A Tél Szelleme (Dér Jankó x Reader)

♡Második fejezet: Tél a Javában♡

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
*Harmadik ember*

Y/N kipihenten ébredt fel másnap. Megkönnyebbült, ugyanakkor emlékezett a tegnapi kalandra.

Kissé szomorú érzés fogta el.
-Álom lett volna? -Mondta ki, és lefogyott a halvány mosoly az arcáról. Nem hitte volna, de kicsit bánta. Jankóra gondolt.
-Pedig olyan igazinak tűnt... meg cuki is volt. -Gondolt bele, és sóhajtott.

-Köszi Hercegnő. Kedves tőled. -Montda, amitől Y/N úgy megilyedt, hogy felkiáltott és leesett az ágyról.

-Hahaha. -Nevette el magát a szellem, aki végig az ajtónak támaszkodva figyelte.

-JANKÓ! 5 MÁSODPERCED VAN ELHÚZNI INNEN! -Kiáltott rá az ablakra mutatva, amint felállt a padlóról.

-Egy ilyen cukiságot nem is látsz szívesen, Hercegnő? -Rebegtette meg a szempilláit.

-NE HÍVJ HERCEGNŐNEK! ÉS TÁVOZZ! MOST!

-De illik rád. Finnyás és hangos vagy akár egy hercegnő. -Röhögött, de Y/N odament és pofon vágta. Jankót olyan hirtelen érte, hogy tágra nyíltak a szemei.

-Au... -Mondta halkan.-Még sohasem pofoztak fel.

-AKKOR MOST MEGTÖRTÉNT! -Kiabált mérgében Y/N, és a fiú mellkasán megmarkolta a pulcsiját, és kinyitva az ajtót, kirángatta őt, majd becsapta azt az orra előtt.

Kifújva magát, a fejét rázva járkált fel-alá. A fiú kintről hallva, lement a lépcsőkön. Biztos hirtelen érte.

-Hogy lehet ennyire... pimasz??? -Mondta dúlva Y/N, de rájött valamire.

-Ó ne... -Eszébe jutott hogy pizsamában volt. A tükör elé lépett, de megnyugodott. A haja madárfészek volt, de hála az égnek normális pizsamát viselt.

Elgondolkodott.' Ez a fiú, hogy merészelte?? Meg egyébként is, mit csinált itt? Engem nézett... aludni?'

Végül rájött, hogy ébredése előtt itt volt. De vajon miért? Meg kell tudnia.

Normális ruhába bújva, lelkileg összeszedve magát, lement. Dér Jankó a botjával a kezében, az asztalt végigsimítva nézett a lányra.

-Még itt vagy. -Mondta kis utálattal a hangjában a lány.

-Csodálkozol?

-Miért voltál itt?

-Csak be akartam nézni... kíváncsi voltam a házadra.

-Csodás. Akkor láthattad. Most távozz. -Lépett gondterhelten a konyhapulthoz, és elkezdett magának reggelit csinálni. Azaz kiszedte a polcokból a tálat, és kanalat, majd a hűtőből a müzlit és a tejet. Ez van ha az ember lusta bevásárolni.

-Éééés... mit csinálsz reggeli után? -Ült le vele szembe egy székre, és lassan, rá nézett az 'ez most komoly?' arcával.

-Tanulok. -Mondta teli szájjal. 

-Nemár. -Forgatta meg a szemét újfent. -Gyere ki és játssz velem! Magasan áll a hó! Meg amúgy is van még hat napod. -Próbálta őt meggyőzni. 

-Jankó, egyetemista vagyok! Muszáj felkészülnöm. Szeretem a dolgot amit tanulok, és annak szánom nos... nagyjából az egész életem! Nem hagyhatom hogy bármi vagy bárki kibillentsen. Pluszban még meg is kell szoknom ezt a házat... valószínűleg itt fogok élni jó pár évig. -Mondta ránézve. Egy pillanatra kicsit elszomorodott a fiú, de az ő kedvét és motivációját nem lehetett elvenni.

-Rendben. Addig kínozlak amíg bele nem egyezel. Nem fogsz tudni levakarni. -Kacsintott. Y/N úgy akarta utálni, de minden egyes mozdulata kísértésbe ejtette. Jankó egyszerre volt hihetetlen idegesítő és vonzó számára. Mégis tudta, magában kell tartania ezeket az érzelmeket. Ő a gondolatok és nem az érzések híve.