A fogadás

4.Fejezet

Carloval éjfélig kártyáztunk. Majd úgy ahogy voltunk elaludtunk a kisasztal felett. A szüleim hazamentek. A vendégszobában ébredtem. Apa már írt nekem ha felkeltem eljön értem. De mire kimentem a nappaliba már ott kávéztak Alberto bácsival. Kicsit összeszedtem magam Lina néni csinált palacsintát és hát hadd ne mondjam én és Carlo nem hagytunk senkinek. Apa mondta hogy megyünk Francesca mamához. Tudtam, hogy ott egy nagy adag finom étel és szeretet vár. Anya sosem tisztelt senkit csak Francesca mamát. Nagyon szerettünk ott lenni mindenre csak arcokat vágott ami mindenkit megnevettetett. A többiek elmentek strandolni de én ott maradtam. Segítettem neki a kertben. Vagyis leettem a gyümölcsöket a fákról, bokrokról. De nagyon jót beszélgettünk. Mesélt nagyapáról, hogy mennyire szerelmesek voltak. Jó volt hallani. Mert manapság nem igazán hallani igazi szerelemről ami tovább tart pár évnél. Aztán együtt átmentünk a szomszédba ahol kártyáztam és sakkoztam az idősekkel. Este Carlo eljött értem mikor már Mama aludt. Elindultunk Camihoz, hogy átöltözzek. Nagy mázlisták vagyunk egy méret egy stílus. Mikor kicsíptük magunkat elkezdődhetett a buli. A kocsiban hangosan ment a zene és énekeltünk, olyan jól éreztük magunkat. Hátra másztam a kocsiban Camihoz, mert már láttam ahogy felbontja a piát. Hátul iszogattunk és beszéltünk Michele-ről meg az egyik haverjáról akivel néha Cami írogat. Igazából egy tini buliba akartunk menni. De miután a fiúkról beszéltünk és az alkohol hatására úgy döntöttünk lemegyünk oda ahol Michele-ék vannak. A Banacher Clubba. A hely ahol a lányok szoknyája szél nélkül is meglebben, ahol a lányokból nők lesznek, és ritka ha valaki hím társaság nélkül jön ki. A hely ahol mindent szabad, ahol a legjobb zene megy, és tele van gyönyörű emberekkel. Carlo mondta, hogy nem kéne odamenni, mert ha kell kettőnket egyszerre nem fog tudni megvédeni. De mi nem akartunk semmilyen védelmet. A mi szüleink nem azok a szülők akik megveszik nekünk a piát a bulira, vagy egyáltalán el engednek bulizni. Szóval arra gondoltunk megadjuk ennek az estének a módját.
Nem érdekelt, hogy mi lesz ha a szüleim meg tudják a maximumot akartam kihozni. Mikor odaértünk Carlo azt mondta úgy se engednek be minket, mert nem vagyunk 18 évesek. De én tudtam hogy itt az ideje, hogy kihasználjam azt hogy nő vagyok. Így megfogtam Cami kezét és elindultam, hogy keressek egy olyan pasit aki bevisz minket. Nem is kellett sokat keresnek, hiszen Michelle haverja aki a parton bámult ott állt kint. Rámosolyogtam és elindultam felé.
- Szia, be...- tudnál vinni akartam kérdezni
-Be- szakított félbe, tudta, hogy mit akarunk
Elég jóképű volt és magas. Igazából onnantól kezdve el is felejtettem, hogy az ok amiért odamentünk Michele volt.
Beszélgettünk a sorban és nagyon vicces srác volt. Mint kiderült ő kicsit fiatalabb volt mint Michele. 20 éves volt. Michele-el járt egy egyetemre de alatta. Majd egyszer csak ezt kérdezi:
- Nem te lökted le a mólóról Michele-t úgy 7 éve?
-De- mondom lehajtott fejjel
- Az valami fantasztikus volt- kacagja
- Hát azt mondta, hogy úgy nézek ki mint egy béka és igazából egy kicsit meg akartam lökni, nem akartam, hogy beleessen a vízbe. De utólag nem bántam.
- Ott voltam - mondja
- Tényleg- kérdezem
- Igen, aztán rátapostál a lábamra mert kinevettelek mikor békának hívott - még mindig nevet
- Mind a ketten megérdemeltétek
- Egyébként Sofi vagyok
-Tudom- jelenti ki
- Oh, oké és téged hogy hívnak?
-Marco
-Polo- nevetek
- Ezt mindenki elsüti- mondja mosolyogva
Cami mindeközben néha beszállt a beszélgetésbe, de ő inkább hátul veszekedett Carloval.
És a beszélgetés is félbe szakadt, mert ott voltunk a kidobónál.
Egy szót sem kérdezett meglátta Marcot és már be is engedett. Ez eléggé imponáló volt.
Kinyújtotta elém a kezét, hogy menjek nyugodtan előre. Felnéztem rá és mentem is.
A zenét már kint is hallottam, de bent csak úgy bömbölt. Lányok táncoltak fiúkkal/on minden féle külföldi turista volt ott. Marco mondta, hogy hoz nekem egy koktélt, amit persze ha a szüleimre hallgatok nem fogadok el. Ezért csak annyit mondtam hogy jó.
Ahogy elment oda jött hozzám Michele.
-Mégis mit keresel itt?
-Mi van már megint?-kérdezem
-Hogy gondoltad, hogy idejössz? Apád kinyír minket. Gyere hazaviszlek.
Nem tudtam elkezdeni veszekedni mert megjelent Marco az italokkal.
Michele nagyon dühös lett. Majd intett Marconak a fejével, hogy menjen vele beszélgetni. Marco lerakta mellettem az ital és elment egy pár lépésnyire. Én lehúztam az ő italát és az én italomat is. Hogy egy kicsit nyugodtabb lazább legyek. Nem tudom mit ittam meg mert csak úgy nyeltem és nyeltem.
Tudom, hogy miről beszéltek mert később elmondta nekem Marco.
Erről beszéltek: