Are We Just Friend? [VKook]

13. rész

- Kook - ütöttem meg picit az arcát, de nem igen volt hajlandó figyelni rám, teljesen elveszettnek tűnt.

Nem tudtam mitévő legyek vele, nem vihettem kórházba se, és a szüleim se tudtak jelenleg segíteni, az ő szülei meg..nos igen.

Végül felhoztam őt a lakásomra, dzsekimet ráadtam, majd a puloveremet levéve rátettem a sebére, így se folyt tovább a friss meleg vére, nem érdekelt ha megfázok egy szál pólóban, csakis az ő biztonsága és egésszége számított nekem.

Viszont most mégis tehetetlen vagyok, nem reagál semmire, se hideg vízre, se a hangomra, számat rágva idegesen tárcsáztam NamJoon számát.

- Mi az? - morog a telefonba Nam, valószínűleg aludt, én meg felkeltettem őt, nem véve figyelembe hogy ma kora reggel megy dolgozni.

- Segíts - szipogtam halkan - Kook nem reagál semmire sem! - mondtam idegesen, miközben törölgettem a szabad kezemmel Kook sebét.

- Mi történt? - immár Jin hangja hallatszodott a telefonban, idegesen magyaráztam el neki mindent.

- Próbáld meg meleg vízbe ültetni, és hideg ronggyal végigtörölni az arcát, ha így se ad semmi jelet, akkor talán próbáld meg vele kommunikálni és testi kapcsolatot létesiteni, mint például simogatás vagy ölelés - ittam a szavait az idősebb barátomnak, hümmögtem majd megköszöntem a segítségét, végül mindketten elbúcsúzva tettük le a telefont.

- Hé, Kook - gyengén simítottam végif arcán, mire kirázta a hideg.

Gyengéden felemeltem kezénél fogva, majd mennyasszony pózba ölbe véve indultam meg a fürdőszobába, egyik kezemmel beállitottam a hőfokot, majd beletettem a barátomat és egy vizes ronggyal - amit előkészítettem már - elkezdtem törölgetni, miközben simogattam az arca vonalát és halkan beszéltem hozzá.

- T-tae? - hallottam meg végre negédes hangját, könny a szemeimbe szökött tudva hogy végre visszakaptam őt, a rongyot ledobva öleltem át a testét, bár nem tudtam annyira lehajolni hogy ne essek bele a vízbe ő hozzá, de megoldtam valahogy az ölelést.

Fél óra múlva már mindketten az ágyon voltunk, nem szóltunk egymáshoz, de végül a csendet megtörtem unalmam és aggódásom miatt.

- Mi történt? - fogtam meg a kezét, miközben szemeit néztem amik elveszetten néztek vissza rám.

Száját kinyitotta majd bezárta végül, elkapta a tekintetét és ezzel együtt kezeit is kihúzta, megtört szívvel vettem tudomásul hogy nem bízik már bennem meg. Szemeim a nap folyamán kitudja hányadszorra, de ismét útnak eredtek az engedélyem nélkül, szipogásomra Kook felfigyelt és aggódva nézett rám.

- Sajnálom - nyögtem ki nehezen, kezeimet tördelve - Minden az én hibám - suttogtam bűnbánóan, Kookie értetlenkedve nézett rám.

- Miről beszélsz Tae? - hangja aggódással teli volt, szemei szintén ezt tükrőzték.

- Sajnálom hogy kerültelek és hogy hazudtam neked - és ezzel beavattam őt mindenbe, végül zokogva egymás karjaiban leltünk nyugalmat.