15 perc hírnév - /BEFEJEZETLEN/

2.rész

-Na ki a legmenőbb ember, akit ismersz? - jött egy hang a hátam mögül. Mosolyogva megfordultam, és válaszoltam.

-De egoista lett valaki, nem rég még a béka segge alatt volt az önbizalmad. - mondtam röhögve, majd átkaroltam a legjobb barátom, Dominikot. 

-Héé, azért azt kikérem magamnak, hogy a béka segge fölött 1 cmmel volt. - tettetett sértettséget. - és még mindig ott van. - tette hozzá gyorsan mosolyogva, amire akaratlanul is felröhögtem. Szóval, ő a legjobb barátom, aki már 2 éve Franciaországban él, és Párizsban tanul, ezért elég ritkán látom, de most szünet miatt haza jött. Nagyon régóta ismerem, igazából ő az egyetlen normális barátom, aki mindig ott volt nekem. - Anyudék boltban vannak, nem akartak felkelteni. Amúgy, hoztam neked egy ajándékot, húgom. - mondta az utolsó szót megnyomva.

-Mondtam már, hogy ne hívj így, még a végén valaki tényleg elhiszi. - mondtam nevetve, mire ő reagálás nélkül ott hagyott a nappali közepén. Aztán 2 perc múlva egy óriási dobozzal a kezében ballagott mellém, majd lerakta elém. - ez mi? - kérdeztem fintorogva a nagy ajándéktól előre tartva.

-Csak bontsd ki. - türelmetlenkedett, mire felnyitottam a doboz tetejét.

-Te hülye vagy! - mondtam meghatottan a legjobb barátom karjaiba borulva.

-Nem, húgom. Te vagy a hülye. - röhögte el magát, mire én is elnevettem magam, mellé pedig az első könnycsepp is megérkezett. 

-Nem kellett volna, a régi gitárom is megteszi nekem. - mondtam sírva, és nem bírtam abba hagyni.

-Jajj, ne sírj már, még a végén lesznek érzéseim! - mondta "meghatva" a sírásomra célozgatva. Erre akaratlanul is mosolyogtam, majd hozzá tette Domi - amúgy már elegem volt a szenvedésedből, szóval megvettem neked én az elektromos gitárt. - mondta, mire eszembe jutott az ő ajándéka. 

-Várj, most te jössz. - ugrottam fel hirtelen a kanapéról, majd felfutottam. Az ágyam alól kikotortam a becsomagolt ajándékot, amiben 2 repjegy volt. Magyarországra, és vissza, hiszen tudtam mikor fog jönni legközelebb. Lementem a kis csomaggal, majd a kezébe nyomtam.

Kisírt és feldagadt szemekkel néztem rá, majd megszólalt.

-Ha valami drága dolog, agyon verlek! - mondta komolyan a szemembe nézve, majd pontosan egyszerre, mintha megbeszéltük volna úgy vihogtunk egymáson. - na de most már bontom. - mondta, majd feltépte a csomagolást. ahogy ránézett a meglepetésre, felkapta a fejét és egy halk "megöllek" szóval illetett, majd magyarázott tovább hogy - Jézusom, mikor vetted? Egyáltalán nekem szántad? Nem az nem lehet. Angeeel, még a végén lesznek érzéseim! - szúrt le, én pedig csak egy "megcsináltam" biccentéssel illettem. A harcunk után pár perccel megérkeztek anyáék is, nekik segítettem elpakolni a cuccot, aztán leültünk vacsizni. 

-Na és Dominik, mondd hogy megy a suli? - kérdezte anya kíváncsian.

-Nagyon jól, köszönöm. - válaszolt Domi.

-Khm.. Janka, mondtad neki? - suttogta anya. Basszus. Teljesen elfelejtettem..

-Miről van szó? - kérdezte kínosan feszengve Dominik.

-Csak annyi, hogy.. Hát igazából.. - kezdtem, de mindig megakadtam. - szóval elköltözünk. Debrecenbe. - mondtam ki, végig a fiú arcát nézve. Elkerekedett szemmel nézett  fel, mire tudtam, hogy a kérdés mi lesz. "Mégis miért?" - Anya talált egy új munkahelyet. Mi meg új suliba megyünk. Domi megértően bólintott, majd befejeztük a vacsorát, hiszen ezek után már senki nem volt éhes. Én és a legjobb barátom felmentünk a szobámba, kipróbálni az elektromos gitárt. 

-Gyönyörű hangja van! - pengettem meg a hangszert, mire Domi vadul bólogatott. - játszok is valamit.. Várj, ez jó lesz. - indítottam el a P!nk - Just give me a reasont. A legjobb barátom szája tátva maradt, de őszintén én is ámultam volna, ha nem én énekeltem és játszottam volna hangszeren. A piros-fehér tárgytól csak úgy zengett minden. A szám végére már a húgom, és anyu is a szobám ajtajánál álltak.

-Nem értem, valakinek meg kellene már végre mutatnod a tehetséged, világhírű zenész lennél. - mondta a húgom, mire mosolyogva megöleltem. 

-Igaza van Hannának, tényleg meg kellene mutatnod. - helyeselt Domi. Annyit fogják mondani, hogy még a végén tényleg elhiszem. Majd talán egyszer, ha egy showban szerepelek, és megtalál valaki, lenne esélyem, de magamtól nem. Arra meg főképp nincs szükségem, hogy híresebb legyek, az apám meg felbukkanjon a nagy semmiből, hogy ő az apám azért mégis. Ez senkinek nem hiányozna. Ráadásul, őt már rég nem lehet apának mondani az én szememben, hiszen valahol Szegeden már rég nagyon boldog az új feleségével.. Bahh! Tehát, majd egyszer talán sikerül, addig álom marad.