szobámba. Rendbe kellett hoznom magam, ugyan is pár órán belül melóznom kell és így nem tudok a toppon lenni. Miután egy kicsit össze szedtem magam, lenyugodtam, letusoltam, felvettem egy átlagos melós ruhát össze pakoltam a cuccaimat. Nincs kedvem tovább itt maradni.

Miután végeztem már éppen idő volt, ezért bezártam az ajtót és a bőröndömmel együtt indultam meg a recepció felé. Leadtam a kulcsot és rendeztem az anyagiakat a cég már számomra jól ismert dolgaival. Amikor végeztünk elindultam a kocsi felé.

Útközben zenét hallgattam és igyekeztem felkészülni arra, hogy nekem most is tökéletesen kell teljesítenem. Nem lehet olyan, hogy nem.

Mikor végre elkezdődött a munka egy kicsit megkönnyebbültem mert így egy pár órára elszakadtak a gondolataim a rémes történtekről. Miután végeztünk a reptér felé indultam el, ahol leadtam a gépet és a cuccaimmal együtt egy a cég által intézett gépre szálltam fel és indultam vissza Londonba.

Ahogyan a taxi befordult az utcába nem tudtam magamba fojtani a sírást kiengedtem magamból az elmúlt órák fájdalmát. A taxisofőr értetlenül méregetett, majd mikor kifizettem neki az utat villám gyorsasággal robogott el egyedül hagyva engem a hatalmas ház előtt amit eddig az otthonomnak nevezhettem.

Szinte biztos vagyok benne, hogy soha többé még látni sem akar ezek után a volt élettársam. Hozzá kell szoknom ahhoz, hogy így hívjam. Nem tudom mi tévő legyek. Nincs pénzem, semmim. A csodálatos életem megszakadni látszik. Természetesen az autóimat és a személyes tárgyaimat magammal viszem majd.

Föl is indultam az emeletre és elkezdtem össze szedni ruháimat először. Minden egyes darab megfogása után egyre csak erősödött az előszöri pityergés, végül zokogásban törtem ki és lerogytam az ágyunkba. Arcomat a kezeim közé temettem és nem akartam, hogy bárki is így lásson.

Végül úgy döntöttem nem pakolászok semmit. Az elkövetkezendő két napban a kanapén alszok, eszek és töltöm az időmet mindennel együtt. Így is lett. Mikor leültem, hogy elkezdjem a negyedik filmet egyben az utolsót is alvás előtt pittyent a telefonom. A kijelzőmön Charles neve jelent meg.

Charles Leclerc: Sajnálom.-a kis üzenet hatására ismét könnyekbe borultam és sok ideig tartott amíg meg nem álltak. Úgy döntöttem, hogy nem válaszolok rá és letiltom mindenhonnan. Úgy ahogyan Landot, Danielt, Georgeot és nem utolsó sorban Carlost is.

Miután megtettem ezeket a szerintem fontos lépéseket egy kicsit jobban éreztem magam mint előtte. Azonban rá kellett jönnöm, hogy a tetteimnek következménye van. Annyira sajnálom, hogy így ilyen módon de jobb később mint soha. Vagy még sem?

03.20. Vasárnap

A tv előtt ültem és éppen kapcsoltam volna a következő epizódot a sorozatomból amikor nyílt az ajtó. Egy hatalmasat nyeltem, majd felálltam és elsétáltam az előtérbe. Előttem állt. Talpig beöltözve a cuccaival a kezében úgy ahogyan mindig is szokott, miután nyer. Ugyan is nyert.

Nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom így csak álltam a tekintetét. Álltam, hogy végigmér amennyiszer tud. Mintha le akarna fényképezni a szemével úgy nézett rám. Egy pillanatban azonban megrázta a fejét és a szemembe nézett, majd közelebb jött hozzám két kezét pedig az arcomra vezette.

-Tudod mi az egyetlen a te nagy szerencséd?-mosolygott rám és megsimította az arcom-az, hogy szerelmes vagyok beléd! Gyereket akarok tőled! Soha életemben nem tudnám elképzelni magam senki más oldalán sem! Az elmúlt napokban úgy szerettelek volna gyűlölni, de egyszerűen képtelen vagyok rá-mondta a szemembe, majd egy hosszú csókot nyomott az ajkaimra miközben egyre erőteljesebben mentünk hátra egészen a falig.

Csókjaiban teljesen elvesztem miközben nagyon hálás voltam a sorsnak ami miatt nem hagyta, hogy elveszítsem ezt az embert. Hála égnek kaptam még egy esélyt amit ezúttal nem baltázhatok el. Nem. Nem tudnám megtenni soha többé, mert az utóbbi pár napban jöttem rá, hogy lehet nem életem szerelme Lewis, viszont őneki én vagyok az. Ez az egyetlen ami életben tartja ezt a kapcsolatot.

Átvettem a kontrollt és szinte belökdöstem a szobánkba, majd igyekeztem kihámozni a pólójából miközben folyamatosan lihegtem-hiányoztál-simította meg két kézzel a derekamat, mire elmosolyodtam és őszintén a szemébe nézve válaszoltam-te is nekem-majd ismét megtámadtam ajkait de ezúttal erőteljesebben... Az öt év alatt egyszer sem estünk ilyen szenvedéllyel a másiknak. Miközben arról szónokolt, hogy mennyire szeret hirtelen elmondhatatlanul hálásnak éreztem magam.

Mert az ő részéről szín tiszta szerelem volt ez a házasság. Csak egyedül miattam volt az a pokol ami. Az én rohadt titkaim miatt. A cél miatt. Minden egyes rohadt dolog miatt ami befolyásolta mindkettőnk boldogságát.

🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍

Sziasztok! Remélem jól telt a hetetek! A következő hét után szünetre vonul egy kicsit a könyv, helyét átveszi egy másik...
Megjelenés: 2023.02.21.