Óvni és Szeretni - Pál utcai fiúk

8.

Boka szemszöge:

Nem bírom ezt már sokáig. Minden egyes éjjel ugyan azt a rémálmot látom képtelen vagyok Ernő szemébe nézni . Éjjelente látom az arcát az arcát ami oly sápadt, éledtelen . Tudom hogy mostmár minden rendben van vele , mégse tudok megnyugodni.
- Kisfiam! Itt van Ernő , szeretne találkozni veled . - már csak ez kellett. Bár gondolhatam volna hogyha két napja hanyagolom az iskolát a kis barátom meglátogat.
- Enged be . - igazítottam meg ruhámat és vártam hogy belépjen az a személy aki minden gondolatomat kitölti.

Nemecsek szemszöge:

Aggódom miatta . Boka két napja nem jár iskolába , soha nem történt eddig még ilyen . Féltem. Az elmúlt napokban nagyon rosszul nézet ki . Kérdeztem hogy minden rendben van e vele hogy beteg-e de ő csak annyit mondott " Ne aggódj értem kis barátom" . Mindig ezt mondja soha nem figyel magára. Éppen ezért ma reggel eldöntöttem . Iskola után haza szaladtam szóltam a szüleimnek hogy meglátogattom a kapitányt . Természetesen nem örültek a hírnek hogy egyedül mászkálok  , szerintük még nem vagyok jól. Az én testem én érzem a határaimat.. Másrészt pedig amikor a halál szélén álltam Boka volt az aki végig mellettem volt . Megérdemli azt hogy elmenjek hozzá és vigyázzak rá ahogyan ő rám .

- Kezét csókolom ! Ugye láthatom őt? - próbáltam át nézi az ajtóból a szobába.
- Szia , Nemecsek! Természetesen láthatod de kérlek ne legyél túl hangos. Az elmúlt napokban nehezen aludt.. - mégis mi történt vele ? Valami súlyos betegsége van ?
- Elnézést.. beteg ?- néztem rémülten az anyukájára.
- Nem ! Azt hiszem csak kimerült.. Őszintén megviselte az amikor beteg voltál azóta rémálmok üldözik . - azóta nincsen jól hogy én helyre jöttem . Az egész az én hibám, miattam aggódik még mindig .
- Sajnálom..- nem akkartam hogy ilyen hatással legyen rá.
- Ez nem a te hibád! Fontos vagy a fiamnak , nem meglepő hogy így reagál. - én ? Fontos vagyok neki ?