A kényszer {L.H.}

4. Fejezet

Charles Leclerc

Az az igazság, hogy Eloise volt az a nő akit kábé mindenki legalább egyszer az élete során meg akart fektetni a rajtrácson levő versenyzők közül. Igen, még én is. Gyakorlatilag Lewisnak csak egy barátja van az egész sportból az pedig az autója. Azért merek ilyen kijelentéseket tenni, mert ez a szomorú igazság.

A felesége pedig maga a csoda. Szép hosszú lábak karcsú derék nagy és gyönyörű domborulatok...nem is részletezném a kisebb dolgokat, mert tényleg szinte minden férfinak egy ilyen nő az álma.

Azonban ordít róla, hogy nem boldog. Nincs jól és még azt is megkockáztatom, hogy ez nem egy szerelemből szövődött házasság. Erre pedig a nyomós okok az öt év alatt elkövetett öt megcsalás, természetesen öt különböző pilótával.

Igen, mi férfiak is beszélgetünk és a közeli barátainknak tudjuk minden egyes kisebb kapcsolatát, egy éjszakás kalandját stb. Nyilván mindenki tudja azt is a szűk igaz baráti körből, hogy Eloise megjárta már Lando, Carlos, George és még Daniel szobáját is. Az is eléggé szembe tűnő, hogy mindegyik évben egy ilyen kiválasztott van akinek a társaság többi tagja szurkol.

Úgy néz ki ez mint egy kisebb hagyomány mi az évek alatt belénk ivódott és most én lehetek a szerencsés.

A legfontosabb kötelék ami e baráti társaság között köttetett az nem más volt mint, hogy Eloise titkait megőrizzük és mindannyian megfogadtuk, hogy nem mi leszünk azok az emberek akik lebuktatják. Emiatt is tombolt bennem a feszültség, mert tényleg nem akartam semmi rosszat ennek a lánynak. Sőt, inkább örömet akartam szerezni neki ha már a férje látszólag nem képes rá.

A taxiban ülve türelmetlenül doboltam a combomon, minél hamarabb át akartam élni azt amit a barátaim említettek. Ezért amikor az utolsó utcába fordultunk be megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Amint kiléptünk nagyon gyorsan igyekeztünk a szobám felé, tudva azt, hogy Lewis is az épületben tartózkodik.

Az emeletre érve villám gyorsasággal rántottam be magam után, majd mikor megbizonyosodtunk arról, hogy minden rendben van nekiestünk a másiknak. Amint levettem Eloise ruháit semmi máson nem járt az eszem mint a csodaszép testén, méretes vonásain...

Hajnali kettő körül ébredtem meg és vettem tudomásul, hogy még mindig mellettem van álmaim nője aki soha nem lehet az enyém többet, de majd valahogyan elnyomják ezeket a dolgokat a tegnap este történései. Visszahajtottam a fejem a párnára és a nővel szemben folytattam az alvást.

Reggel előbb keltem föl mint ő és a nap enyhe fényében csodáltam az arcát. Eszem ágában sem volt fölébreszteni. Csak néztem Őt. Egyik percről a másikra mozgolódni kezdett és akkor tudtam, hogy föl fog ébredni ezért elsétáltam a fürdőbe, hogy előkészüljek a mai napra.

Amint kiléptem a helyiségből Eloise a tegnapi ruháját és dolgait viselve igazgatta meg a haját, majd helyet cserélt velem. Amikor kijött már az elmosódott sminkje nélkül volt és úgy nézett ki mint tegnap.

-Köszönöm az estét-nyomott puszit az ajkaimra, majd indulni akart mire utána kaptam.

-Volna kedved velem reggelizni?-tettem föl egy ártatlan számomra még is olyan sokat jelentő kérdést.

-Igen, de tényleg csak egy gyorsat-mosolyodott el. Az én arcomra is tanyázott az a győztes mosoly ami csak is akkor szerepel az arcomon amikor futamot nyerek, ennyire sokat jelentett számomra a nő. Ami egyáltalán nem helyes.

Amikor a liftbe léptünk az arcomon végig gördült egy izzadság csepp. Nagyon rossz megérzésem támadt és amennyire csak lehetett elhúzódtam Eloistól, mert valahogy azt éreztem Lewis az ajtó előtt fog állni. Nem tévedtem.

