Daru madár, ha elszáll

10. fejezet

Fel sem fogtam, hogy mi történik, amikor egy fegyveres, monarchia egyenruháját viselő katona rontott be az ajtón. Ránk szegezte a fegyverét és közben hátra kiáltott, hogy minden rendben, csak nővérek vannak itt. Erre belépett a nem régen hallott hang gazdája. Még soványabb volt mint amire emlékeztem, de ettől függetlenül is a piszkos tiroli baka ruhában olyan volt a megjelenése, hogy attól összeszorult a torkom. 

- Frombeck főhadnagy! - nem tudom, hogy önkéntelenül vagy szándékosan szólítottam e meg azért, hogy észrevegyen, de nem bántam meg, mivel amikor rám nézett egy pillanatra úgy érezhettem, hogy azok a nagy barna szemek csak engem látnak. Alaposan végig nézett rajtam. Mintha láttam volna némi csillanást a szemében, mikor tekintetünk találkozott, de bizonyára csak képzeltem, mivel a következő pillantban már oda is fordult Zimmerman doktorhoz és elkezdte neki magyarázni, hogy egyéb utasításig a várban kell maradnunk. A környék egyenlőre biztonságos és nem kell már a pincében lennünk. 

Piroska nővér vezetésével elindultunk fölfelé, közben Bori odahajolt hozzám és halkan a fülembe súgta: - Ugye örülsz, hogy visszajött? Nem is kell semmit mondanod, ismerlek, látom rajtad, hogy így van. 

Mindentudó mosolygással ment tovább, és sajnálatosan nem is tévedett, mivel tényleg nagyon szerettem volna már látni. Magamnak sem mertem volna bevallani, de szívem mélyén azt szerettem volna, hogy a főhadnagy legalább úgy csapja a szelet, ahogy Bianchi. Nem siettem fölfelé, ha az ember lánya nem tudja, hogy mikor lát valakit újra, minden pillanatot ki akar használni arra, hogy minél tovább nézze. Nem szerettem volna feltűnő lenni, de azért eszembe jutott, hogy lehet ha észrevenne, akkor rám is szakítana időt. Bár elképzelésem sincs, hogy ha ez bekövetkezne, akkor mit mondanék vagy mit tennék. 

Miközben eképpen a gondolataimba mélyedtem, elindultam felfelé. Épp a lépcsőre léptem volna fel, amikor egy nagy férfi kéz karon ragadott. Megtántorodtam, de szerencsére nem vesztettem el az egyensúlyomat, hátra néztem és Frombeck főhadnagy volt az. Furcsálltam, hogy észrevette ahogy távozom, de bizonyára én voltam figyelmetlen és Zimmerman doktor úr előttem hagyta el a pincét. Szigorúan nézett rám, de a karomat nem engedte el miközben beszélt. Kitudja, lehet, hogy attól félt ott hagyom miközben ő mondani akar valamit. 

- Este nyolcra jöjjön a kápolna elé - elhallgatott, már azt hittem befejezte a parancs kiosztását számomra - Hiányzott - fűzte hozzá, lehalkítva a hangját, úgy hogy már alig értettem, hogy kimondja a vermisst szót. Meglepettségemben akkorára tágultak a szemeim mint két gomb, nyitottam volna én nagyobbra is ha tudom csak hogy tudjam jelezni, hogy sok mindenre fel vagyok már készülve, de erre a pillanatra nem tudtam volna. Egy dolog a képzelgés és egy másik dolog a valóság. Megszólalni is alig tudtam, szerencsétlenségemre ő nem egy megszeppent siheder fiú volt, aki miután elmondta mit akar el is rohan. Csak nézett és valószínűleg a válaszomra várt. Végül nyersen préselve ki a szavakat magamból azt mondtam:

-  Ott leszek uram.

A német nyelv csak úgy kaparta a torkomat. Finoman magam felé húztam a még mindig kezében tartott csuklómat, amire ő azonnal el is engedte, de megbánást nem mutatott az illetlensége miatt. Emelt fővel, de kettesével szedve a lépcsőfokokat távoztam a pincéből. 

A folyosón mintha Piroska nővér hangját hallottam volna, de meg engedtem magamnak azt a luxust, hogy nem figyeltem oda és célegyenesen a szobámba vágtattam. Minden úgy volt ahogy délben hagytam, így gond nélkül ültem le az ágyamra. Arcomat a térdeimen pihenő kezeimbe temettem és elkezdtem sorra venni a mai nap eseményeit, mivel így talán helyére tudok mindent rakni a fejemben. Csak hogy minduntalan elkalandoztak a gondolataim, a képzeletem egy valótlan jövőkép megteremtésén munkálkodott. Ezt már nagyon régóta nem engedtem meg magamnak, mivel nem vezet semmi jóra, ha továbbgondolok egy-egy valóságos szeletét az életemnek és ez még igazabb ezekben az kaotikus időkben. Gondolni sem mertem, hogy mi az esti találkozónk oka.