Are We Just Friend? [VKook]

14. rész

Boldogan keltem Tae karjaiban, mindent átbeszéltünk tegnap este, és végül kibékültünk ha lehet így mondani, a fejem hasogat a fájdalomtól amit a részeg anyám okozott, de Taenak hála jobban érzem magamat, bekötözött mint egy múmiát, és adott fájdalomcsillapított is, oké talán a múmia részt kissé eltúloztam.

- Mhmm - nyamogott a legjobb barátom, majd lassan kinyitotta szemeit - Kook? - egy mosolyt küldtem felé, majd jóreggelt kínálva, adtam neki egy szoros ölelést az ágyban.

- Uh Kook? - tolt el magától lassan.

- Igen? - néztem rá kérdőn, sejtettem hogy mit akar, de remélem nem fkgja felhozni most. - Mi történt tegnap?

És felhozta - gondoltam magamban egyhangúan, utálok a családi életemről beszélni még ő neki is, de ennyivel tartozok neki, hisz megmentett.

- Csak anyám - rántottam vállat nemtörődöen, de igenis zaklatott voltam a történtek miatt  - Részeg volt.

- Ez nem mentség! - akadt ki teljesen Tae, és idegességében még fel is kelt az ágyból, kezét megfogva léptem le én is ágyról, így mindketten már a padlón álldogáltunk- Amit elmondtál hogy még kis is rúgott téged és leszarta hogy az utcán alszol é - TaeTae egyre idegesebb lett, így csak egy puszival elhallgattam, igaz csaj egy röpke 5 másodperces volt, de az ő esetében ez teljesen hatásosnak minősül.

Láttam rajta hogy visszatért a reggeli jókedve, így rákérdeztem egy dologra, ami nekem igenis fontos volt jelen esetben.

- Mi csak barátok vagyunk? -kérdem Taet egyhangúan, mire halkan felnevet kérdésemen.

- Igen, csak barátok - kezeit arcomra teszi majd derekamnál fogva közelebb húz magához - Egy kis extrákkal - kacsint egyet, majd ajkaimra hajolva hív egy párbajra, ahol a dominancia számít.

Mosolyogva veszem át most én az irányítást, ezzel meglepve őt is, gyengéden simogattuk egymást, míg megelégelte az uralmamat, és ledöntött az ágyra, a csókba belenyögtem ahogy a testem a felületnek érkezett.

- Gyorsan tanulsz - mosolyog rám Tae utalva a a csók részre - Tudom - kacsintok rá, majd átkarolva a nyakát oldalra döntöm, így ismét én vagyok felül, kezeimet feje mellé helyezve nézek le rá, kócos hajam szemeimbe lóg, amit a felemelt mancsaival helyére igazítja.

- De tényleg Tae - mosolyom elhalványul, majd leszállok róla, így feltud ülni - Én nem jelentek semmit neked? - nézek rá könnyesedő szemekkel, majd ismét a padlónak szentelem a figyelmemet.

- Ez..bonyolult - sóhajt fel, kezeim ökölbe szorulnak a tehetetlenségtől.

- Magyarázd el miért! - fakadok ki végül - Én nekem nem vagy közömbös, de te egy egyenes választ se adsz, reményt keltesz bennem majd elveszed azt! - teljesen kiborultam, nem gondolkoztam csak elmondtam amit mindig is gondoltam magamban.

- Nem egészséges dolog ez, Kook!