A Tél Szelleme (Dér Jankó x Reader)

◇Első fejezet: Nosztalgia◇

Sziasztok! Ez az első ilyen könyvem! Nem tudom milyen lehet kívülről, és elnézést kérek minden hibáért (történetileg és helyesírásilag is)!

Jó olvasást! :P
◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇◇

*Harmadik ember*

A hó Burgessben szállingózott, azon a gyönyörű Januári napon. Ez az a nap volt, amikor sok minden történt. Köztük például, a hószünet. Éjjel 50 centi mély hó esett, és a gyerekeknek elmaradt az iskola.

Ugyan ebben az időben, egy új lakos érkezett a kisvárosba. Mindenki tudta, hogy csak most érkezett. Y/N, a Benett család háza mellett vett ingatlant még a nyáron, és így, be is költözhetett idővel. Most, például dobozokat rámolt ki. Az utolsó adagot.

Y/N fáradtan nyögve rakta le az asztalra a mikrót. A frissen épített konyhapultra tette le, és a konnektorba rakta a kábelt. Mikor el lépett, megnézte távolról hogy jól néz-e ki, működik-e, és egy kicsit bólintva fejével, körülnézett. Új háza, akár csak egy álom.

Boldog volt. Végre elszakadt a családi házból és a szabályokból, és a sajátjait írja. Hihetetlen szabadságérzet volt benne.

A telefonját megnyitva, bekapcsolta egyik kedvenc számát, és elégedetten járkált körbe. Az eszközzel a zsebében tért az ablak elé, ahol kinézett.

Apró szemcsékben még esett a hó, de már nem olyan dúsan mint este. Hatalmas fehér dunna lepte el az ici-pici kertjét, viszont az utak koszos barna latyakkal voltak körülvéve.

A háza előtt ha átmegyünk az úton, egy kicsi park volt. Abban a parkban sok gyerek szeretett játszani, ahogy most is meglátta őket.

Viszont valami más volt. Valami nem volt rendben. Y/N boldogság helyett vágyakozást érzett. Nem hitte el, de abban a pillanatban ő is ki akart menni, hógolyózni a gyerekekkel. Visszakívánta a gyerekkorát. Megrázta halványan a fejét.

-Az ember mindig többet akar. -Jegyezte meg magának. Tényleg koncentrálni akart az iskolára, hisz a szünet már nem tart sokáig számára. Azért költözött ide első sorban, hogy közel legyen az egyetem. Nem akarta, hogy bármi féle honvágy vagy álom elterelje a figyelmét.

Miután kipihente magát, egy bögre kávéval ment a szobájába. Leülve az íróasztalához, kinyitotta a jegyzetfüzetét, és iskolai naplóját. 1 héttel kezdés előtt rendet akar tenni a fejében, milyen vizsga mikor lesz, és miket kell beadnia.

10 perc se telt el, és hirtelen a hideg szél megcsapta a bal oldalát. Nyitva hagyta az ablakot. Dideregve felállt, és az ablakhoz ment, viszont mikor becsukta volna azt, megint hallotta a gyerekek sikítozását. Nevetve játszottak a hóban, ahogy hóembert építettek, és hóangyalt csináltak a földön. Y/N-t megint megütötte a furcsa érzés. Hirtelen emlékezett, mikor a szülei kivitték őt a játszótérre a húgával, és órákon keresztül hógolyóztak. Ahogy kergették a szállingózó havat, és megpróbálták a pihéket elkapni a nyelvükkel. Magára ismert ezekben a helyi gyerekekben.

-'Elterelődött a figyelmem' -Gondolta magában, és véglegesen becsuka az ablakot, vissza indult az asztalhoz. Azonban a kinti zajok be hallatszottak a szobába. Y/N kissé idegesebben nézett vissza...

-'Ez így nem fog menni. Le kell nyugodnom.' -Rendezte le magában, és sóhajtva ment az előszobába. Felvette a kabátját, sapkáját, sálat, kesztyűit, és kiment az ajtón kívülre. Úgy gondolta, el fog múlni ez az érzés, ha kimegy sétálni, és rendbe teszi a fejét. Meg aztán, nem sietett sehova, hisz még volt egy egész hete.

Körül nézve az úton, átment a túloldalra. Odaát, a havas téren, 8 gyerek játszott. Kettőt Y/N már láthatott. Jamie és Sophie Benettet, akik az új szomszédjai. Mindegyik gyerek más volt: Volt egy, aki kabát nélkül játszott, és egy aki tetőtől talpig be volt öltöztetve. És volt egy...