Amint a lift ajtaja kinyílt egy jól felöltözött éppen a telefonját nyomkodó Lewis állt előttünk. Ekkor egy mindent mondó biccentést kaptam Eloistól, gyakorlatilag engedélyt adott, hogy távozzak. Apró biccentés után kiléptem a liftből és egy hangos köszönés után el is tűnt a házaspár mind két tagja a látókörömből.

Eloise Hamilton

Amikor kinyílt a lift ajtaja egy pillanatra elállt a lélegzetem. Szerencsére Charles értette a célzást és gyorsan elpárolgott. Amint eltűnt előlünk a férjem beszállt mellém a liftbe, majd megnyomta az emeletem számát. Tudja.

Amint kiléptünk a liftből előttem sétált és még mindig a telefonját nyomkodta és nem szólt semmit. Amint megállt a szobaajtóm előtt és kinyitotta az ajtaját éreztem, hogy végem van. Felkészültem a lehető legrosszabbra.

Elvetettem minden új tárgy gondolatát és már a "váló peres ügyvédek" szavakra indítottam keresést a Google-n mikor végre letette a telefonját ezzel teljesen magára vonva a figyelmemet. Ezután lassan sétált ki az erkélyre követtem.

-Hogy tehetted ezt?-nézett szorosan a szemembe-Én bíztam benned bazdmeg! Szerettelek támogattalak! Olyan férjed vagyok amit senki más még álmodni sem mert volna! Te még is képes voltál  megcsalni! Ráadásul ezzel az emberrel aki semmit nem ért el hozzám képest!-ordított velem miközben könnyek szöktek a szemembe-Mondd el mit csináltam rosszul! Mondd el mivel érdemeltem ki azt, hogy gyűlölsz! Hogy semmibe veszel, hogy szinte undorodsz tőlem! Komolyan azt hitted, hogy nem látok át a szitán? Komolyan feltételezted rólam, hogy ilyen csekély agyi szintem van?-kiabált még mindig miközben egyre jobban közelített felém szemei dühben úsztak hátrálni kezdtem.

-Én soha nem tettem volna ezt veled! Szerettelek, bíztam benned. A legjobb az egészben, hogy az összes győzelem trófea és minden egyéb cím mellett nekem mindig is te voltál a legnagyobb nyereményem amit büszkén mutathattam a világnak, hogy nézzétek itt ez a csodaszép nő és csak az enyém-kezdett el vörösödni a szeme és megtelt vízzel. Ekkor éreztem házasságunk során először, hogy megbántam azt amit tettem iszonyatosan. Nem azért, mert lebuktam az csak a hab a tortán. De az, hogy ő tényleg szeretett és én pedig összetörtem a szívét, még jobban tönkretett-És kurvára kiderült, hogy nem csak az enyém.

Miután befejezte a monológját szinte rohant vissza a szobából ki a folyosóra ahol utolérem és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára egészen addig amíg a levegőhiány el nem kezdett fojtogatni, de nem akartam, nem tudtam abbahagyni. Nem lehet vége. Még nem.

Egy kis idő után eltolt magától és a szemembe mondta:

,,Te véresre csókoltad a szám és kérted, hogy maradjak. Nem maradok"-Radnóti Miklós.

A szép szavakat követően hátat fordított és elsétált. Otthagyott összetörve, egyedül. Álmok pénz és a siker minden kis szegletétől megfosztva. Egy hűtlen pénznyelő ribancként.

🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍

Sziasztok! Megérkeztem az e heti szokásos résszel! Hát mit is mondhatnék, rendesen bele vágtunk a közepébe, de szerintem nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy ez meg közel sem a sztori vége, lesz még más finomság a továbbiakban...
De a legdurvább a mai részben az az, hogy közel 1 éve írtam meg ami egyszerűen hihetetlen...nagyon gyorsan telik az idő!
De ami jó az az, hogy közeledik a 2023-as szezon és ma már bemutatták a kedvenc csapatom, a Redbull autóját! Nagyon várom a további bemutatókat és a szezon kezdetét, de különösen izgatott vagyok a Drive to Survive következő évadával is, remélem jobb lesz mint a tavalyi🥹
Szép hétvégét, jó pihenést, jövőhéten tali ugyan ekkor ugyan itt❤️

Insta: emke_iroioldal_wattpad