A kényszer {L.H.}

1. Fejezet

A derült égből villám csapásként ért hívás eléggé megváltoztatta a napom hátralevő részét. Általában ilyenkor az ügynökség intéz mindent anyagilag, de most Lewis kikönyörögte, hogy még véletlenül se menjek egyedül, hanem tartsak vele így hát beadtam a derekam.

-Készen állsz kicsim?-nyitott be a szobánkba.

-Persze-fordultam meg.

-Az szuper beszélhetnénk egy kicsit?-néz rám aggódó arckifejezését látva pedig elfogott a pánik. Mi van ha rájött? Ha mindent tud? Ha válni akar?

-Eloise!-halottam apám hangját a konyhából. Éppen a kis táskámba pakoltam a cuccaimat a holnapi repülő útra ugyan is meg kell ismerkednem a jövendő béli párommal. Nem is kérdés, hogy ez az egész csak egy hatalmas érdek házasság lesz.

Apám egy bűnöző mindig bujkálnunk kell és soha nincs nyugtunk. Anyukám meghalt amikor 8 éves voltam, Egy rablás során agyonlőtte egy rendőr akit apám mai napig keres, hogy vissza tudja adni neki azt a fájdalmat amit akkor mindketten éreztünk.

Nagy szükségünk  van a  pénzre, de leginkább apának. Így én vagyok az egyedüli eszköz arra, hogy ezt nagyjából bűncselekmény mentesen véghez tudja vinni. Én és a szívem, mely jövendőbelim haláláig kalitkába lesz zárva.

Mind emellett pedig évekig el kell játszanom, majd mindenkinek a hős szerelmest, de leginkább a páromnak. Ha ez nem sikerül a játéknak vége. Elveszítünk mindent apa börtönbe kerül velem együtt.

Egyetlen kiút van az pedig az ha özvegy leszek. Persze természetesen nem a pszichopata módon nem fogom megölni. De annak érdekében, hogy minél hamarabb bekövetkezzen ez olyan milliomost kell választani akinek van esélye hamar meghalni. Ekkor jöttek képbe a forma-1-es pilóták. Tudtuk, hogy egy rosszul elsülő baleset komoly sérüléseket és legrosszabb esetbe halált is okozhatnak.

Apámat természetesen ezek a lehetőségek izgattak legkevésbé. Engem viszont érdekel a párom épsége, még ha a cél érdekében képes vagyok bármit is megtenni ez az egy nincs köztük. Nem kívánhatom egy másik ember halálát főleg nem a férjemét akit elvileg szeretnem kell.

A gondolataim tengeréből a pilóta hangja rántott ki, ugyan is idő közben megérkeztük Londonba ahol a mai napon megismerem a párom. Miután kiszálltunk a fapados, egyben legolcsóbb gépből méltóságteljesen sétálgattunk a reptéren két fekete emberként.

Amint észrevettük a csávót akivel apa beszélgetett egyből odasiettünk hozzá. Amikor ős is kifigyelt minket megkocogtatta a mellette álló fekete Mercédesz ajtaját és egy sármos fekete pali szállt ki belőle. Az első szemkontaktus egy enyhe zavart okozott és igyekeztem eltakarni vörösbe borult arccsíkijaimat.

-Lewis Hamilton-nyújtotta a kezét melyet nagy mosollyal el is fogadtam.

-Eloise Brown-motyogtam ugyan is egy kéz csókot is kaptam.

-Milyen gyönyörű név-mosolygott továbbra is rám és láttam a szikrát a szemében. Úgy hiszem nem lesz nehéz dolgunk.

-Még is miről akarsz beszélni?-pánikoltam és gyönyörűen látszódott rajtam mennyire kétségbe vagyok esve.

-Hát, hogy mikor megyünk kivizsgálásra-mondta ki ami más helyzetbe idegbe hozott volna most viszont megnyugtatott.

-Oh-nyögtem halkan, majd kínosan felnevettem-hát amikor csak akarsz édes-simítottam meg az arcát. Hiába nem akartam még is muszáj volt. Gyereket kell szülnöm neki.

-Rendben!-ujjongott-amikor vissza érünk remélhetőleg egy hatalmas kupával-ábrándozott-azt követő nap jó is lenne-találta ki végül az időpontomat. A nőgyógyászati vizsgálatra azért van szükség, hogy kiderüljön egészséges vagyok és még mindig termékeny.

-Nekem is jó-válaszoltam meg az éppen csak kikívánkozó kérdését. Nem volt más választásom.

-Remek-hajolt fölém, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra-köszönöm-tette hozzá, mire elveszítettem a kontrollt és magamhoz húztam. Egy apró kis szócska amit már oly régen hallottam bárkitől is és eszméletlenül jól esett.

Ettől a gesztustól azonban mind a ketten beindultunk, de leginkább Lewis volt az aki lekapta rólam az ingemet, majd magáról is a pólót és most először kielégített. Nem tudom, hogy ez az aktust megelőző ártatlan szócska hozta e össze vagy a rég elfojtott vágy de megtörtént.

A gyűlöletem egy kis darabja porrá zúzódott és soha többé nem fog vissza találni. Nem akartam magamhoz semmi képpen sem igazából közel engedni ezt az embert, de lehet mégsem ártana egy kis gyengédség felé, mely nem csak muszájból hanem tényleges vágytól következik be.

-Imádlak-lehelte az ajkaimra miközben egyetlen takaró takarta el meztelen testeinket.

-Mondj még ilyen szépeket-mosolyogtam rá őszintén.

-Ahogy akarod édesem-puszilt a nyakamba amit egy halk kuncogással díjaztam. Ekkor azonban rezzen egyet a telefonom.

-Vajon ki lehet az-lehelte csupasz bőrömre.

-Kit érdekel-legyintettem, majd ekkor még egyszer pittyent a telefonom és ekkor már mérgesen pattantam fel, és rántottam le ezzel magunkról a takarót. Ezt persze Lewis egy perverz vigyorral díjazta mire felkaptam egy párnát és óvatosan hozzá vágtam, majd besiettem a hálóba és felkaptam a háló köpenyemet.

Mikor már legalább egy textil volt rajtam megnéztem, hogy ki írt és mit. Apám volt az követelte a havi összeget. Szomorúan húztam el az ajkam és egy pillanat alatt visszarándultam abba a szerepjátékba melybe már fájdalmasan sok ideje vagyok.

Felgyalogoltam a dolgozó szobámba, majd elővettem a havi zsozsó borítékát beletettem  pénzt és leragasztottam, majd a kulccsal bezárható asztali fiókomba süllyesztettem a biztonság kedvéért.

-Jössz édes?-halottam hangját a nappaliból. A helyzet az, hogy olyan régen nem voltam már boldog, hogy az elmúlt egy órában történtek miatt fel sem merült bennem, hogy egy ilyen elbaszott állapotban folytassam a közös egészen jónak ígérkező esténket így mosolyogva indultam vissza a nappaliba, majd ledobtam magamról a textilt...

🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