Óvni és Szeretni - Pál utcai fiúk

6.

- Édes kisfiam végre haza értél. Aggódtunk miattad ! Édesapádat már utánad akkartam küldeni.- sietett édesanyám elém majd végig tapogatót hogy mindenem a helyén van e.

- Rendben vagyok, hosszú napom volt ma az iskolába . Megyek is tanulni a holnapi napra , kérlek szóljatok ha jöhetek vacsorázni !- adtam csókot anyám orcájára majd a szobámba siettem.

- Jó estét édesapám !- az ágyon ülve várt rám , az utóbbi pár napban mindig ez a kép fogadott. Nem tudom a cselekedeteit másra fogni csak arra hogy aggódik értem , aggodalmát pedig így fejezi ki.

- Jó estét , Ernő ! - állt fel az ágyból majd lassan felém sétált.

- Örülök hogy épségben vagy !!- engedett majd elhagyta a szobámat. Az aggodalmukat megértem de nem szükséges . Erős ember vagyok . Tüszentettem is egyet , ez a biztosításom .

...

- Jó reggelt , Boka !- köszöntem a kapitányra .  Mintha jelenleg teljesen máshol járna az agya , pillanatokkal később vett csak észre . Talán lehet hogy rosszul érzi magát .

- Neked is Ernő!- megállt előttem majd hátra fordulva rám mosolygott . Mindig ennyire zavarbaejtő volt a mosolya?!

Mégis milyen gondolataim támadtak a kapitányal kapcsolatban , ez nem normális ..ez a betegség útohatása . Biztos vagyok benne .

- Ernő! Minden rendben ? Jobb lenne ha haza mennél! Vörös az arcod!!- miért közeledik felém ennyire a kapitány . Hatalmas kezét homlokomra helyezte, képtelen vagyok meg mozdulni . Olyan jó érzés az érintése..

- Ne aggódj, Boka! Semmi bajom . Előre megyek ! Majd az iskolában találkozunk !- amennyire erőm engedte nyúl cipőre cseréltem szegényes cipőmet majd futottam az iskoláig.

Boka szemszöge:

Hozzá értem , újra meg érintettetem. Olyan selymes és puha volt a bőre ahogy emlékeztem. Zavarba hoztam . Orcája olyan vörösé változott . Gyönyörű volt .

Képes voltam ilyen reakciót kihozni belőle , a szívem még jobban húz felé .

Be kell vallanom hogy minden egyes nap jobban magához láncol , tudatlanul. Mellette akkarok maradni örökre .