Are We Just Friend? [VKook]

5. rész

Lihegve töröljük fel mocskunkat magunk után, megtettük, kivertük egymásnak és baromi jó volt!

Úgy vigyorgok mint valami tejbetök, de nem hagy nyugodni a gondolat, egyre többet akarok, és képes lennék felrúgni a egyezségünket is, és ekkor villan be.

Ez nem több mint egy szimpla tapasztalat szerzés.

A mosoly lehervadt az arcomról, immár csendben szedjük össze cuccainkat és indulunk haza, csak a takarítók maradtak így egyszerüen kitudunk surrani észrevétlenül.

- Holnap - int egyet Tae, majd elindul a másik irányba, szomorúan nézem legjobb barátom hátát, majd táskámat megrántva indulok el én is az otthonom irányába.

Útközben van időm gondolkozni, alig pár napja van ez a egész, és ilyen hamar megtetszett ez a egész mocskos dolog, viszont félek hogyha felrúgom a alkunkat akkor elveszítem őt.

Nem akarom elveszíteni Taet.

Sóhajtva rúgom le a cipőmet, majd táskámat a sarokba hajítva, dőlök le a legközelebb ülő garnitúrára.

- Tae - suttogom a nevét, majd a nadrágomat lehúzva, kezdem el férfiasságomat simogatni, elöszőr csinálom magamnak, suliban egymásnak vertük ki, így eléggé bizonytalan mozog a kezem a saját nemességemen. De ahogy egyre jobban elborítja a vörös köd az agyamat, annál jobban kezdej ráérezni az egész dologra, minden egyes rántásnál Tae arca villan be, végül az utolsókat rúgva, TaeTae nevét nyögve jutok el a csúcsra.

Ez nem normális - fut át az agyamon.

Egy fiúra vertem ki, aki mellesleg a legjobb barátom, nekem egy csinos lányra kéne, valami dögös szőke, nagy mellű lányra, nem pedig egy szexi srácra, morogva veszem tudomásul hogy estére egy heteró pornóra kéne kivernem, ha nem jön össze akkor hivatalosan is melegnek számítok.

Feltakarítok magam után mielőtt anyámék hazaérnének, amint az óra megüti a 6-ot, az ajtó nyílik és belép rajta a családom.

- Hali Jungkook - jön oda egy puszit nyomni arcomra anyám, de látni rajta azt a bizonyos fintort - Nézd ki jött látogatóba - vonul be a konyhába ezzel otthagyva minket egyedül apámmal.

- Szia - suttog édesapám, mire csak morgok egyet és felállnék a kanapéról, de egy kéz megakadályoz - Beszélhetnénk JungKook?

Kirántom kezeim az övéből, majd zsebrevágva mancsaimat, nézek farkas szemet vele - Nem - ezzel pedig otthagytam őt.

Mérgesen trappolva indulok fel a szobámba, majd szándékosan erővel becsapom, jelezve hogy nem kívánok senkit se látni a mai napon többet.

Apámnak hála, elment az élettől is a kedvem, miért ma kellett megjelennie, sóhajtva fekszek le az ágyamra, és húzom magamra a meleg takarómat, remélve ezzel talán a problémáim elől is eltudnék menekülni.

Végül a holnapi napra gondolván nyomott el az álom.