Óvni és Szeretni - Pál utcai fiúk

3.

A köhögés mely e csendben olyan óriási.
Gyorsan Nemecsek arcára vezeti tekintetét. A szemei nyitva vannak , nem tudja a kapitány hogy ez csupán álom vagy tényleg a valóság. Lassan hajol oda a kis szőkéhez és arcához emeli kezét.
Hirtelen szólal meg a kicsi.

-Hideg a kezed. - rekedtes hangon szólal meg. De hát ez nem is meglepő. Boka szemébe újra könnyek képzödnek melyet szabadon eneged.
-Kapitány! Mi a baj? - kérdi aggódva a szőke fiú. Nem érti mi üthetett az előtte ülő kapitányba.
-Semmi baj, csak azt hittem el vesztettelek. Mostantól meg esküszöm mindig óvni és figyelni fogok rád.- erre a szőke fiú nem is tudja mit mondjon. Miért vesztette volna el még esküdött hogy mindig mellette maradt. Nem értésének hangot is adót.

Egymás mellett ültek és a kiss szőke csak hallgata a kapitányt. Erről ő tehet, igaz meg kellett hoznia ezt a döntést a Grundért. De Bokának nem akart ekkora fájdalmat okozni. Látni az ő könnyes arcát szívében óriási sebet ejtett.
Melyet soha nem fog tudni eltörőlni.
-Kérlek ne haragudj rám Boka - mondja a kiss szőke a sírás határán. Észre véve ezt a kapitány magához húzta a szőkét.

Valahogy mindig meg tudja nyugtatni a kiss háborgó lelket. Mindig biztonságot érez a szőke,olyan mint egy óriás pajzs számára. Az ajtó hirtelen nyílt ki ahonnan a két felnőtt lépett be. Nemecsek anyja újra sírni kezdet viszont ezek öröm könnyek voltak. Sírt hiszen fia  jobban van nem hitte hogy ez meg történik. Az orvos azt közölte hogy még ma meg fog halni. Igaz ők nem tudják hogy igaza volt az orvosnak.

Ezt csak is Boka tudja, csak is ő aki meg mentette a szeretett barátját. Most csak örömteli szemekkel figyeli ahogy a kiss szőke csak mosolygott, imádta a mosolyát. Az a mosoly ami mindent megváltoztatott. Nem tudja igazán a kapitány az érzelmeit tudja hogy ő csak egy barát. De még is a szőke iránt valahogy máshogy érez, csakis nála sok barátja van. Mégis csak is Nemecsek az akit élete árán is védenie kell.

Nagy öröm volt hiszen gyógyulni látszik a szőke. Boka úgy gondolta hogy ideje haza mennie hiszen nehéz nap volt. Nem akarja megzavarni őket ezért éppen hangtalanul próbál kimenni. Viszont a szőke észre veszi ezt és utána szól.
-Boka hova mész? - kérdi aggódó tekintettel.
-Semmi baj, késő van és neked is pihened kell. Ne aggódj holnap reggel jövök. - mondja a kapitány majd indulna el, de magához inti a szőkeség. Oda ballag meglepően a kicsi egy csókot int az arcára.
-Köszönöm hogy meg mentetél. - mondja vörösen a szőke. Boka is eléggé meglepődöt de ezt nem mutatta ki.

Lassan elhajolt tőle, jó éjszakát kíván az ott lévő embereknek majd elindul haza. Útközben elgondolkodot a mai napon. Eléggé összetett volt fájdalom de öröm is volt. Az út vége felé már csak is Nemecseken gondolkodott. Be kell látnia magának hogy az érzelmei iránta inkább szeretet mint barátság. Nem tud csak is barátként tekinteni rá.

De ebben a világban ez közel s távol lehetetlen 1888 ebben a korban durván megvetik az embert börtönbe zárják.
De ezen nem tud változtatni, ha lehetne megfogná és elrabolná. Igazán ezzel az érzelmek bajlódik egy ideje de a mai események után nyert értelmet. Megcsókollta de csak az életét mentette mégis számára ez több volt. Fáj neki hogy a szőke számára elérhetetlen és lehetetlen.

A kicsi biztosan nem érez iránta így és megveti ezért. Már csak arra eszmélt fel a kapitány hogy haza ért. Nehéz nap volt így leöltözött és elment zuhanyozni. Az óra már eléggé késői órát ütött. Egy alsót vett fel és befeküdt az ágyba. Lassan lépett át az álmok világába