A fogadás

2. Fejezet

A házmester.
Mikor kiszálltam a kocsiból éreztem az otthon illatát, megcsapott a víz szele és az a kellemes napsütés hunyorogatta a szemem.
Mikor behúztuk a bőröndöket a kapunk tudtam, ez az én időm. Hiszen anyuék elfoglaltak lesznek és én meg szabad. Itt úgy is azt hiszik, hogy mindenkit ismernek. Így nyugodtan keveredhetek bajba.
Éreztem a hasamban azt az izgalmat a szabadságot amire vágyok. Tudjátok nem mondogatom én és talán senki sem venné észre, de mindent akarok mindent. Azt akarom hogy az egész világ az enyém legyen, hogy én és úgy döntsek vagy éppen ne döntsek ahogy csak akarok.
Odaszaladtak hozzám a kutyák és körbenyaldostak.
Mikor már körbepusziltuk egymást a kutyákkal az volt az első dolgom hogy ledobjam a ruhám bikinit vegyek és lemenjek Carloval a partra.
Mikor kipattantam a szobámból bikiniben Carlo kicsit meg volt lepve.
Nem vagy fáradt?- csodálkozott- Azt hittem végig alszod a nap hátralevő részét.
Neki mindig azt kell csinálni ami másnak eszébe sem jutna - kötekedik anya
Mert ő különleges - mondta Alberto bácsi
Nyomtam egy puszit az arcára és apunak is adtam egyet nehogy féltékeny legyen.
Felcsaptam a napszemüveget a színes papucsomat és már indultunk is.
Óvatosan faggatóztam egy kicsit a kocsiban Micheleről hátha végre kiböki Carlo hogy itt van-e.
De persze végig csak az új és első autójának olyan tulajdonságairól és alkatrészeiről beszélt amiről fogalmam sincs.
Mire leértünk a partra annyi autóval kapcsolatos szó volt a fejembe hogy egy autószerelői vizsgát is tehettem volna.
Egy kis dombról kell lesétálni hogy a homokos partra érj. Már messziről lehetett hallani a bárból a zenét.
Leértünk a bárhoz és ott volt ott volt ő akibe ovis korom óta szerelmes vagyok. Már 5 éve nem láttam, amiben csak az a szomorú hogy neki valószínűleg az eszébe sem jutottam. Talán csak akkor amikor a szüleink boldog karácsonyt kívántak egymásnak vagy amikor engem vagy őt felköszöntöttük.
De most ott ült nekem háttal egy csomó sráccal maga mellett. A gyomrom mintha egyszerre csak egy nagy csomó lenne. Az egyik srác aki vele és nekem szemben volt mutogatott rám mint egy lányra akinek elkérné a számát. Mire Michele megfordult. Láttam rajta, hogy el van képedve. Felismert? Fel. Elhitte, hogy az amit lát az a valóság? Nem.
5 éve nem látott. Hirtelen egy 12 éves kislányból aki még azt hordta amit az anyukája esténként kikészített neki. Formátlan fogszabályzós lány aki Violettát énekelt az udvarukban.
Most pedig egy fiatal nő áll előtte hosszú barna haj, napbarnított kreol bőr és már kevésbé alaktalan sőt igenis formás testtel.
A kisugárzásom is sokat változott amióta nem hódolok be anyám elnyomásának. Mikor nem otthon vagyok boldogság tölt el. Vagyis ez így nem igaz ha az anyukám nincs a közelemben. Akkor vagyok egyszerre nyugodt és izgatott.
Ahogy rám nézett elöntött a forróság.
Sofia te vagy az? - kérdezi Michele nagy bizonytalansággal
Én nem válaszoltam.
Felállt és felmért mégegyszer tetőtől talpig. Ez jól esett.
Rámosolyogtam.
El sem hiszem - mondta miközben elindult hogy megöleljen
Az illata kellemes volt sós tenger, alkohol és az a parfüm amit előszőr 15 évesen használt.
Az ölelése meleg volt és lágy de valahogy mégis határozott. Mindeközben borzasztóan vert a szivem.
-Mizu? - gondoltam megdobom egy laza kérdéssel csak, hogy ne tűnjek izgatottnak.
- Milyen mizu? Ki ez a gyönyörűség itt előttem? Nagyon sokat változtál - és közben megint méreget
- Hát rég nem láttuk egymást - mondom egy 60-asnak tűnő pulzussal ami amúgy majdnem 200
-Gyere ülj...- majd elakadt a szava
Körbenéz ezt a haverjai között akik mint kecske a káposztára, a nyálukat csorgatva néztek
- Gyere üljünk le egy másik asztalhoz - jelenti ki már átgondolva
- Inkább megyek úszni egy kicsit - úgy tettem mintha nem érdekelne
Elég kínos volt ahogy az összes barátja minket figyel.
- Hát akkor este - mondta egy kicsit csodálkozva
Bólogattam és már út közben a partra ledobtam a farmerem és már szaladtam is a vízhez.
Imádom a vizet, de az hogy láthattam azokat a gyönyörű szemeket érezhettem a bőrét jobban izgatott. Láttam, hogy a társasága épp rólam beszél hiszen felém mutogattak. Az arca elég dühös volt.
Így tudtam ha azt akarom, hogy végre ennyi év után valóra váljon az álmom húznom kell az agyát.
Carloval szóra köztünk a vízben mintha még mindig gyerekek lennénk. Vele mindig gyereknek érezhetem magam. Elújságolta milyen és hány lánnyal járt idén a lista elég hosszú volt. Azt mondta hogy azért van egy lány aki igazán tetszik neki. Mire elmondta volna megakadt valamin a szemem, vagyis valakin.
Camilla, az én Camillám az én legjobb barátnőm. Úgy szaladtam ki a vízből mintha lőnének egymáshoz szaladjunk majd a homokban landoltunk. Nem bántuk, hogy mindenhol homokosak voltunk, ott is ahol nem kéne. Miközben ott hemperegtünk és sikítoztunk egy erős fogással felkapott valaki a hátára.