A Tél Szelleme (Dér Jankó x Reader)

♤Hetedik fejezet: Találkozás♤

*Harmadik ember*

Alig bírta a lány követni a nyulat, és a repülő homokembert, olyan gyorsan szaladtak a műhely felé, ami nem volt olyan messze a nagyteremtől. A mikulást és a fiút kint, a folyosón találták meg. Észrevették riadt arcaikat. 

 -Mi történt? -kérdezte a télapó.

 -Akadt egy kis gondunk. Zűr van a fogpalotában. -Jegyezte meg nyuszi, és több se kellett Északinak, megindult a hatalmas folyosón. 

 -Hé! Most hová megyünk?? -Kérdezte Y/N még mindig zihálva a sok hirtelen futástól. 

 -Utazunk. Méghozzá nem is akármivel. A szánnal. -Mondta diadalittasan, és Jankó szemei elkerekedtek. 

 -Azt biztos, hogy nem!! Felejtsétek el. -Lett hirtelen makacs. Megforgatta a szemét. 

 -Mi történt, Hóember, félsz a magasban? -Röhögte ki futva Y/N. 

 -Álmodban, Hercegnő. Nincs az az isten hogy bemászok egy öreg, és rozoga... -Majd ekkor nem fejezte be a mondatot, hisz egy hatalmas faajtón bementek egy jéggel borított helységbe. A jégfolyosó végén, nem mások, mint hatalmas rénszarvasok tűntek fel. Mind fújtatott, prüszkölt, vadult, őrült egy látványt nyújtottak. A fiú végre befejezte a mondatot. -...szánba.

Közel ment egy rénszarvashoz, és mikor az rúgott egyet, visszahúzta őt a lány.
-Amennyiben meg akarsz halni, nagyon szívesen hagylak.
-Felvillanyozó. -Vigyorgott. -Már csak az kéne hogy...

Jankót az ámulata szakította félbe. A szán, amit a szarvasok maguk után húztak, ugyanis olyan látványt nyújtott, amit soha életében nem tapasztalt. A hatalmas szán színes, piros volt, pont olyan, mint azt mindenki gyerekkorában  elképzelte. Szárnyai voltak, és egy hatalmas földgömb középen. Mindannyian tátott szájjal nézték, ahogy a jármű megállt előttük.

 -... -A mikulás elégedetten tette karba a kezét, és nézett rájuk diadalittasan.

 -Rendben, de csak egy menet.

 -Van egy érzésem, hogy kapaszkodnom kéne. -Mondta Jankónak, amíg a mikulás, és nyuszi vitatkoztak a szánról. 

 -A pillanatban amikor megismertelek, már tudtam, hogy jók a megérzéseid. -Kacsintott Y/N felé, és elnevette magát.

 -Na nyomás! Öveket becsatolni. 

 -Várjunk egy percet! Hol vannak azok a rohadt övek? 

 -Ezt csak úgy mondani szokás Nyuszi. -Néztem rá felvont szemöldökökkel, miközben a lány az életéért kapaszkodott egy vasrúdba, ami kiállt a szánból. 

 -A számból vetted ki a szót! GYIA! -Mondta, és a kantárt megrántva, a rénszarvasok hatalmas sebességgel indultak el, ahogy mindannyian hátra zúgtak, kivéve persze Jankót, aki élvezte a vad szánkózást a jégalagutakban. Hohó fent tartotta a kezét, Y/N csak nevetett ahogy a szél a szemébe fújta a száraz jeget, miközben a nyuszi, kifejezetten utálta, és sikongatott hol itt, hol ott, amikor kikerültek fejjel lefelé egy hegyes jégkristályt. 

 -Élvezed nyuszi?

 -Ja, nagyon, felettébb!!! -Próbálta hányás nélkül kibökni, és Y/N, Jankóval együtt élvezte a menetszelet, amíg meg nem látták a fényt az alagút végén. 

 -Ó erre kíváncsi leszek! -Ordította, ahogy a kifutópálya végét is meglátta. 

 -Készüljetek! -Ordította a mikulás is, és a homokember tapsikolt egyet, majd maga is belekapaszkodott valamibe. Minél közelebb értünk, annál jobban izgultak, és ahogy a fény megcsapta őket, fa deszkákról elugratva, a jármű, velük együtt a magasba repült.